Anyadumcsi – Szenteste górcső alatt!

Karácsony estéjén mi nagy lázban égünk. Reggeltől állandó kérdés, hogy mikor jön a Jézuska, hogyan fogjuk meglátni és ugye most a nagyszobában várhatjuk és beszélgethetünk vele, ugye leülhetünk a kanapéra, és megnézhetjük, milyen szép ruhája van? És mi csak összenézünk az apjukkal és próbáljuk kitalálni, hogy idén milyen hihető mesével tudjuk elcsalni a kitartó kanapén ülőket a szobából, hogy egyszer csak nekünk is legyen szépen csillogó karácsonyfánk. 

De van nekünk egy másik nagy eseményünk is szenteste! A gyerekek mindig készülnek valami kis műsorral. Az én gyerekkoromban ez nem volt hagyomány, de egyszer megtanultunk a kislányokkal egy-egy karácsonyi verset, amit elmondtak a nagyszülők előtt, és annyira tetszett nekik, hogy azóta önállóan készülnek rá – ez már az adventi időszak része. Na jó, bevallom, nem teljesen egyedül készülnek, mert jól jön egy anya a háznál, ha éppen fellépő ruha kell, zeneeszköz vagy díszletként egy fél írószerboltnyi karton. És a lányok imádják előadni, amit szeptembertől tanultak itt-ott. Legyen az őszi vers vagy kiszámoló vagy meserészlet vagy egy dallamfoszlány, mindegy! Csak készülhessenek és titok legyen, amit csak ők tudnak.

December közepén amikor odakiáltanak nekem, nyomatékosan, hogy „Anya! Most nem jöhetsz be a szobába!” akkor tudom, hogy összedugják a kis fejüket, és addig győzködik egymást, míg kialakul a műsor és annak a rendje. Azt is elárulom, hogy szerintem ezt még a szomszéd is hallja, mert amikor nem egyezik a véleményük, akkor nagyon hangosan tudnak érvelni a saját álláspontjuk mellett! És este, mielőtt a csillogó-villogó fenyőillatú nappaliba belépnénk, ők ketten az icinke-picinke szobában leültetnek bennünket, kéz a kézben kiállnak a képzeletbeli színpadra és elkezdik a műsort. Nekem pedig itt kezdődik a szenteste varázslata …

Bevallom, én sokáig nem szerettem ezt az ünnepet, magamra kellett erőltetnem az egészet. Mióta gyerekem, gyerekeim vannak, már évről évre egyre inkább átérzem a karácsony varázsát – még nem az igazi, de az ő várakozásuk és a szemükben lévő különleges csillogás lassan engem is magával ragad. Nálunk december 24-én már karácsony van. Reggel felébred a család, apa hősiesen felhozza a műfenyőt a pincéből, együtt összeállítjuk, majd jöhet a közös díszítés. Már a gyerekek is elég nagyok ehhez a remek elfoglaltsághoz, minden odakerül, ahová ők gondolják – idén készítettem velük só-liszt gyurmából is díszeket. Ebből már levonható, hogy nálunk se a Jézuska, se az angyalok nem játszanak szerepet a karácsonyfa állításban. Ezt, amolyan kedves családi rítusként tartjuk számon. Szeretem, hogy büszkén állnak a fa mellett, amit ők díszítettek fel.

Az ebéd rántott hús és sajt, finom körettel, idén pedig mézeskalácsot is sütöttünk már – bár ez igencsak megcsappanóban van, lehet, hogy aznap sütünk még egy azonnal puha fajtát belőle. Lehet, hogy ez nem egy nagy energia beruházás a részemről, de nem akarom a konyhában tölteni ezt a napot, és idegeskedni sem szeretnék, hogy jól sikerül-e az adott különleges ünnepi menü.

Az ovis, bölcsis brigád nappali alvása után van az első kör ajándékozás. Mire felébrednek, már ott várja őket anya és apa Jézuskájának a meglepetései – mindig van egy-egy nagyobb, és pár apróbb ajándék. Bontogatás, örömködés, játék a további program. Mi a férjemmel évek óta nem ajándékozzuk egymást, és ezt imádjuk! Este aztán, mikor a gyerkőcök lefeküdtek, forralt borral a kezünben élvezzük, hogy pár napot csak egymással, a családdal tölthetünk.

Az egyik legizgatottabb estéim egyike a Szenteste… Sok tervezgetés, ötletelés, ráhangolódás előzi meg. De egy a legfontosabb, hogy nyugodt és békés legyen, tele csodával.  

A karácsonyfa állítás mindig nagy kérdés a párommal. Kis lakás, sok gyerek kicsik és nagyok… De szeretnénk őrizni a varázst, amíg lehet. Sok évi kísérletezés után egyelőre amellett maradtunk, hogy az angyalkák már 24-e reggelére meghozzák a karácsonyfát. Az első ilyennél nagyon izgultunk, de szuper jól bejött. Mert így szinte egy egész napon át „csak” a fának örültek, azt csodálták, számba vették a díszeket, hogy a kedvence idén is a fára került-e.

Napközben hangulatos zenével, játékkal, rendrakással készülünk az estére. 

Majd délután elmegyünk a templomba, megnézzük a Pásztorjátékot, és mire hazaérünk, ott vár bennünket a gyönyörűen feldíszített és kivilágított karácsonyfa és lakás, a fa körül pedig a becsomagolt ajándékok külön kis kupacokban névre szóló kedves kis cetlikkel. Azt borzasztóan szeretem, hogy nem vetik rá magukat azonnal, hanem ott állunk együtt a fa körül, énekelünk, imádkozunk, összebújunk. És aztán szépen nekilátunk a bontogatásnak. A gyerekek izgatottan nézik, vajon megérkezett-e az az ajándék, amit az angyalkáknak írt levélkéjükre felírtak. Aztán sorra vesszük egymás örömét, ajándékát. Apa és anya is mindig kap valamit. Az egyik legszebb karácsonyi ajándékunk a negyedik gyermekünk érkezését beharangozó pozitív eredményt mutató terhességi teszt volt a fa alatt.

Amit még különösképpen szeretnek a gyermekeink, hogy az angyalkák Szenteste mindig csodálatosan szépen megterített ünnepi asztalt is készítenek nekünk, amely körül elfogyasztjuk a – saját magunk által teremtett – hagyományos karácsonyi vacsorát. Vacsora után pedig csak vagyunk, együtt vagyunk, örülünk, játszunk. 11-kor a két nagy elmegy apával a templomba az éjféli misére, én meg a lányokkal nyugovóra térek a kivilágított karácsonyfa bársonyos fényénél…