Ha a szülővé válás a felnőtté érés kezdete, a válás egy utolsó próbatétel arra, hogy felnőtté érjünk. A döntés, hogy elváltok, még nem szünteti meg automatikusan a köztetek lévő kommunikációs problémákat. Sőt, minden eddiginél ügyesebben kell egymással együttműködnötök.
A gyerekek képesek megküzdeni azzal, hogy a szüleik már nincsenek együtt. Képesek megszeretni, elfogadni az új élethelyzetet, az új partnereket, kistestvéreket. Amivel nem tudnak megküzdeni, az nem a válás ténye, hanem az, ahogyan a szülők azt végrehajtják. A seb maradéktalanul begyógyul, ha hagyjuk, és nem tépjük fel újra és újra a marakodásunkkal.
A válás nagyon nagy fokú ÉRZELMI ÉRETTSÉGET kíván mindkét részről. Ez az, ami sajnos sokszor hiányzik, és ez az, ami a gyerekekre kockázatot jelent. Amikor a szülők nem elég érettek a váláshoz. A sérüléseket az egymással harcoló, egymásra mutogató, a gyereket egymás ellen felhasználó szülők okozzák. Akik képtelenek túllépni saját sérelmeiken a gyerek érdekében.
Kockázati pontok és megoldások válás során:
- Hiányosságok, vagy inkongruencia a kapott információban.
Mielőtt elmondjátok a gyerekeknek a döntéseteket, állapodjatok meg abban, hogy mit fogtok mondani. A közös álláspont sok kockázati tényezőt azonnal kizár. Ha nem egyezik az, amit apa és anya mondott, máris lehet találgatni, az egyiknek hinni, fantáziálni a hiányzó részeket kiegészíteni olyan tartalmakkal, amelyek majd csak a pszichológusnál derülnek ki 20 év múlva, hipnózisban. - Én vagyok a hibás?
A legfontosabb, hogy ez a ti döntésetek, a gyereknek ehhez semmi köze. Őt ugyanúgy szeretitek, s mint család nem szűntök meg létezni, hiszen továbbra is együttműködtök, mint szülők. Ezt mondjátok el, nagyon sokszor. A gyerekek hajlamosak bűntudatot érezni a szülők válása miatt. Ha világos a számukra, hogy ez a felnőttek tőle független döntése, és senki sem hibás, megúszhatjuk a felesleges önmarcangolást. - Bentrekedt érzelmek.
Legyen lehetősége a gyerekeknek kérdezni, dühösnek, vagy szomorúnak lenni, kiabálni, sírni. Bármi megengedett, az érzéseknek szabad utat kell engednünk ahhoz, hogy ne okozzanak problémát. Akárhogy is érez, értsétek meg, de bocsánatot nem kell kérnetek a döntésetekért. - Kit szerethetek?
Ha anyát szeretem, azzal apát megbántom, ha apával jól érzem magam, akkor anya sértődik meg. Ez az a feldolgozhatatlan érzelmi csapda, amivel egy gyerek nem tud úgy megküzdeni, hogy abból jól kerüljön ki. A gyerekek nem váltak el, ne kelljen egyik, vagy másik oldalra állniuk, igazat adniuk, vagy döntéseket hozniuk!!!! Hadd szeressék mindkét szülőt. A konfliktusaitokat kettesben igyekezzetek megoldani. Nincs szükségük arra, hogy hallják, hogyan szidalmazod a másikat, nem érdemes bevonni őket az anyagi kérdésekbe. Nem az ő dolguk, és csak felesleges szorongást okoz. - Túl kevés, vagy túl sok döntési lehetőség.
Mibe engedjük beleszólni a gyereket, és mibe nem? Ha mindenből kizárom, nehezebben viseli a változásokat, ha hagyom, hogy döntsön, túl nagy felelősséget pakolok rá. Nem szólhat bele abba, hogy elváltok-e. Hogy ki, hova költözik. Tinédzser korig az sem az ő dolga, hogy megmondja, mikor, kivel van, hol akar lakni. (Apropó – kétlaki életmód vs. hétvégi szülő kérdésben nincs „jó” megoldás, gyereke válogatja, melyik számára melyik az alkalmasabb.) Azonban az őt is érintő apróságokba érdemes bevonni a gyerekeket, hogy nagyobb kontroll érzésük legyen a folyamat felett: milyen színű legyen az új szobája, mivel töltik az idejüket apával. - Rendszertelenség és kiszámíthatatlanság.
A kontroll érzéshez az is hozzátartozik, hogy tudom, mikor hol alszom, ki jön értem, kivel leszek a hétvégén. A kiszámíthatóság érzelmi biztonságot is jelent, könnyebb alkalmazkodni egy átlátható új rendszerhez. A kicsik számára óriási segítséget jelenthet egy naptár, amiben képek jelzik az egyes programpontokat (például apa fényképe – apával leszek), de a nagyobbaknak ugyanúgy megnyugtató egy kis vizuális támogatás a „mikorkinélvagyok” dzsungelében.
De a legfontosabb a szülők számára:
Itt az idő felnőttként viselkedni.
fotó: pixabay.com
Erről a témáról a Család rovatban olvashatsz többet!
