Amikor kisbaba születik, mindenki az anya és a baba körül nyüzsög, és az apukák háttérbe szorulnak. Nemegyszer azt élik meg, hogy kiszorulnak a saját családjukból. Ugyanakkor átélik azt is, hogy megnövekszik rajtuk a felelősség, most már ők gondoskodnak az egész család anyagi biztonságáról. És akkor ráadásnak ott van még az a kicsi gombóc, ami olyan szeretetérzést vált ki belőlük, amilyet eddig még soha nem tapasztaltak. Vagyis az apákban is őrült érzelmi káosz dúl az első hetekben.
Amikor egy férfi megtudja, hogy apa lesz, megkezdődik a nagy érzelmi átalakulás. Van, akinek ez már a terhességi csíkok megjelenésekor elkezdődik, másoknál a szülés a sorsfordító, hiszen a várandósság alatt nincsenek szoros testi kapcsolatban a növekedő magzattal. És vannak, akikben csak lassan, apránként történik meg az átalakulás, de előbb-utóbb a legtöbb férfinek leesik a tantusz: „Atyaég! Apa lettem!”. És rájönnek, hogy az életük alapjaiban változik meg. Visszafordíthatatlanul.
Apa máshogy viselkedik
A legtöbb apa számára az apás szülés maga a csoda: átélhetik egy emberi lény világra jöttét, megerősödik a kapcsolatuk a párjukkal, és jó esetben igazi család születik a szülőszobában. Az apák többsége bátortalanul, félve fogja meg a csecsemőt. Úgy érzik, erős, nagy kezükkel bármikor kárt tehetnek a törékeny újszülöttben. Aztán ahogy erősödik a baba, egyre jobban tartja a fejét, az apa is bátrabban nyúl a kicsihez. Persze ő máshogy közeledik a babához: az ő mozdulatai kevésbé lágyak, nem olyan puhák mint az anyáé. Ez kifejezetten jót is tesz a csöppségnek, mert a női és a férfi világból is érzékelnek egy kicsit. Vizsgálatokkal kimutatták, hogy a nyolchetes csöppség már jól meg tudja különböztetni az apai és anyai közeledést. Amikor a mama közeledett, a baba pulzusszáma, légzése lelassult, vállai elernyedtek, szemhéját lecsukta. Amikor az apa közeledett, akkor a szívverése, pulzus gyorsult, testét megfeszítette, szemeit pedig kerekre nyitotta: várta az apát. A csecsemők tehát hamar megtanulják, hogy az apa szórakoztató, vicces, ő a világ legmókásabb embere. Ne csodálkozzunk hát, hogy az első igazi mosolyokat és kacagásokat ő fogja kapni.
Ahhoz, hogy ez a viszony kialakuljon, nagyon fontos, hogy az anyák vonják be az apát a csecsemő gondozásába, tanítsák meg neki, hogyan tegye tisztába, hogyan etesse a kicsit, aztán a szoptatások között hagyják magára az apát a csecsemővel, hogy a figyelő szemektől távol hadd gyakoroljon egyedül.
Érzelmi káosz az apában
A szülés utáni első hónapokat gyakran teljes érzelmi káosz önti el az apát. Az egyik oldalon ott áll a büszkeség, hogy életet teremtett, másik oldalon az esetlenség, bizonytalanság, tehetetlenség, hogy ő nem képes kielégíteni a csecsemő minden igényét, és sokszor nem is érti, hogy mit szeretne a baba. Náluk is beüthet a levertség érzése. Nekik a baba születése után pár héttel vissza kell menniük dolgozni, már az ő vállukon nyugszik a család fenntartásának szinte minden terhe. Ráadásul ők sem tudják kipihenni magukat, ennek ellenére tőlük ugyanazt a munkát várják a munkahelyén mint a baba születése előtt. Tele lehetnek tehát félelemmel, hogy nem tudnak megfelelni az elvárásoknak.
Aztán meg kell küzdeniük azzal is, hogy hirtelen minden a babáról kezd szólni. Megváltozik a viszonyuk a párjukkal, aki egész lényével a csecsemő felé fordul, az apa pedig kiszorítottnak érzi magát ebből a duálunióból. Nagyon fontos tehát, hogy az anya figyeljen arra, hogy a lehető legtöbb teret engedjen az apának arra, hogy erősítse a kapcsolatát a babával, és törekedjenek arra is, hogy maradjon idejük a párkapcsolatuk ápolására, és szakítsanak időt egymásra is. Sajnos a legtöbb párkapcsolat a baba születése után kezd el megromlani, mert a pár tagjainak se idejük, se energiájuk nem marad egymás számára.
