Az évszakok változását mi, kisgyerekes családok, talán még intenzívebben átéljük; kezdődik az ovi/ suli – vagy épp véget ér -, beköszönt az influenza szezon – „Oh, jöjjön már a jobb idő, hogy véget érjen!” -, vagy épp bekuckózunk a lakásba és készülünk az ünnepekre. Én magam, akármennyire is nyáron vagyok elememben, megtanultam a többi évszaknak is megtalálni a szépségét, és fontosnak is tartom, hogy ezt az üzenetet adjuk tovább gyerekeinknek.
Régóta készítünk naptárakat, amikkel nyári terveket tudunk szőni, várni tudjuk a szülinapokat, és a karácsonyt. De nem csak a várakozás szép és fontos, hanem az aktuális szépségek megélése is.
Ilyenkor ősszel a természet nem fukar a szépséggel, és a falevelek változásában mi felnőttek sem győzünk gyönyörködni. Most gyerekekkel sétálva, fogtunk egy vászon táskát, és mindenki rakosgathatta bele, azokat, amiket arra érdemesnek talált. Persze a 2 méter hosszú botokat a kisfiamnak magának kellett cipelni, az nem fért bele a zsákba, de azért ezen senki nem lepődött meg.
Hazaérve a leveleket megcsodáltuk újra, és az arra legérdemesebbeket lepréseltük, a klasszikus könyv közé dugdosós módszerrel. Néhány napig ott kuksoltak, míg nem egyik nap eszembe jutott, hogy készítsünk belőle valamit.
Egy olyan játékot találtam ki, amivel közösen alkothatunk, mert ahol több testvér van, esetleg még ikrek is, mint nálunk, ott mindig jó ha a közös pozitív élmények kapnak egy kis hangsúlyt. Nagyon finoman és szépen kifejezve, tulajdonképpen arról van szó, hogy a közös alkotásnál nem kell nézni a másikét, nem kell rangsorolni (nekik maguk között, ahogy megszokják közösségben), hanem a közösen töltött idő, és a közösen létrehozott alkotás válik fontossá, ami kicsit összehozza a testvéreket.
Így készül az őszi családfa
Rajzoltunk egy fatörzset egy nagy lapra. Utána a levelekből kiválogattuk egyesével a család tagjait – a legkisebbektől kezdve -, majd kor szerinti sorrendbe rakosgattuk őket és mindegyikre ráírtuk a családtag nevét. Ezután felragasztottuk őket a megfelelő helyre, a már előre elkészített fatörzses lapra. Később felfestettük a faágakat is. Voltak falevelek, amikre nem került senkinek a neve, de ez még szebbé tette számomra a történetet.
A családfának így ősszel, halottak napja környékén különös jelentősége van. Mi temetőbe is elég kis koruktól elvisszük a gyerekeket, és emlékezünk. A családfa ennek az emlékezésnek is része, jó elhelyezni a rokonokat, élőket és már eltávozottakat a fára.
Miután kész, mindig kitesszük a lakásban az elkészült műveket. A gyerekek nagyon büszkék rá, fontos nekik az a visszajelzés, hogy mi szülők büszkék vagyunk az alkotásaikra. Mi dekortapasszal szoktuk ajtóra, akár a falra is kitenni ezeket a képeket, mert minden kár nélkül visszaszedhető még a festett falról is.
