Fájdalomcsillapítás gyermekeknél

A gyermek fájdalmának csillapítása fontos szülői feladat. A kín megszüntetéséhez a legfontosabb a kiváltó ok kezelése. Ez azonban – főleg ha betegség, sérülés okozza a fájdalmat – nem mindig valósítható meg otthoni körülmények között. 

Ilyenkor orvoshoz kell fordulni, aki a kiváltó ok felderítésével megfelelő terápiát állíthat be. De amíg az orvos elé jutunk, hatásosan csillapíthatjuk házi módszerekkel is a gyötrelmeket. A választandó módszert az szabja meg, hogy milyen a fájdalom természete, és milyen mértékben befolyásolja a gyermek testi és lelki jóllétét. Általános szabály, hogy először a legenyhébb és a legbiztonságosabb kezelésmóddal kell próbálkozni. Nézzük ezeket sorjában:

Fájdalomcsillapító automatizmus:

A szervezet rendelkezik egy fájdalomcsillapító rendszerrel. Az agyban keletkeznek olyan fehérjetermészetű anyagok (endorfinoknak nevezik őket, utalva a morfium hatására) amelyek rendkívül erős fájdalomcsillapító hatással rendelkeznek, azonban igen rövid idő alatt lebomlanak, és a hatásuk megszűnik. Az endorfinok más esetben is termelődhetnek, illetőleg felszabadulhatnak, ami kellemes érzést okoz. Pl: testmozgás, csokoládé fogyasztás…

Legegyszerűbb fájdalomcsillapító módszer a „gyógyítópuszi”, simogatás, ölelés. Természetesen ezek csak banális fájdalmakat csillapítják, de megnyugtató hatásuk miatt elengedhetetlen eszközök a fájdalom ellen vívott küzdelemben.

Hatásos lehet a hideg (izom-, ínszalag-, lágyszövet sérülés esetén) illetve a meleg (hasi fájdalmak) borogatás.

Relaxáció:

nagyobb gyermekeknél, illetve krónikus fájdalmakkor bevethető fegyver. Ide tartozik a légző gyakorlatok, jóga, meditáció, önhipnózis. Sokan ide sorolják még az egyéb figyelemelterelő módszereket is, például az olvasást, a közös játékot, az ölberingatást, és a legkisebbeknél hatásos szoros bepólyázást, ami az anyaméh biztonságát jelenti.

Jó bevált módszer a séta, testmozgás, hiszen aktivitás hatására az agy növeli az endorfin (belső fájdalomcsillapító szer) elválasztását.

Étrend:

nem kell speciális diéta, de néhány trükk szintén segíti a fájdalom legyőzését. Csökkenteni kell az állati fehérjék fogyasztását, mert ezek fokozhatják a szervezet fájdalomerősítő hormonszerű anyagának (prosztaglandinok) elválasztását. A szalicilát tartalmú élelmiszerek viszont csökkentik a fájdalmat. Szalicilátot tartalmaz a legtöbb gyümölcs (főleg hámozatlanul), számos zöldségféle, a zöldfűszerek, a dió és egyéb ehető magvak.

Gyógynövénykészítmények is szóba jöhetnek.

A fájdalomcsillapító hatású növényeink: poloskavész, réti legyezőfű, kamilla, golgotavirág, orbáncfű, borsmenta, cickafark, gyöngyvessző. Belső fájdalmakra, mint amilyen a torokfájás, fejfájás, gyomorégés stb. belsőleg, tea vagy tabletta, kapszula formájában alkalmazhatjuk ezeket a készítményeket, míg sérüléseknél, rándulásoknál, izületi fájdalmaknál jó hatást érhetünk el a különböző krémekkel és kenőcsökkel.

Homeopátiás szerek:

• Árnika: horzsolásra, rándulásra, izomfájdalomra.
• Belladonna: lüktető fájdalomra, fejfájásra
• Bryonia: ha a legkisebb mozgás is fájdalmas, vagy a kínt köhögés váltja ki
• Hypercium: idegsérülésre
• Magnesia phosphorica: hasi fájdalomra
• Rhus toxicodendron: rándulásra, húzódásra

És legvégül az orvos által ajánlott fájdalomcsillapítók:

A gyógyszerek többféle módon juttathatók a szervezetbe (tabletta, kúp, tapasz, esetleg injekció). Lehetőleg a gyermek számára legkényelmesebb, de hatékony formát válasszunk. A kezelőorvos, aki egészségügyi szempontból a legjobban ismeri a gyermeket megfelelő tanácsot tud adni, hogy milyen fájdalomcsillapítót tartsunk az otthoni házipatikánkban. Fontos, hogy tartósan, huzamosan fennálló fájdalom esetén a háziorvosunkhoz forduljunk. Nem kerülhető az orvos meglátogatása abban az esetben sem, amikor a gyermek viselkedése megváltozik. A viselkedés megváltozása a fájdalom mellett fontos tünet, amely segíti az orvost a pontos diagnózis megállapításában.

A gyógyszerek alkalmazásánál figyelnünk kell arra is, hogy a különböző néven forgalomba kerülő gyógyszerek hatóanyaga ugyanaz lehet, így könnyen túladagolhatjuk azokat. (Pl: azonos a hatóanyag a Germicid, Demalgon, Amidozaphen esetében. A Nurofen, Ibuprofen, Advil szintén azonos hatóanyag tartalmúak. Rubophen, Panadol, Paracetamol szintén azonos hatóanyagú készítmény.) Ezt könnyen elkerülhetjük, ha a gyógyszerek megvásárlásánál szánunk egy kis időt tanácskérésre. A gyógyszerészek és az orvosok is tudnak abban tanácsot adni, hogy mit mivel szabad, illetve tilos együtt szedni.

Tudni kell, hogy a leghétköznapibb fájdalomcsillapítóknak is vannak nemkívánatos mellékhatásai és veszélyei. A mindennapi tabletták is okozhatnak túlzott fogyasztás esetén csontvelő-károsodást, vese – vagy májkárosodást, többé-kevésbé súlyos allergiás reakciót. Ezek a mellékhatások rendszerint megszűnnek a gyógyszer elhagyásával, de előfordulhatnak visszafordíthatatlan állapotok is.

Az újabban elterjedt úgynevezett non-steroid gyulladáscsökkentők kitűnő fájdalomcsillapító hatással rendelkeznek, ugyanakkor gyomorvérzéshez, gyomor- vagy bélperforációhoz is vezethetnek főleg akkor, ha az indokoltnál gyakrabban és nagyobb mennyiségben, esetleg más, hasonló hatású szerrel együtt fogyasztják. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egyes fájdalomcsillapítók jelentősen csökkenthetik a koncentráló képességet, a figyelmet, aluszékonyságot, álmosságot okozhatnak. Ha a fájdalomcsillapító gyógyszerekkel nem sikerül a fájdalmat rövid időn belül csökkenteni vagy megszüntetni, akkor tanácsos orvoshoz fordulni, mert lehet, hogy a baj súlyosabb, mint eleinte gondoltuk.

Azt szokták félig-meddig tréfásan mondani, hogy amelyik gyógyszernek nincs mellékhatása, annak hatása sincs. Erről nem szabad megfeledkezni akkor sem, amikor a házpatikából elővesszük, vagy a szomszédtól kérünk egy tablettát a fájdalmunk enyhítésére!

Azt azonban soha sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gyermeket szüleik ismerik a legjobban, így az ő megfigyelésük a terápiát beállító orvos számára sok hasznos információt tartalmaz. Figyeljük gyermekünket, hogy fájdalom esetén azonnal be tudjunk avatkozni, és mindig olyan módszert válasszunk, amely a legkisebb megterhelés mellett a legjobb hatást érheti el.