Amolyan szűz lélekként vágtunk neki 4,5 éves lányommal a Boribon előadásnak. Egyrészt se bábszínházban nem jártunk még, másrészt nem ismertük a mesét sem, ami alapján készült az előadás.
Először furcsa volt a felnőtt színházi csend szöges ellentéteként érvényesülő, gyermeki reakciók összessége, ám negyedóra múltán már imádtam ezeket. Sőt, velük együtt nevettem a szófogadatlan kutyuson, ámuldoztam a csodaszép szappanbuborékokon.
Imádtam, ahogy a gyermeki élet velejét ábrázolja az előadás – számomra, mint szülő, hol humoros, hol pedig nosztalgikus élményeket felidézve. A lányom az első 10 percben még csak oldódott, de utána tapsolt, nevetett, együtt énekelte az aranyos dalocskákat a színészekkel – mivel a refrének könnyen megjegyezhetőek -, a szünetben pedig reménytelien kérdezte: „Ugye lesz még következő rész Anya?”.
A Budapest Bábszínház Boribon és Annipanni előadását követően, első utunk egy könyvesboltba vezetett, azt hiszem ez mindent elmond arról, hogy miért is nyer szülő és gyerek egyaránt ezzel a nagyszerű darabbal. A 60 perc egy szünettel tökéletesen megfelel a gyermekeknek, még remekül oda tudnak figyelni és nem kell nekünk visszaterelni a gondolataikat.
Ajánlom tehát azoknak, akik:
- Boribon rajongók
- eddig még nem ismerték a Boribont
- csak szeretnék egy igazán tartalmas élménnyel meglepni gyermeküket
- időnként visszatérnének a gyermeki gondtalanság világába
A bábszínház, egyfajta belépő a gyermek későbbi színház látogatásaihoz. Az élmény, mely a nézőtéri fények elhalványulásával kezdődik, az élő játék varázsán keresztül vezet, és a vastapssal sem ér véget, nos ez az, ami bármikor legyőzi még a 3D mozis vetítéseket is.
