Gyermek a kórházban, szülő a kórházban

Kevés nehezebb élethelyzet van egy kisgyermekes szülő számára, mint amikor a kicsi kórházba kerül. Legyen az hirtelen baleset vagy betegség, a feladat mindig megterhelő: lelkifurdalás, bűntudat, a gyermek sajnálata, a saját el nem végzett feladataink súlya mellett néha azt is meg kell élnünk, hogy nem lehetünk a gyermekkel, amikor a legjobban igényelné.

Az Egészségügyi Törvényben a betegjogokra vonatkozó passzus világosan kimondja, hogy a gyermeknek joga van a kapcsolattartáshoz, vagyis a szülő vele maradhat a kórházi kezelés alatt. Ennek legtöbbször nincs is jogi akadálya, viszont az intézetek épületeinek adottságai meghatározzák a lehetőségeket.

A hatalmas betegforgalmú budapesti Bethesda Gyermekkórház szóvivője, Boros Zsuzsanna a következőket mondta el a Babafalvának: „Osztályonként eltérő, hogy a kísérő hozzátartozó – rendszerint az anya – milyen elhelyezést kaphat gyermeke mellett. Van, ahol külön ágyon feküdhet a mama és csecsemője, van ahol kinyitható ágyak vannak (pl. a sebészeten), és van ahol csupán az ágy melletti székek vagy fizetős ágyak érhetők el (pl. a belgyógyászaton). Sokszor probléma viszont, hogy egy gyermekhez túl sok látogató érkezik. Sokszor nehéz a szülőkkel megértetni, hogy nem tesz jót a gyermek gyógyulásának, ha nem hagyják pihenni, ráadásul a többi betegre is illene tekintettel lenni, valamint a személyzetet sem akadályozhatják a gyermekek érdekében végzett munkájukban.”

Az egyik olyan anyuka, aki már többször és több osztályon is bent volt kisfiával ebben a kórházban, ezt válaszolta: „Ha már sikerült a szállást megoldani, külön feladat, hogy mit csináljon a kórházban a szülő. A Bethesdában tapasztaltak szerint az anyák a csecsemőgondozásban részt vesznek, sőt a kórháziak kérik, biztatják is őket erre és segítik, ha nehézséget tapasztalnak a szoptatás, gondozás terén. A rehabilitációs osztályon pedig azért is kérik, hogy maradjon bent a szülő, hogy a hazaadás előtt elsajátíthassa az otthon is gondozásra szoruló gyermek ápolásának technikáit.”

Egy másik anya így összegzi tapasztalatait az egyik budai kórházzal kapcsolatban: „Egy játszótéri baleset után az utcáról kerültünk mentővel hirtelen a budai óriáskórház gyermeksebészetére. Kisfiam négy éves volt akkor. Jó volt, hogy foghattam a kezét az infúzió alatt, mesélhettem, bábozhattam neki, beszélgettünk más gyermekekkel, lelkileg óriási könnyebbség volt ez mindkettőnknek. De amikor nem volt WC-papír, vagy egy kanalat sem tudtak adni és fürödni sem tudtam, kicsit úgy éreztem magam, mint egy hajléktalan. Aztán került ágy is, és a családom ellátott néhány feltétlenül szükséges dologgal. Jó, ha mindenki úgy készül egy ilyen helyzetre, hogy semmi sincs, mindent nekünk kell magunkkal vinnünk!”

Bővülő jogok, anyagi fedezet nélkül

A miskolci gyermekkórház 33 éve üzemel jelenlegi formájában. „Építése során a szülők és hozzátartozók látogatását az – akkoriban nemzetközileg korszerűnek tartott – külső látogatófolyosókra tervezték. Ugyanakkor létesült az épület alagsorában egy anyaszállás négyágyas szobákkal, ahová a szoptató édesanyák, illetve a súlyos beteget ápolók kerülhettek felvételre (400 betegágyhoz – 40 anyaágy). Tehát már 33 éve is volt – ilyen korlátozott – lehetőség azok felvételre, akiknek jelenléte a gyermek gyógyulásához nélkülözhetetlen volt – mondta el a Babafalvának dr. Sólyom Enikő, vezető főorvos és Klimonné Tompos Ágnes, vezető főnővér. – Azóta bővültek a gyermek és szülőjogok, még jobban bővültek az egyéni igények, az anyagi fedezetről azonban senki nem gondoskodott. Ha valamennyi gyermekbeteghez kötelező a szülői jelenlét, annak biztosításához még egyszer ekkora kórházat kellene létesíteni, egész más szerkezettel (pl. anyás, fürdőszobás kórtermek). Éppen ezért jelenleg orvosi javaslat alapján a szoptató édesanya – gyermeke 1 éves koráig(!!!) –, valamint a súlyos beteget ápolók kerülnek felvételre. Természetesen az éjszakai órákban az anyaszállás a szülői pihenő hely, és ott van lehetőség tisztálkodásra, étkezésre. Az orvosi vizitek idejében sem tartózkodhat a szülő azokban a kórtermekben, ahol több gyermek van.

A kórház mellett épült McDonald házban lehetőség van családi elhelyezésre. Így a szülők és a testvérek is ott lehetnek a kórházban hosszabb kezelésen levő gyermekkel. Ezzel a házzal egy olyan speciális lehetőséget is kaptunk, hogy egy súlyosan beteg gyermek egyéni elhelyezést kaphasson édesanyjával együtt (pl. csontvelő-transzplantáción lévő gyermek esetében).”

Fegyelmezetlen szülők

A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Gyermekklinikáján általában a szülő(k) reggeltől estig lehetnek gyermekükkel, különleges esetekben (terminális állapotú tumoros beteg, szoptatott csecsemő stb.) az éjszakai bent lét is megengedett – magyarázta a Babafalvának dr. Adamovich Károly, egyetemi docens. „A szülőnek szóban jeleznie kell, hogy szeretne gyermekével bent maradni a klinikán. Ha a kísérők a klinikára felvételt nyernek, akkor napidíj ellenében háromszori étkezésben részesülnek az egyik – alapítványi működtetésű – szálláson, de főzni is lehet. Az épületi sajátosságok azt nem teszik lehetővé, hogy egy-egy gyermekkel az egész család a kórteremben tartózkodjon. Igyekszünk elérni, hogy a gyermekkel egy-egy szülő vagy hozzátartozó lehessen. Ez viszont sajnos számos esetben nem talál megértésre és konfliktust gerjeszt.

A szülők aktivitása teljesen változó. Ha akar, részt vehet a gyermek általános jellegű ápolásában, etetésében, a gyermekkel való foglalkozásban, bizonyos fiziotherápiás eljárások kivitelezésében, vizsgálatra kísérésében. Meg kell jegyezni, hogy ezen „ápolási” tevékenységnek tapasztaljuk a hátulütőit is. A szülő a figyelmeztetés ellenére megeteti a műtétre váró gyermeket, akiknek így csúszik a műtéte. Van, hogy nem adja be a kikészített gyógyszert, nem végzi el a javasolt folyadékmennyiség bevitelét stb. Negatív tapasztalat, hogy vannak szülők, családok, akik nem akarják, nem tudják elfogadni, megérteni a klinika betegellátási feladataiból származó házirendjét, az együttélés szabályait. Mindezekkel mind a saját, mind a többi gyermek nyugalmát, biztonságát és gyógyulását is veszélyeztetik.”

Anya, ne menj el!

A fenti helyzet természetesen nemcsak Pécsett fordul elő. Azonban a szülői szereppel járó jogokkal visszaélőkkel szemben mégiscsak többen vannak azok, akiket a jogos aggodalom és a gyermekhez kötődés húz a kórházi ágyhoz.

„Bár látszólag a gyermekek erősebb érzelmeket mutatnak az anya jelenlétében, mintha elválasztjuk őket egymástól, mégis igazolhatóan nagyobb károsodás éri pszichésen a gyermeket akkor, ha nem lehet valamelyik szülejével. – tudjuk meg Dr. Ritter Andrea klinikai szakpszichológustól, a Változás Rendelő vezetőjétől. – Az anya jelenléte, a biztonság és a bizalom fennmaradása, egyfajta garancia a gyermek számára arra, hogy ami történik, az valamilyen módon kibírható. Az elszakítás ugyan aktuálisan elfojtásra készteti a gyermeket, mert ki kell bírnia a helyzetet, de ez később megbosszulhatja magát. Megtörhet az az „ősbizalom”, amit a gyermek az anya és ezzel a világ felé táplál. Ezért van az a gyakran megfigyelhető jelenség, hogy ha elszakítják a kórházba kerülő gyermeket az anyjától, akkor haragudni fog az anyjára, és ezt minden módon ki is fejezi majd. Ez a fajta törés, nyugtalan állapot általában egy hét alatt elmúlik, a nyomai azonban megmaradhatnak a gyermek személyiségfejlődésében.

– Ha olyan vizsgálaton vagy műtéten kell átesnie a gyermeknek, ahova nem követheti az anyja, akkor a mama előre mondja el a gyermeknek, hogy nagyjából mi fog vele történni, ő addig hol fogja várni, és hogy nagyon szereti, nagyon fog rá gondolni. – tanácsolja a pszichológus. – A tudás megnyugtató a gyermek számára, mert átsegíti a kiszolgáltatott helyzeteken. Nincs rosszabb se felnőttnek, se gyermeknek, mint az, ha váratlanul kerül érthetetlen és fájdalmas szituációba, amit – bár a személyisége még törékeny –, mégis ki kell bírnia.

Fülöp Hajnalka