A megfelelő lábbelinek kényelmet kell biztosítania, és felépítésének, kialakításának olyannak kell lennie, hogy a test tömegének terhelésére ne deformálódjon – a gyermekkorcsoportú lábbeliknél ezen elvárásoknak még inkább érvényesülni kell.
Azt minden kezdő szülő észleli, hogy a baba lába sok mindenben eltér a felnőttétől, például a hosszához mérten igen széles. Ennek következtében a cipőipar nyolcféle gyermeklábbelit gyárt: bébi-, tipegő-, kisgyermek-, gyermek-, kisfiú-, leányka-, fiú- és leánycipőt. Az első négy korcsoportban az orrformának szélesnek kell lennie, míg a kisfiú és leányka lábbeliknél, az orr-rész kialakításánál bizonyos mértékig figyelembe lehet venni a divatirányzatot, ezért gömbölyű orrformával is készülhetnek. A fiú és leány lábbelik orr-részén teljes mértékben érvényesülhet a divathatás.
Melyiket válasszuk?
A gyermek lábbelik felsőrész modellkialakítása nagyon változatos lehet, azonban a vásárlás során ügyeljünk arra, hogy az első négy korcsoportban lehetőség szerint csak szárascipőt, illetve szandál esetében magas kéregrészű terméket válasszunk, amely jól rögzíthető a lábhoz. Tartsuk szem előtt gyermekünk egészséges fejlődését, és amennyiben módunk van rá, vásároljunk jó minőségű terméket. Az olcsóbb lábbelik anyagösszetételüket tekintve többnyire műbőrből, műanyagból készülnek, ezért nem biztosítják a láb szellőzését.
A drágább termékeknél jogos elvárás részünkről, hogy a felsőrész és a bélés anyaga puha, természetes bőrből készüljön. Lábhigiéniai szempontból a természetes anyagok alkalmazása kívánatos, hiszen a természetes bőr nedvszívó, ezáltal engedi szellőzni a lábat, így meggátolja a lábfej izzadását és gombásodását. Amennyiben az anyagösszetételt illetően kétségeink vannak, úgy tájékoztatást nyújt a lábbelin elhelyezett címke, amely jelképekkel vagy szöveges megnevezéssel határozza meg a felhasznált anyagokat.
12 tipp a vásárláshoz
1. Olyan bébi, tipegő, kisgyermek és gyermekkorcsoportú lábbelit válasszunk, amelynek orr-része széles.
2. Az előzőek szerinti lábbelik talprésze is – egészen a sarokrészig – a hosszmérethez viszonyítva széles legyen, ugyanis ez biztosítja a láb kényelmes elhelyezkedését.
3. Fontos, hogy az összeillesztett alkatrészek egyenletes átmenetet biztosítsanak, valamint a varratok eldolgozása megfelelő legyen, hogy viselésnél ne törje fel se a cipő, se a durván eldolgozott varrat a gyermek lábát. A belső felület tapintásával lehet érzékelni e tulajdonságokat.
4. A lábbeli legyen hajlékony! A sarokrészt leszorítjuk, az orr-részt pedig felfelé nyomjuk: minél kisebb erő szükséges e meghajlításhoz, annál hajlékonyabb a cipő.
5. Az alsórész jól tapadjon a járósíkhoz. E tulajdonságot úgy lehet ellenőrizni, ha sarokrészen egyik kézzel leszorítjuk a lábbelit a járósíkhoz, a másikkal pedig megpróbáljuk elnyomni. Minél nagyobb erő szükséges az elmozdításhoz, annál jobban tapad a talp.
6. Ha a talp ültetett (oldalperemes), ez esetben a lábbeli felsőrészének sérülése nem olyan gyorsan következik be, mint rámás kivitel esetén, ugyanis a gyermekek lába igen aktív, ezért a cipőt mindennek nekiütik, így a lábbeli könnyen sérülhet.
7. Köztudott, hogy a gyermekláb évente esetenként 2-3 nagyságszámot is változik, ennek ellenére mindig olyan lábbelit válasszunk, amely nem okoz járási kényelmetlenséget.
8. Minden esetben lábpróbával győződjünk meg a cipő és a láb megfelelő illeszkedéséről, illetve a méret megfelelőségről.
9. Amennyiben rendellenesség mutatkozik a gyerek lábfején, úgy célszerű korrekciót biztosító supinált cipő viselése, súlyosabb esetekben az egyedileg, méretre készített ortopéd cipők viselése javasolt.
10. Mindig ügyeljünk arra, hogy gyermekünknek legalább két pár cipője legyen, amelyeket váltva tud használni, attól függően, hogy bent vagy kint van rá szükség.
11. A vásárláskor kapott nyugtát, bizonylatot őrizzük meg, mert hibás teljesítés esetén szavatossági jogainkat csak ennek birtokában intézhetjük.
12. Megbízható helyen vásároljunk, ugyanis a piaci árusoknál nem mindig tudjuk érvényesíteni szavatossági jogunkat, és érdemben rendezni minőségi kifogásunkat.
