Ahogy nőnek gyermekeink, úgy adnak egyre több okot a fejtörésre: vajon hogyan érjük el, hogy szót fogadjanak, rendet rakjanak, fogat mossanak, lefeküdjenek időben és ne szedjék szét bevásárláskor a boltot? Bár nem szeretünk kiabálni a gyerekünkkel, előfordul, hogy elszakad a cérna, és aztán, ha továbbra sem hallgat ránk, jól megbüntetjük. De vajon használ-e a büntetés?
A büntetéssel az a baj, hogy nem működik
Két fiam révén már többször megtapasztaltam a fenti – Dr. Haim Ginott pszichológustól származó – mondás igazságát. Bár pillanatnyilag abbahagyták azt, amiért a büntetést kapták, hosszabb távon nem volt nagy hatással a viselkedésükre. Másnap ugyanúgy verekedtek, széthajigálták az ételt vagy kilocsolták a fél kád vizet fürdéskor, mintha soha nem szidtuk volna őket össze ezért.
– „A megbüntetett gyermek nagy valószínűséggel nem azon fog őrlődni, hogyan tehetné jóvá, amit elkövetett, inkább azon gondolkodik, legközelebb hogyan úszhatná meg a büntetést – magyarázza Skita Erika, a Beszélj úgy, hogy érdekelje… kommunikációs szülői tréning vezetője. – Rosszabb esetben pedig a „csakazértis…” érzés motiválja. Büntetés alkalmazása esetén gyermekünk azt a következtetést vonhatja le, hogy a büntetés mintegy kiegyenlíti a számlát, vagyis jöhet az újabb csínytevés.” Tehát éppen azt a nagyon fontos belső folyamatot akadályozzuk meg a büntetéssel, amely során a gyermek szembenéz helytelen viselkedésével, és amely aztán elvezet a külső elvárások belső normává válásához.
A büntetés nem hatásos eleme a gyermeknevelésnek, mert ellenséges légkört teremt, bosszúvágyhoz, gyűlölethez, önsajnálathoz vezet. Rombolja a szülő és a gyermek közötti szeretetkapcsolatot és csorbítja az egymás iránti tiszteletet. De ha a büntetés nem működik, mégis mit tegyünk, hogy ne csússzon ki gyermekeink nevelése a kezünkből?
– „Álláspontunk szerint a gyermeknek nem büntetésre van szüksége, inkább arra, hogy szembenézzen a tette következményeivel és viselje érte a felelősséget. Ehhez azonban szükséges, hogy előre kijelöljük a korlátokat, és ismertessük a vele szemben támasztott elvárásokat, hogy tudja, milyen magatartás esetén milyen válaszra számíthat” – mondja Skita Erika.
Büntetés helyett…
Nézzük, mit tehetünk tehát a büntetés helyett – egy egyszerű példán, a bevásárláson szemléltetve:
1. Előzzük meg! Készítsük fel gyermekünket előre a rá váró helyzetre, mondjuk el neki határozottan az elvárásainkat. Például azt, hogy nem rohangálhat a boltban vagy hogy csak egyfajta édességet választhat magának.
2. Vonjuk be! Adjunk a gyermeknek apróbb feladatot, vezessük rá, hogyan segíthet nekünk. Például megkérhetjük, hogy pakolja be a kosarunkba a kiszemelt árukat, vagy – ha már nagyobb – hogy tolja a bevásárlókocsit.
3. Határozottan fejezzük ki a rosszallásunkat! Ha nem tetszik gyermekünk viselkedése, ezt határozottan (de ne dühösen) mondjuk meg neki, esetleg röviden meg is indokolhatjuk. Ne általánosítsunk („ilyet nem illik csinálni”), mert az óvodások, kisiskolások az elvont elvekkel még nem tudnak mit kezdeni. Ne is minősítsük a gyermeket, ne támadjuk a jellemét („úgy viselkedsz, mint egy eszelős”). Példánkban mondhatjuk azt: „ Nem tetszik, amit csinálsz. A többi vásárlót zavarja, ha a gyerekek a sorok között rohangálnak.”
4. Adjunk választási lehetőséget! Kínáljunk fel több alternatívát, amit a kifogásolt viselkedés helyett megtehet, és engedjük, hogy ő döntse el, melyiket szeretné. Például: „Elég volt a rohangálásból, választhatsz, hogy sétálsz mellettem vagy beülsz a bevásárlókocsiba.”
5. Cselekedjünk! Ha az eddigi probálkozásaink nem voltak hatásosak, cselekvéssel adjunk nyomatékot a szavainknak. A gyermekek jobban odafigyelnek ránk, ha fizikai cselekvéssel is nyomatékosítjuk a kérésünket. Ez természetesen nem a testi fenyítést jelenti, hanem például fogjuk meg a kezét, ha meg akarja ütni a testvérét, vagy vegyük le, ha nem akar leszállni az asztal tetejéről. Bevásárlós példánkban pedig ültessük be a bevásárlókocsiba.
6. Mutassuk meg, hogyan teheti jóvá! Ha már megtörtént a baj, segítsünk a gyermeknek azzal, hogy rávezetjük, hogyan hozhatja helyre a károkat. Kiömlött a tej? Mutassuk meg, hogyan tudja felmosni a padlóról. Összefirkálta az íróasztalt? Adjunk neki egy nedves rongyot, amivel le tudja törölni.
7. Engedjük, hogy megtapasztalja viselkedése következményeit! A tett vagy mulasztás természetes következménye – a büntetéssel ellentétben – tanulságul szolgál, visszautalja a gyermekre a felelősséget, érezteti vele hibája következményeit, de megmutatja a kiutat is, hogy máskor ne kövesse el ugyanazt a hibát. Fontos, hogy a gyermek előre tisztában legyen tettei következményével, különben következetlenségként, büntetésként élheti meg azt. A példánknál maradva megbeszélhetjük előre a gyermekkel, hogy ha nem viselkedik jól, akkor következő alkalommal nem tarthat velünk. Következő vásárláskor pedig ragaszkodjunk – kioktatás, kiselőadás és veszekedés nélkül – ehhez a megállapodáshoz.
„A legfontosabb üzenet az, hogy meg kell változtatnunk a hozzáállásunkat – mondja Erika. – Azt, hogy megoldandó problémaként tekintünk a gyermekünkre, és azt hisszük, hogy mert felnőttek vagyunk, mindig nálunk van a megfelelő válasz. A fenti néhány módszer lehetővé teszi a szülők számára, hogy kifejezésre juttassák erős ellenérzésüket, miközben bátorítják gyermeküket, hogy vállaljon felelősséget a viselkedéséért.”
Éles „bevetésen”
Mondani persze könnyű, ám a gyakorlatban kivitelezni ezeket az elveket, miközben csemeténk épp az idegeinken táncol, nem is annyira egyszerű. A kommunikációs tréningek foglalkozásai során éppen ezért helyzetgyakorlatokkal, szituációs- és szerepjátékokkal tanulnak a szülők és gyakorolják be az új készségeket, amelyek az otthon felmerülő mindennapi problémás helyzetek kezelését segítik.
– „A férjemmel együtt jöttem a tréningre. Két fiunk van, egy két éves kicsi és egy hat éves nagy óvodás – meséli Márta, a tréning egyik résztvevője. – Amíg picik voltak, csak szeretni kellett őket, de ahogy nőnek, egyre komplexebbek a problémák, és egyre nagyobb kihívás megoldani a helyzeteket. Sokszor egy-egy apróságból is nagy veszekedés lett, és ez mindenkinek rossz volt. Tudtuk, hogy ez így nem jó és szerettünk volna olyan módszereket tanulni, amelyekkel kiválthatók, megelőzhetők a veszekedések. Én már olvastam korábban a könyvet, amin ez a tréning alapul, de a férjemet nem lehetett rávenni, így inkább eljöttünk, hogy a gyakorlatban tanuljuk meg.
A tréning óta eltelt hónapokban sok készség már beépült, szinte gondolkodás nélkül használjuk. Nagyon hálásak vagyunk az önállóságra és az együttműködésre serkentő technikákért, mert ezzel a legtöbb veszekedést meg lehet előzni, anélkül, hogy visszaélnénk a fölényünkkel, vagy megaláznánk a gyerekeket. Van még olyan eset, amikor gondolkodnom kell, mit is mondjak, főleg a bonyolultabb problémáknál, de nem zavarja a gyerekeket, hogy nem tudok mindig csípőből tüzelni. Sokkal jobb, nyugodtabb az otthoni légkör, és több az önbizalmam is, hogy elbírok a fiúkkal – akár majd kamaszkorukban is.”
Kocsisné dr. Péterfy Hajnal
Akommunikációs szülői tréningről bővebb információt a www.ertsunkszot.hu honlapon találsz.
