Az egyoldalú táplálkozás, a szélsőséges diéták, a főleg nyáron divatos különleges (fogyókúrás) étrendek veszélyesek is lehetnek, ha hozzá nem értő módon állítják össze, különösen veszélyeztetettek a fejlődésben lévő gyerekek – mondja Dr. Lichthammer Adrienn, a Semmelweis Egyetem ETK Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszékének adjunktusa. Hangsúlyozza továbbá, hogy a szülőknek nagy a felelőssége abban, hogy gyermeküknek milyen táplálékot adnak.
Napjainkban számos követője van a régi új vegetarianizmusnak, valamint a sokkal újabb keletű paleo diétának, melyek nyersanyagaikat tekintve nagyon különbözőek. Míg az előző a növényi eredetű táplálékokra alapoz, az utóbbi a nagy mennyiségű hús fogyasztását részesíti előnyben.
A vegetarianizmus bizonyos földrajzi területeken tradicionális, de Európában mintegy száz éve csak szórványosan, az utóbbi évtizedekben azonban nagyobb számban talál követőkre. Többféle változata létezik, legszigorúbb formájában, a vegán étrendben, kizárólag a növényi eredetű táplálék fogyasztása engedélyezett, míg pl. az ovo-laktovegetáriánusok tejet, tejterméket és tojást is étrendbe illeszthetnek.
Táplálkozás élettani szempontból legkevésbé kifogásolható a szemivegetarianizmus, amelyben szárnyas vagy hal színesítheti a választékot, igaz, sokkal kevesebb mennyiségben, mint a vegyes étrendben. Bármely irányzatát kívánja követni valaki a vegetarianizmusnak, kívánatos, hogy előtte szakemberhez forduljon segítségért, hiszen önmagában a hús elhagyásától semmivel sem lesz egészségesebb az étrend.
Nem lehetetlen, de különös figyelmet érdemel a biológiailag értékes fehérjeszükséglet fedezése, amely többek között a növekedésben, fejlődésben (pl. izomépítésben), az immunrendszer működésében játszik szerepet. Az igazi veszélyt a szakszerűtlen, önjelölt táplálkozástudósoktól származó információ jelenti, hiszen a laikusok gyakran az internetről, vagy ismerősöktől szereznek (rész)információkat. Így nem érthetik a nyersanyag szervezetre gyakorolt hatását, nem ismerik fel a tápanyaghiányos állapotokat.
Szakszerűtlen összeállítással különösen sokat árthatnak egy fejlődésben lévő szervezetnek. A csontrendszer jelentős része például a serdülőkor végéig alakul ki, ezért ha nem megfelelő a kalcium ellátottság ebben az időszakban, nagyobb az esélye a korai csontritkulás kialakulásának. Bár a növényekben is megtalálható ez az elem, de a hasznosulása rosszabb, mintha tej vagy tejtermékekkel kerül a szervezetbe. Ugyanez igaz a vasra is, melynek hiányában vashiányos vérszegénység jöhet létre. Ezt súlyosbítja, hogy a normális vérképzéshez B12 vitamin is szükséges, mely kizárólag állati eredetű élelmiszerekben található meg.
Nem jobb a helyzet a paleo étrend esetén sem. Ez ugyanúgy kizár bizonyos élelmiszereket (pl. a gabonaféléket és a tejet, tejterméket), hivatkozva arra, hogy ezek egyes összetevői (pl. glutén, tejcukor, kazein) mindenki számára károsak. Valóban léteznek olyan betegségek, ahol orvosi diagnózis alapján ezek kizárása indokolt, szükségtelen azonban a tiltás az egészségesek számára. Ezt az étrendet követők továbbá a szokásosnál nagyobb mennyiségű húst fogyasztanak, amely túlterhelheti a vesét, vagy köszvényre hajlamosíthat. A hússal együtt gyakran több zsír kerül a szervezetbe, mely hosszabb távon megnövelheti a vérzsír értékeket (pl. koleszterin szintet). További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy egyértelműen megmondjuk, kire hogyan hat (káros, vagy elfogadható) ez az étrend, hiszen sokféle genetikai hátterünk miatt ez mindenkire másképpen hathat.
Nem véletlen, hogy a dietetikusok a lakosság számára sokféle nyersanyagot tartalmazó, változatos étrendet ajánlják. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, hogy nincsenek tiltott élelmiszerek, csak kerülendő mennyiségek.
A szerzőnek teljesen igaza van abban, hogy a gyerekeket nem szabad szélsőséges diétáknak kitenni.
Viszont tájékozatlanságról ad tanúbizonyságot, amikor a paleóról beszél, és ez azért veszélyes, mert egyrészt esetleg más kérdésekben is – melyekben járatosabb lehet – hiteltelenné válhat, másrészt pedig pozícójánál fogva sok ember véleményét formálja.
Egy, a Semmelweis Egyetemet képviselő szerzőtől elvárható, hogy mielőtt nyilatkozik, alaposan tájékozódjék a témában. A paleónak óriási szakirodalma van, magyar és külföldi egyaránt.
A következőkben egyáltalán nem akarok állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy a paleo, vagy valamely formája gyerekeknek jó-e, ajánlható-e, de néhány félreértést szeretnék eloszlatni.
A paleo nem a húst-hússal fogyasztásról szól. (Téves, és káros, hogy gyakorló, de bővebb ismeretekkel nem rendelkező paleózók között is előfordul a húst-hússal elve.) Ami azt illeti, a paleóban nagyon jelentős a zöldségfogyasztás. Gyakorlatilag vegetáriánusként is lehet paleo jellegűen étkezni. Az egyes emberek szükségletei, genetikája alapján széles skálán mozog, hogy mennyi húst és mennyi zöldséget optimális fogyasztani. (Magam részéről, a magam számára, felnőttként, tömegarányra viszonyítva a 80 % zöldség + 20 % minden más – ebben van hús, hal, tojás, magvak, egyebek – arány vált be.)
Egyébként a több hús egyáltalán nem kell, hogy egyidejűleg több zsírt is jelentsen. A csirkemellen, pulykamellen karajon szinte semmi zsír nincs. Vadhúson úgyszintén.
A legtöbb ember, aki van annyira tudatos a táplálkozásával szemben, hogy olvasás és tájékozódás után eljut akár a paleóig, akár más irányzatig, az általában figyelmes rá, hogy milyen húst eszik, és az mennyi zsírt tartalmaz.
Aki meg nem olvas utána, nem tudatos a táplálkozásával, egészségével szemben, az a paleóban is meg másban is helytelenül fog étkezni. De erről nem a táplálkozási irányzat tehet.
A paleóban nem javasolt élelmiszerekkel kapcsolatban is csak felüleletes ismeretekkel rendelkezik a szerző. Általánosít. Itt most nincs tér arra, hogy mindenre kitérjek, de csak példaként a glutén kérdését egyszerűen nem lehet elintézni azzal, hogy orvosilag indokolt, kivizsgált esetekben kerülendő csak, egészségeseknek nem. Sokkal nagyobb, többszörös és más a mai ember gluténterhelése a száz évvel ezelőttihez viszonyítva, mert:
– a gabonanemesítés következtében rendkívül magas gluténtartalmú gabonákat használunk ma,
– a szervezet számára különösen agresszív gluténformák terjedtek el (ezekből lehet szép magas kenyeret sütni),
– az átlagember tápláléka sokkal több magas gluténtartalmú könnyen felszívódó szénhidrátot tartalmaz. Gondoljunk a rengeteg péksüteményre, szendvicsre és társaikra.
A gluténnak az egészséges emberre gyakorolt hatásaival kapcsolatban javaslom, hogy ha már mindenképpen irányzatokról beszélünk, akkor ne paleo, hanem nutrigenomika szempontjából közelítse a kérdést a szerző. Vannak, akik kutatták, nagyon komoly, orvosszakmai körökben is elismert helyeken, hogy pontosan mi is történik egy egészséges ember vékonybelében és a szervezet egyéb részeiben, amikor a gluténnak találkozik. Az eredmény lehangoló. Ajánlom Filippo Ongaro könyveit.
Jó tízezer éve eszik az ember glutént. Kis mennyiségben, sok más tápanyaggal, sokféle zöldséggel együtt, és a szűk környezetében kialakult, a helyi viszonyokhoz adaptálódott növényekből származó glutént. Az utóbbi 100 (különösen 30) évben viszont valami egészen más történik.
Nagyon helyesen írja a szerző, hogy sokféle nyersanyagot tartalmazó, változatos étrenden kell élni. De ha az ember egészséges akar lenni, és hosszútávon is az akar maradni, akkor egyszerűen nem igaz az, hogy nincsen tiltott élelmiszer.
Lehet kis mennyiségeket enni cukorból, égetett ételből, gluténból, és ennek nem lesz pillanatnyilag érzékelhető hatása. De ez nem jelenti azt, hogy nem lesz olyan maradandó, később jelentkező hatása, amit esetleg már nem is hozunk összefüggésbe az eredeti kiváltó tényezővel.
Az, hogy az ember egy olyan csodálatos élőlény, aki számára hosszútávon alkalmatlan élelmiszerek fogyasztásával is elég jól funkcionál (nem túl sok más élőlény képes erre!), sok esetben még szaporodni is képes (bár manapság nagyon sok az olyan pár, és növekvő tendenciát mutat a számuk, akiknek meddőségi problémája van), nem jelenti azt, hogy számára az optimális. Azért nálunk nagyon kevés az olyan 60 éves, aki nem szed legalább vérnyomás- és koleszterinszint csökkentőt. Még kevesebb az egészséges 90 éves. (Az okok nyilván összetettek, nem csak a táplálkozásban keresendők, de jelentős szerepe van benne.)
Egy dietetikustól az a kijelentés, hogy bármit lehet enni, szerintem egyszerűen felelőtlenség.