Évek óta dolgozom olyan nőkkel, betegekkel, akik beavattak a várandósságuk, szülésük körüli problémáik kialakulásának körülményeibe, majd megosztották velem a pozitív változásokat segítő tényeket. Sok tévhittel találkoztam, melyeket olykor szakemberek is megerősítettek pácienseikben.
Családi körből, barátainktól csak olyan információkat kaphatunk a szülés után várható következményekről, változásokról, amiket ők maguk megtapasztaltak, hallottak. Az ő tapasztalásaik nem jelentik azt, hogy mindenkinek egyforma élményeket, érzéseket vagy akár nehézségeket jelent a hüvelyi szülés.
Mindezen tapasztalás, mind pedig anatómiai-élettani-orvosi ismereteim arra ösztönöznek, hogy – reményeim és szándékom szerint – támogassam az olvasókat a számukra legjobb döntés meghozatalában.
A gátvédelem már a várandósság alatt elkezdődik
A várandósság hónapjai alatt gátizomzatunk komoly fizikai terhelésnek van kitéve. A kisbabánk fejlődéséhez optimális feltételeket az egyre növekedő méhünk biztosítja és előfordul, hogy a testsúlyunk is intenzíven gyarapodik. A méhünket tartó szalagok ezalatt megnyúlnak és a gátizmunkra terhelődő nyomás miatt a hüvely izomzata, a húgycső záróizma is nyúlik, vékonyodik, romolhat a keringése, összességében gyengülhet.
Mindez nem kell, hogy elvegye a kedvünket a gyermekvállalástól, mert van ellenszere: az intimtorna. Segítségünkre lehet még az is, ha tudjuk, melyek azok a szokásaink, amelyekről eddig nem is gondoltuk, hogy ártunk velük magunknak. Ha mindezekkel tisztában vagyunk, már nyugodtabb szívvel hozhatunk a magunk és születendő gyermekünk érdekében jó döntést.
Éhező szövetek
Általában úgy véljük, hogy a tampon hasznos, praktikus, kényelmes dolog. Mit „szól” ehhez a hüvelyünk? Azért nem esik ki (amikor nem), mert hozzáfekszik a hüvelyünk falához, nyomja a nyálkahártyát, akár a húgycsövünket is összepréselve, miközben természetesen akadályozza az ereinkben a keringést. Így a vér odaáramlása, a tápanyag, oxigénellátás, az elhasznált vér elszállítása mind-mind csökkentett „üzemmódban” történik az érintett területen.
Megállapíthatjuk, hogy a tamponhasználat ideje alatt éheztetjük a hüvelyünk szöveteit, izomzatát. Olyan ez, mint amikor begipszelik a törött végtagot és néhány hét elteltével a gipszelt kar-láb izomzata szemmel láthatóan elvékonyodott. Az a különbség, hogy a hüvelyünk izomzata nem látszik és „kicsit” tovább sorvasztjuk, mint a gipszelt végtag esetében. Számoljunk együtt: ha kamaszkorunkban elkezdjük a tamponhasználatot, 12 éves kortól menstruálva, 28 napos ciklussal, 1 menses során 3 napig tampont használva 32 éves koráig egy nő átlagosan 840 napon át nyomja össze az ereit a tamponnal.
Ez 20x több, mint az a 6 hét, amit egy kar esetleg gipszben töltve ilyen súlyos sorvadást szenved. Adódik a kérdés, hogy vajon a felsoroltakat a gátmetszéssel, illetve a császármetszéssel ki tudjuk-e védeni. A válasz ezek ismeretében már könnyű: sajnos, nem.
Szorongás fent és lent
Amit még jó, ha tudunk – sajnos, ez sem közismert – hogy a gátizomzatunk úgy viselkedik, mint a mimikai izmaink. Gondoljunk a farkát csóváló vagy azt éppen behúzó kutyára, a farka mozgásából felismerjük, hogy örül-e vagy éppen fél. Nekünk, embereknek is van farokmozgató izmunk (a gátizom része, a farokcsigolya és a végbélzáró izom között, utóbbiba belesugárzik), csak a farkunk nem fejlődött ki:-)
Érzelmi hatásra – szorongás, aggodalom, félelem, egyéb negatív érzelmek – a farokmozgató izom és a gátizom összehúzódik, pedig a kisbabánk megszületéséhez éppen az oldottság, elernyedés jelentene támogatást. Ez az elsősorban, ami szükségessé teszi a gátmetszést.
Optimális feltételek a gátvédelemhez
A gátvédelem elsődleges célja az, hogy a legoptimálisabb feltételeket biztosítsa ennek az érzékeny, sebezhető területnek a szülés folyamán és a regeneráció is zökkenőmentesebb lehessen. A metszés egy másodfokú gátsebet eredményez, ilyen fokú sérülés gátvédelem alkalmazása esetén nagyon ritkán fordul elő.
A vágás után a gyógyulás hegesedéssel jár, így sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy gyengül a gátizomzat funkciója, hiszen a hegszövet viselkedése eltér az ép izomszövetétől (pl. kevésbé rugalmas, tornával nem erősíthető), de természetesen a nagyobb, épen maradt rész ezt kompenzálhatja.
Viszont nagyon nem könnyű első – de többedik gyermekünk születésekor sem – ismeretlen helyen, kiszolgáltatott testhelyzetben (fedetlen alsótesttel, széttett lábakkal, hátunkon fekve) idegen szakemberektől körülvéve ellazultan beleengedni magunkat a szülés folyamatába. Olyan ez egy kicsit – hiszen testünknek ugyanaz a területe vesz részt a folyamatban – mintha azt várnák el tőlünk, hogy nyilvánosan szerelmeskedjünk és közben még orgazmusunk is legyen! Lehet, hogy nem mindenkinek sikerülne?
Érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánlom azt a részletes leírást, amelyből a gátvédelemről mindent megtudhatunk: Ajtóstul az élet kapuján át. Hasznos információkhoz juthatunk még Ina May Gaskin hazánkban is kapható könyveiből.
Felmerülő kérdéseidre szívesen válaszolok.