A Szlovákiában május elején hatályba lépett rendelet az orvosokat arra is kötelezi, hogy a Közegészségügyi Hivatal tudomására hozzák azon gyermekek adatait, akiket a szüleik nem oltatnak be a kötelező védőoltásokkal. Az új szabály alapján az orvos köteles jelentést tenni az érintettekről. Ebben a jelentésben – a gyermek és a szülők – nevén, születési számán és lakcímén kívül egyéb adatoknak is szerepelnie kell, többek közt annak is, hogy a gyermek mikor és milyen kötelező védőoltást nem kapott meg.

A jogszabály módosítás kapcsán az Adatvédelmi Hivatal kötelező érvényű állásfoglalást adott ki, amely azt állítja: az adatközlésnek ez a formája nem sérti az érintettek személyiségi jogait. Ez május 1-jétől 2013. április végéig érvényes. Ez idő alatt kívánja a hivatal beépíteni a rendelkezést a vonatkozó adatvédelmi törvénybe.

Hugyivár Imre háziorvos az MTI-nek az új szabályozás kapcsán elmondta: goromba, drasztikus intézkedésnek tartja azt, a rendelkezés pedig emberi jogi kérdéseket is felvet az orvosok jelentéstevési kötelezettsége kapcsán. A kötelező védőoltások rendszerét ugyanakkor megalapozottnak tartja. “Az elmúlt 40 év igazolja, hogy helyes ez a  koncepció, a védőoltások is egyre jobb minőségűek, a szövődmények száma pedig alacsony a beoltott gyerekek számához képest“– nyilatkozta az MTI-nek Hugyivár Imre.

A kötelező védőoltásokkal kapcsolatban azonban ennél kevésbé egyértelmű a szülők álláspontja. Szlovákiai oltásellenes aktivista csoportok több alkalommal is kétségbe vonták a kötelező védőoltások valós hozadékait. Legutóbb januárban váltott ki nagy vitát Szlovákiában az az eset, amikor egy néhány hónapos csecsemő a kötelező oltás beadását követően megbetegedett, és pár nap alatt meghalt.

MTI

A tananyag fejlesztése a TÁMOP-6.2.2/B-09/2-2010-0006 kódszámú pályázat keretében történt, a pályázati támogatás lehetővé tette, hogy az oktatóanyagot ne csak a laktációs szaktanácsadói vizsgára felkészítő képzés hallgatói hasznosíthassák, hanem széles körben elérhetővé váljon a szakemberek és minden érdeklődő számára.

A tananyag 17 fejezetben tárgyalja a szoptatás, laktáció, kötődés, szoptatási tanácsadás különböző kérdésköreit. A „fejezetek” cím arra is utal, hogy a tananyag ugyan mély bepillantást enged a szóban forgó szakmai területre, azonban nem öleli fel annak teljes szakirodalmát. A kifejlesztett tananyag teljes terjedelemben letölthető a Szoptatás Portálról.

Az őssejt-transzplantáció történetének első jelentős mérföldköve Robert A. Good professzor nevéhez fűződik. Ő végezte az első ilyen beavatkozást 1969-ben Amerikában. Közel húsz év elteltével és egy kontinenssel arrébb, 1988-ban használtak először köldökzsinórvért transzplantációhoz Párizsban.

1993-ban a magán őssejtbankok mellett megjelent az első közösségi bank is, azon babák köldökzsinórvérének tárolására, akik esetében a szülők nem kívánták magán bankban megőrizni azt a baba számára, ugyanakkor felajánlották a köz javára. A nemzetközi összefogás azóta egyre szorosabb, 2008-ban először, már több kezeléshez is használták olyan babák köldökzsinórvérét, melyet szüleik ajánlottak fel erre a célra és az országhatárokon átívelő felhasználások száma is jelentősen megnövekedett.

Hazai sikereink: Európa élvonalában

Itthon jelenleg a picik születésének 8-9%-ánál kérik szüleik a köldökzsinórvér levételét. Bár eddig még nem közöltek összesített adatokat a hazai bankokban őrzött minták pontos számáról, a sejtbankoktól származó információk alapján nagyjából 35-40 ezer magyar babától származó őssejtmintát tárolhatnak.

Sokan nem is tudnak róla, pedig a hazai transzplantációs tapasztalat tekintetében igazán büszkék lehetünk. A vonatkozó mutatók tekintetében (10 millió lakosra jutó transzplantációk száma) bizony Európa élvonalában járunk: 2010-ben két orvosi csoport összesen 5 őssejtkezelést hajtott végre.

A Cord Blood Center (CBC) csoport különösen figyelemre méltó ebben a tekintetben, ők az egyedüli európai őssejtbank, akik magán- és közösségi célokra is tárolnak őssejteket. A hazánkban működő bankok közül ők bocsátották rendelkezésre a legtöbb őssejt mintát világszerte, összesen huszonkilencet, életmentő kezelésekhez. Ezek között volt az első olyan európai transzplantáció is, ahol egy Szlovákiában született csecsemő súlyos agyi daganatát gyógyították saját őssejtjeinek beültetésével 2004-ben. A kisfiú azóta is tünetmentes és teljes életet él.

A magyar kismamák 2009-óta bízhatják babájuk őssejtjeit a CBC csoport szakembereire, akik tavaly először egy Pearson-szindrómában (mitokondriális DNS hiba) szenvedő magyar baba kezeléséhez adtak őssejteket.

Reményteli kutatások

Noha az őssejtterápiát napjainkban elsősorban a vérképző szervek gyógyítására és az immunológiai funkció helyreállítására alkalmazzák, a bíztató eredmények mellett új kutatási irányok is mutatkoznak. Korábban gyógyíthatatlanak hitt betegségek kezelésében nyílnak új lehetőségek, a regeneratív medicina területén pedig igazán jelentős előrelépés történt az utóbbi években. A világon eddig összesen 25 ezer köldökzsinórvér-alapú őssejtbeültetésből 10 ezret már ilyen céllal végeztek. A kutatások a felnőttek esetében szívroham, illetve egyes autoimmun betegségek, gyerekeknél pedig agyi problémák, illetve a korai diabétesz kezelésének területén zajlanak.

A sikeres kezelések érdekében az sem mindegy, hogy milyen sejtszámmal és -tömeggel rendelkezik az adott minta, hiszen ez határozza meg leginkább a felhasználhatóságot. „Sajnos a ma tárolt köldökzsinórvér-mintáknak mindössze negyede teljesíti csak a megfelelő kritériumokat. A közösségi bankok általában magasabb mércét határoznak meg, így a CBC csoport ezen a szinten is egységesítette a tárolására vonatkozó sztenderdeket.” – mondta Peter Milan a CBC hazai képviseletének ügyvezető igazgatója.

A Bone Marrow Donors Worldwide-ban (BMDW) regisztrált 44 cég közül a CBC által őrzött minták rendelkeznek a legmagasabb őssejtszámmal. Olyan különleges technológiával dolgozzák ugyanis fel a babák köldökzsinórvérét, amelyben az őssejtek 99,9%-a épségben marad.

A sejtbankok emellett újabbnál újabb szolgáltatásokkal igyekeznek támogatni a családokat a transzplantáció nehéz időszakában. A CBC ezen a területen is jeleskedik. 2011 őszén ugyanis vállalták, hogy 155 ezer euro értékig hozzájárulnak minden olyan rászoruló transzplantációs kezeléséhez, aki őssejtjeit korábban a CBC bankjára bízta, a világ bármely akkreditált csontvelő transzplantációs központjában kerüljön is arra sor. A beteg családjának időközben felmerülő egyéb költségeihez pedig további 30 ezer euro támogatást nyújtanak.

Schell Judit az ország egyik legjobb és legszebb színésznője. Sikeres a szakmájában és szerencsés a magánéletben is. Boldog és kiegyensúlyozott családban él színész párjával Schmied Zoltán, két fiával – Laczkóval, aki hamarosan 18 éves lesz és jelenleg Olaszországban jár középiskolába, a 4 éves Boldizsárral és 3 hónapos kislányával, Borival.

- Gyakran látni mosolyogni, és nem úgy tűnik, mintha ez csupán színészi eszköz lenne nálad. A kisebbik fiad is végig mosolyogta a fotózást. Ez családi vonás nálatok?

Igen. Mindenki elég mosolygós itthon. Boldizsár tegnap gyakorolt is, és megmutatta nekünk, hogyan fog ma mosolyogni a képeken. Persze az komoly hatással volt rá, amikor mondtam, hogy új DUPLO játékokat próbálhat ki. Egyébként a családi fotózásokon mindig kiugrál a képből.  Végül azonban én is tanácsokat kaptam tőle, hogyan nézzek majd a képeken, hogy „jó legyen a szemem” rajtuk.

- Számodra a gyermekeid fontosabbak voltak a karrierednél, hiszen az elsőnél, Lackónál a főiskolai tanulmányaidat szüneteltetted, a második fiadnál, Boldizsárnál és a lányodnál, Borinál pedig a Nemzeti Színház színpadát hagytad el egy időre a gyermeknevelés miatt. Ez magától értetődő volt?

Igen, persze. Lackó születésekor kiszálltam egy félévre a tanulásból, majd ott folytathattam, ahol a többiek – ezért hálás is vagyok az osztályfőnökömnek, aki nagyon rendes volt, és engedte ezt. De egyébként eszembe sem jutott, hogy máshogy döntsek. Igaz, akkor még nem volt karrierem, mert a főiskolára jártam. Azonban 4 éve Boldizsárnál és most Bori érkezésekor sem volt kérdés, hogy abbahagyom a munkát. Azt gondolom, a munkában nem tud az ember lemaradni semmiről, vagyis amiről lemarad, az nem számít. Fontosabbak lesznek azok a pillanatok, amiket a gyerekeiddel tölthetsz.

Valószínűleg én kicsit el is vagyok „kényeztetve”, mert mindig volt munkám, jó színházban, jó szerepekkel. Tehát a szakmámban nem kellett sóvárognom soha semmi után; így nyugodtan mondhattam: most hagyjuk a munkát, jöjjenek a gyerekek!

- Bori lányod még nagyon kicsi, de a két fiú hasonlít egymásra?

Mindketten nagyon jókedvű gyerekek – és egyébként Bori is az. Laczkó végig vigyorogta az egész gyerekkorát. Persze most kamaszként vannak „problémái”, de máskülönben jó kedélyű, nyitott gyerek. Boldizsár talán nem annyira az, mint a bátyja volt, kicsit zárkózottabb, de mosolyból nála sincs hiány.

- Több mint egy évtized korkülönbség van a két fiú közöttük, és majdnem 4 év Boldizsár és Bori közt. Hogy érzed, mennyit változtál mint anya?

Majdnem tizennégy év van a fiúk köztük. Boldizsár érkezésénél úgy gondoltam, hogy mindenre emlékszem Laczkó csecsemő- és kisgyermekkorából. Aztán rá kellett jönnöm, hogy szinte semmire. Valahogy többet aggódtam, mint bő egy évtizeddel korábban. Azt hittem, ez nekem kicsit simábban megy majd, de nem így lett. Persze minden jól alakult, de sokkal több problémáról hallottam, több ijesztgetés jutott el hozzám, mint húszéves koromban. Akkor azt gondoltam semmi rossz nem történhet, most kicsit jobban odafigyeltem a külső tényezőkre.

- És mennyit változtak a játékok?

Érdekes, de számomra olyan sok változást nem jelentett ez a több mint 10 év. Legalábbis a fiaim játékait nézve. Nagy változást a saját gyerekkoromhoz képest látok. Egyébként a LEGO már az én kislánykoromat is meghatározta. Igaz, nekem csak pár kisdobozos volt, és többnyire csak sóvárogtam azok utána, amiket a barátnőm Németországból kapott.

Számomra fontos, hogy egy játék megérje az árát, ami nálunk teljes mértékben be is jött. Ahogy Boldizsárral telnek az évek, majdnem ugyanazokat kedveli, amikkel Laczkó játszott. A könyveket hál’ istennek szintén nagyon szereti, valamint a térképet bújni, hogy melyik állat hol él.

- Ezeken túl mik a legfontosabb szempontok, és milyen típusú játékokat részesítesz előnyben, amikor óvodás korú gyermekednek játékot választasz?

Szintén fontos, hogy a játék szórakoztató legyen a kisgyermek számára, mosolyt csaljon az arcára, hiszen ez a játék lényege – emellett persze jó, ha készségeket, kreativitást is fejleszt. Ezért én többnyire vagy készségfejlesztőt vagy társasjátékot szoktam választani.

Persze, ha Boldizsár velem van, akkor más is kerülhet „véletlenül” a kosárba.  A DUPLO-n azért nem veszünk össze, és látom, hogy Borinak is lesz miből válogatni, mert egyre több a lányos DUPLO játék, és ezek nagyon jól kombinálhatóak is. Boldizsárral először mindig úgy kell összetennünk, ahogy a dobozon van, de utána magának tervez újakat, és a saját fantáziája szerint játszik.

De nagyon örülök annak is, hogy Boldizsár a könyvesboltban is jól érzi magát velem.

- Sokat olvasol neki?

Amikor anno elkezdtem szinkronizálni, kicsit gyatrán ment ez a munka. A szinkronrendező kérdezte, hogy mennyi mesét olvasok a gyereknek. Mondtam, hogy olvasok, de nem minden este, mert akkor színházban játszottam, ugye. Javasolta, olvassak minél többet, mert a hangos olvasás segít. Most amikor este mesét olvasok a gyerekeknek, néha eszembe jut, hogy ezzel jót teszek a szinkron technikámnak is. De több kapcsolat nincs a szakmám és a gyereknevelés között. Még a szerepjátékok közben is „csak” anya vagyok.

- Miért vállaltad, hogy részt veszel a DUPLO Mosolyversenyének zsűrijében?

Mert a LEGO DUPLO egy olyan meghatározó, sok generációs játék, amelyen egy sereg gyerek nőtt és nő fel. Alighanem soha nem megy ki a divatból. Ez egy szelíd játék, ami tágítja a fantáziát, és amivel sokat lehet együtt játszani, közben nagyokat beszélgetni, nevetni és persze mosolyogni. Ez pedig fontos.

Képek és szöveg: www.duplovilag.hu

A műtétet múlt csütörtökön végezték el, az 5 kilogrammos kisfiú állapota azóta stabil. Az intézet bővebb tájékoztatást későbbre ígért.

A magyarországi szívátültetés huszadik évfordulójáról január elején a budapesti Semmelweis Egyetem városmajori klinikáján emlékeztek meg. Merkely Béla, a klinika elnöke akkor elmondta, hogy az elmúlt húsz évben összesen 206 szívtranszplantáció volt az országban. Hozzátette: Magyarországon szívátültetésre nagyjából három hónapot kell várni, ez az európai átlagnál valamivel jobb helyzetet jelent. Annak köszönhetően pedig, hogy ez év elejével Magyarország csatlakozott az Eurotransplanthoz, a kritikus állapotban lévő betegek még hamarabb juthatnak szervhez.

MTI, fotó: kardio.hu, csak illusztráció