Agresszív rajzfilmsorozatok – engedjük vagy tiltsuk?

Miután a mesék működését kiveséztük és a hozzájuk kapcsolódó félelmeket eloszlattuk, ideje, hogy a mai rajzfilmeket is górcső alá vegyük. Miért és mennyire lehetnek károsak a gyerekekre az agressziót magukban rejtő tévésorozatok? Szükséges-e elzárni bizonyos mesék elől a gyerekeket?

Minden korosztálynak megvannak az aktuális és örök kedvencei, nincs ez másképp a rajzfilmek esetében sem. Amelyek a mi gyerekeinknek érdekesek és menők, azokra mi felnőttek jobb híján csak szemforgatással vagy éppen szörnyülködéssel tudunk reagálni. A 70-es évek kedvenceinek a Mézga család és Frakk, a macskák réme számított, a 80-as években hódítottak a Hupikék törpikék, a 90-es években rengeteg gyerkőc követte figyelemmel a Gumimacikat és a Bolygó kapitányát, a 2000-es években pedig Magyarországon is megjelentek az olyan világhírű animék, mint a Dragonball vagy a Pokemon.

Változó mesevilág

Ismerve ezeket a meséket, már ezekből a kiragadott példákból is elénk tárul a két legfontosabb változás, ami a különböző évtizedek slágersorozatait illeti. Az elsődleges szembetűnő és egyértelmű átalakulást a képi megmunkáltság adja, jól demonstrálható, hogyan fejlődtek az egykori kézzel rajzolt mesék a mai számítógéppel megmunkált grafikákig a technológia folyamatos előrelépéseinek köszönhetően.

A másik gyökeres irányváltás a mesék cselekményében egyre hangsúlyosabba verbális és fizikális síkon is megjelenő agresszió. A negatív főszereplőket képviselő fondorlatos fekete cica, Lukrécia a Frakkból, , vagy a törpikékkel szemben mindig alulmaradó szerencsétlen Hókuszpók és a Dragonball-ból ismert, a Föld és az emberiség pusztulásáért munkálkodó Dermesztő között elég jelentős szakadék tátong. Bár az utóbbi évtized kifogásolt rajzfilmjeiben is egyértelműen kivehető harc dúl a jó és a rossz között illetve fontos szerepet kap a pozitív főhősök barátsága, bajtársiassága, kitartása is, a jó oldalon állók győzelméig meglehetősen nagy epizódszámú kegyetlen, brutális küzdelmeken vezet az út.

Agresszív rajzfilmsorozatok

Az ilyen jellegű mesék vetítése Magyarországon több alkalommal is a sugárzás engedélyének megvonásával végződött, de úgy tűnik, az erőszakos jelenetekkel telített sorozatok divatja megállíthatatlan. Mire a szülői petíciók és a médiahatósági felülvizsgálatok révbe értek, máris újak kerültek a képernyőre, amelyek aztán sikerrel vívták ki a fiatal korosztályok rajongását.

Dr. Kádár Gabriella pszichológus fenntartásokkal kezeli az ilyen jellegű sorozatokat. „A mai rajzfilmek, mesék a TV-ben sajnos valóban nem túl sok jóval kecsegtetnek a gyermeki lélek fejlődése szempontjából. Főleg a fiúknak szánt rajzfilmek vannak tele agresszióval, nagyon sok ingerhatás éri egyszerre a gyermek még alakulóban lévő idegrendszerét, nagy hanghatások, villódzó, gyorsan változó és sokszor ijesztő képek szinte követhetetlen sorozata (pl. Bakugán, Transformers). A történetekben ugyan megjelenik a jó-rossz harca, de ezek nincsenek szimbolikus történetekbe ágyazva.”

Engedjük vagy tiltsuk?

Nyilván felmerül a szülőkben a kérdés, mi volna a helyes: a gyermek védelmében tiltani az ilyen jellegű meséket, vagy éppen engedni és szabadságot adni neki, hogy a kedvencét megnézhesse. A szakember szerint a teljes eltiltás sem jelent jó megoldást, hiszen a barátok, osztálytársak is általában nézik ezeket a műsorokat, gyerkőcünk ettől csak kirekesztettnek érezheti magát és még jobban érdekelni fogja a tiltott gyümölcs.

A legjobb, ha egészséges korlátok közé próbáljuk szorítani a tévézési szokásokat, illetve ha tehetjük, szülőként kövessük figyelemmel mi is a meséket vele együtt, így akár rögtön a megtekintés után beszélgethetünk vele a látottakról. „A lényeg: kontrolláljuk, szabjunk határokat, melyeknek nem kell kőbe vésettnek lenni, kössünk kompromisszumot a gyermekkel és kínáljunk neki alternatívákat tévénézés helyett (szabad levegőn mozgás, közös játék, meseolvasás). A filmekben látható agresszió hat a gyermekre, ami nem azt jelenti, hogy egy az egyben leutánozza, de mindenképpen negatív hatása van. Ezért kell felügyelni.”- tanácsolja Dr. Kádár Gabriella.

Ha a gyermekünk mégis ragaszkodik a tévézéshez, mi pedig továbbra sem tartjuk megfelelőnek a tematikus mesecsatornák műsorát, könnyen ráakadhatunk közös nevezőkre, ha például a dvd-n beszerzett vagy interneten felkeresett egykori saját kedvenceinket mutatjuk meg neki. Az olyan kortalannak bizonyuló tanulságos és humoros rajzfilmek, mint a Maja a méhecske vagy aNils Holgersson,amelyeken nemcsak mi, hanem több generáció is felnőtt  biztosan neki sem fognak csalódást okozni.

Ivánkovics Szonja, szakértő: Dr. Kádár Gabriella, pszichológus. www.letelem.5mp.eu

Fotók: sxc.hu