Bölcsődei, óvodai beszoktatás

Amikor csemeténk bölcsődébe vagy óvodába megy, nyugtalanok vagyunk, ha sírva hagy ott bennünket az öltözőben, de akkor is összeszorul a szívünk, ha könnyedén int búcsút, és már szalad is játszani. Dr. Futó Judit klinikai szakpszichológust, az AVEC Pszichoterápiás Intézet munkatársát arról kérdeztük, hogyan tudjuk megkönnyíteni az első bölcsődei, óvodai heteket, hónapokat – mind gyermekünk, mind magunk számára.

– Amikor először kerül folyamatosan (hétről hétre, hónapról hónapra minden nap) közösségbe egy kisgyerek, fontos, hogy ez egy fokozatos folyamat legyen – kezdi a legfontosabb alapszabállyal a szakember. – Gondoljunk bele abba, hogy eddig a gyerek körüli tér, az őt körülvevő tárgyak, a körülötte lévő emberek születése óta nagyjából állandóak voltak. Az új terek, személyek, szabályok megismerése egyszerre tölti el kíváncsisággal és félelemmel kis felfedezőnket. Az első bölcsődei vagy óvodai napokban járjuk végig gyermekünkkel azokat a helyiségeket, amiket mindennapi szinten használni fog. Fontos, hogy csemeténk anyukájának vagy apukájának biztonságot jelentő közelségében ismerhesse meg életének új színtereit. Fedezzük fel együtt, mi minden van a játszószobában, a mosdóban, mit hogyan kell használni.

Amikor a „beszoktatás” során gyermekünk nélkülünk marad, távozásunk előtt mindig a kicsi számára érhető módon magyarázzuk el, hogy mikor jövünk vissza. Ne azt mondjuk, hogy „két óra múlva”, hanem érkezésünket kössük valamilyen konkrét eseményhez, pl: „Mire befejezitek az ebédet, itt leszek”. Ami természetesen a legfontosabb: ígértünkhöz híven legyünk ott a megbeszélt időpontban. A gyereknek teljes biztonsággal kell megtapasztalnia, hogy a szülő távozását mindig – megbízható módon és időben –követi a visszatérése.

– Visszaszaladjunk gyermekünkhöz, ha sír?

– Nem érdemes. A gyerekek az esetek döntő többségében néhány perc után megnyugszanak. Ha azonnal (vagy a megbeszélt időpontnál korábban) visszamegyünk hozzá, a gyerek azt tanulja meg, hogy, „ha sírok, anyu jön”. Így a beszoktatás meglehetősen nehézkessé válhat. Visszatérésünk után adjunk időt mindkettőnknek beszélgetésre – laza sétával, vagy otthoni kuckózással – gyermekünk élményeiről. Lássa, hogy örömtelinek látjuk bölcsődei, óvodai létét.

Az is hasznos, ha gondozójával, óvónőjével is beszélgetünk. Azt, hogy gyermekünk milyen képet formál gondozójáról, hogyan viszonyul hozzá, jelentősen befolyásolja, hogy milyen kapcsolatot érzékel a szülei (a gyerek számára „referencia személyek”) és óvó nénije, gondozó nénije (a gyerek életében „új személyek”) között.

– Nem csak a gyereket, az anyát is megviseli az elszakadás…

– Igen, az új élethelyzetre az anyukának is fel kell készülnie lelkileg. Akkor is tervezze el, hogy mit fog csinálni az idő alatt, amíg a gyereke a bölcsődében vagy az óvodában van, ha valamiért nem dolgozna kötött munkaidőben. Lényeges, hogy legyenek a gyermekén kívül más, számára fontos elfoglaltságai (ha nem munka vagy még otthon levő gyermek, akkor más, rendszeres tevékenységek). Ezzel gyermeke számára is megkönnyítheti a mindennapi rutin változásának elfogadását.

– Sokan éppen attól esnek kétségbe, hogy a gyerekük gyorsan beszokik, és ezt úgy értelmezik, hogy csemetéjük nem kötődik eléggé hozzájuk.

– Fontos tudni, hogy a relatív zökkenőmentes beilleszkedés leggyakrabban éppen a stabil szülő-gyerek kapcsolat jele. Az, hogy a dolog mennyire megy könnyen, függ a gyerek veleszületett temperamentumától is. Tipikus esetben az a gyermek fog könnyen kötődni új személyekhez, akinek kellő bizalma van a külvilág iránt, amely bizalom a szülő-gyerek kapcsolatban alapozódott meg.

– Kérdezzük-e meg a gyerektől, hogy szeretne-e bölcsibe vagy oviba menni?

– Ha eldöntöttük, hogy óvodába vagy bölcsődébe visszük, akkor ne. Vannak tények az életben, nemcsak számunkra, hanem gyermekünk számára is. Attól, hogy erre a kérdésre a pici nemmel válaszol, másnap még ugyanúgy óvodába kell mennie. Ráadásul a gyermek szavainkból megérzi szorongásunkat, ami az ő számára is ijesztőbbé teszi a bölcsibe vagy oviba járást. Hiszen, ha anyu fél tőle, akkor ez nyilván félelmetes dolog… Ilyen kérdésekkel csak megnehezítjük gyermekünk dolgát. Fontos tudni, hogy a gyerekek többsége 2-3 éves korára már igényli a kortársaival való együttlétet, érett a gyerekközösségi létre.

– Melyek azok a praktikák, amelyekkel megkönnyíthetjük, hogy gyerekünk szeressen bölcsődébe vagy óvodába járni?

– Ha van egy-egy szimpatikus gyerek a csoportban, szervezzünk közös programot a családjával. Így a gyerekeknek lesz közös élményük, ami különös, intim kapocsként lesz köztük az óvodai mindennapokban és megóvhatja gyermekünket a „csoportbéli magány” kellemetlen élményétől. Az óvoda és az otthon közötti pszichés távolságot csökkenthetjük azzal, ha a kicsi beviszi magával az oviba dédelgetett kis plüssmaciját, vagy más hasonló tárgyát. Vigyük haza az óvodai rajzokat, otthon tegyük ki a falra, csináljunk kis kiállítást, így otthon is lesz valami folytatása az óvodai létnek, ráadásul gyerekünk büszkélkedhet is alkotásaival. Elkérhetünk a gondozóktól olyan ételrecepteket, amelyeket mi nem szoktunk főzni, de gyermekünknek ízlik, és együtt elkészíthetjük otthon is ezeket az ételeket. Átvehetünk olyan elemeket a napirendből, amelyet gyerekünk különösen kedvel, valamilyen módon használhatjuk otthon is az óvodai jelét, ha ezt a gyermek is szeretné.

Nagyon fontos továbbá, hogy beszélgessünk gyermekünkkel arról, hogy mi történt vele a nélkülünk töltött idő alatt. Érdemes nem túl általános kérdéseket (pl. „Mi volt ma?”) feltenni, mert egy kisgyerek nem tudja, hogy honnan kezdje a mesélést. Kérdezzünk rá, hogy mit rajzolt, kivel vagy mivel játszott, mit ettek.

Abban az esetben, ha máshonnan vannak információfoszlányaink a napi eseményekről, segítsük a gyerekünket a visszaemlékezés folyamatában, az emlékek közös rekonstruálásában. Tartsuk szem előtt, hogy gyermekünk óvodáskorában tanul meg a vele történt eseményekre emlékezni, emlékeit elmesélni. Segítsük őt ebben! Vizsgálatok sora támasztja alá, hogy ezek a közös emlékezőbeszélgetések jelentős mértékben hozzájárulnak gyermekünk emlékezetének fejlődéséhez, jobb emlékezeti teljesítményéhez. Ezek a beszélgetések természetesen lehetőséget biztosítanak az esetleges negatív élmények megbeszélésére, feloldására is.

Igyekezzünk jó kapcsolatot kialakítani a gondozónőkkel, óvónőkkel. A gyerek számára lényeges, hogy két, számára fontos ember hogyan kommunikál egymással: soha ne szidjuk előtte a bölcsődét, az óvodát, az ott dolgozókat, hiszen ezzel romboljuk gyermekünk beléjük vetett bizalmát!

Bródi Emília

A pszichológusnő elérhetőségei: Dr. Futó Judit, klinikai szakpszichológus, [email protected], www.avec.hu