Hogyan kezelhetjük sikeresen a családban felmerülő konfliktusokat? Mik a jól működő, sikeres emberi kapcsolatok előfeltételei? Hogyan befolyásolják az életünket az első éveinkben a családban átélt tapasztalataink? Fontos kérdések, melyeken érdemes elgondolkodni, nemcsak a gyermekvállalás előtt álló pároknak.
November 22-én, szombaton Katona Erzsébet, óvoda- és gyógypedagógus, önismereti tréning vezető Együttműködő kommunikáció a családban címmel tartott előadást a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége székházában. A Babafalva Szülőképző sorozatának negyedik meghívottja 29 éves pedagógiai tapasztalattal rendelkezik, cége, az Alitera Kft. vállalati ügyfélkapcsolatok fejlesztésével foglalkozik.
„Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakozására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk.” Katona Erzsébet ezzel a Gary Chapman (Az öt szeretetnyelv című bestseller szerzője) idézettel indította előadását, amely során részletesen beszélt az önismeret jelentőségéről, a személyiség jellemzőiről, az énképvédő mechanizmusokról, a kommunikáció sajátosságairól, a konfliktusok fajtáiról, az indulatkezelésről, valamint az empátia fontosságáról.
Az előadó hangsúlyozta, hogy a család a szociális tanulás alapvető kerete, az ön- és társelfogadás tanulásának a színtere. „A családban tanuljuk meg az alapvető magatartási mintákat, az élet minden területét behálózó normákat, elvárásokat, szabályokat. Az emberi fejlődés legmeghatározóbb időszaka a 0-3 éves kor, ennek a hatása életünk végéig megmarad. A fő mintaadó a család, a kortársak hatása később jelentkezik” – mondta Erzsébet és hozzátette, hogy a családon kívüli társas kapcsolataink során derül ki, hogy mindaz, amit a családban addig megtanultunk az ön- és a társelfogadásról, mennyire segíti vagy gátolja az emberi kapcsolataink kialakítását, sikeres működtetését.
Egy újszülött számára a világot az édesanyja jelenti, ő környezete legfontosabb tényezője. „Az anya-gyermek kapcsolat korai szakaszában, vagyis a csecsemőkorban a fizikai kapcsolat a meghatározó, melyben elsődleges szerep jut az érintésnek. A gyermek idegrendszeri fejlődését, magatartásának kialakulását alapvetően meghatározza az anyával való kapcsolata. Ha ez a kapcsolat kiegyensúlyozott, akkor a gyermek számára érzelmi kötődési biztonságot nyújt, ami a későbbiekben pozitívan befolyásolja a másokhoz való viszonyulását” – magyarázta Erzsébet.
Az érzelmi élet fejlődése óvodáskorban hat a legerősebben a személyiség egészének fejlődésére. „Az óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartás érzelmi vezéreltsége, ezért rendkívül fontos, hogy a gyermeket érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteli, elfogadó, előítéletektől mentes légkör vegye körül az óvodában és otthon egyaránt – mondta az előadó, és arra is rámutatott, hogy míg a 4-5 éves korú gyerekek csak az öröm, a félelem és a harag kifejeződéseit ismerik fel, 7 éves kortól már az olyan metakommunikációs elemeket is értelmezni és használni tudják, mint a mimika, hangsúly, hangszín, gesztikuláció. Az óvodáskor végére a gyerekek szociálisan is éretté válnak az iskolai életre, fokozatosan kialakul az együttműködési képességük és a feladattudatuk, egyre több szabályhoz tudnak alkalmazkodni, nő az önállóságuk és az önfegyelmük.
„Nagyon fontos, hogy a párkapcsolatban már a gyerekek születése előtt kialakuljon az együttműködő kommunikáció, ami a társak, a családtagok és a rokonok egymás iránti elfogadó, szeretetteljes, összetartó kapcsolatát segíti. A működő, sikeres emberi kapcsolatok feltétele, hogy tiszteletben tartsuk a másik egyén személyiségét, nézőpontját, véleményét, miközben nem mondunk le saját magunk egyéniségéről, nézőpontunkról, véleményünkről” – fejtette ki Erzsébet.
Az előadás végén Erzsébet Óriásveszély! című blogját és néhány értékes, gyermekgondozással, gyermekpszichológiával és önismerettel foglalkozó könyvet ajánlott a hallgatóság figyelmébe.
Wilcsek Médea
