Eljött az ősz, elindult az óvoda és sok kisgyerek most ismerkedik a bölcsődével, családi napközivel. A gyerekek és a szülők életében is nagy változás ez. Döbör Ágota pszichológus, családterapeuta számára két kisgyermekes édesanyaként ismerősek a beszoktatással kapcsolatos aggodalmak, nehézségek. A következőkben ő segíti néhány hasznos információval a zökkenőmentes beszoktatást.
Kezdjük azzal, hogy nem csak a gyerek szokik be, hanem a szülő is. Gondoljunk bele: az anyuka is megtanulja a szabályokat, a „rendet”, a szokásokat. Átalakul a család napirendje, új feladatok jelennek meg. Emellett az érzelmek is fontosak. Az anyának – bár örömmel is várja az intézménybe kerülést – nehéz érzés lehet megválni a picitől. És ez a beszoktatás szempontjából egy kulcsfontosságú érzés. Alapvető ugyanis, hogy ha az anya szorong, ha nehezen hagyja ott gyermekét, ha nem bízik a pedagógusokban, akkor ezt a szorongást a gyerek is megérzi. Nem tudja megfogalmazni, mi a baj, csak egyszerűen nem érzi ott magát biztonságban.
Ezért tehát nagyon fontos, hogy olyan intézményt válasszunk, amit valóban jónak tartunk a gyermekünknek, ahol megbízunk a pedagógusokban, ahol meg tudjuk beszélni esetleges dilemmáinkat. A gyerekeket gondozó pedagógusok a szövetségeseink, a célunk közös (jó esetben): a gyerek egy biztonságot nyújtó, jó hangulatú közösségben töltse el napjait. Könnyebb a dolga a szülőnek és a pedagógusnak, ha kisebb csoportról, családi napköziről vagy magánóvodáról van szó, de az alapelvek működnek a sajnos sokszor túlterhelt állami óvodákban is.
Bíztassuk a kicsit, hogy jó helyre kerül
Ha az intézményben megbízik a szülő és a pedagógussal jó a kapcsolat, akkor jön a következő pont: a tálalás. Nem mindegy, hogyan állítja be a család az ovit, bölcsit a gyereknek (ez egyébként vonatkozik min-den más változásra is, pl. költözés, kórhá-zi tartózkodás stb). Ha azt sugallja a szülő, hogy ez egy jó hely, tele gyerekekkel, já-tékokkal, programokkal, és kedves, meg-bízható pedagógusokkal – és persze ezt hitelesen, vagyis szíve mélyéről, őszintén mondja –, akkor a gyerek bátrabban, magabiztosabban és nagyobb örömmel indul neki. Ugyanakkor elismerhető a gyerek szomorúsága is, hisz sokszor érezheti, hogy a világon a legjobb otthon, anyával lenni.
Nagy egyéni különbségek vannak. Vannak gyorsan barátkozó, feloldódó gyerekek. Ők általában szívesebben mennek, könnyebben beszoknak. Náluk is eljön azonban az a pont – általában pár hét után –, amikor rájönnek, hogy ez a mindennapok része, és nem olyan, mint egy jó játszóház, vagyis ide akkor is jönni kell, ha épp nincs kedve. Ekkor fordul elő általában némi visszaesés, hosszabb vagy sírósabb búcsúzkodás. Más gyerekeknél az eleje a nehezebb, ők más típusúak, esetleg félénkebbek, nehezebben viselik a változásokat. De mit tehetünk ilyenkor?
Mivel segíthetjük a beszokást?
Először is, legyünk kedvesen határozottak. Szeretettelien, de nem engedve az érzelmi zsarolásnak – annak biztos tudatában, hogy jó kezekben hagyjuk a gyermekünket – tartsunk ki! Ez azt jelenti, hogy nem segítjük a beszoktatást, ha hosszan, zokogva búcsúzunk. Egy kedves, bátorító ölelés, valami kis tárgy, ami anyára emlékeztet, egy titkos puszi elrejtve a ruha zsebében, az aznapi program iránti érdeklődés felkeltése és más kreatív ötletek segíthetik áthidalni a nehézségeket.
Természetesen ebben is vannak különbségek. Minden gyerek másfajta és más hosszúságú búcsúzkodást igényel. Amikor azt mondom, hogy ne húzzuk a búcsút, az nem azt jelenti, hogy ne köszönjünk el rendesen, számunkra is megnyugtatóan. Az egész folyamat hullámzó, vannak jobb és rosszabb napok.
Gyakori, hogy olyan nehéz és érzelmileg az anyának és gyereknek is megterhelő a reggeli elválás és az azzal járó sírás, hogy jobb, ha pár napig az apa viszi a gyereket. Az apák általában könnyebben veszik a helyzetet, másként állnak hozzá, kevésbé viseli meg őket, sokkal kevesebb aggá-lyuk van azzal kapcsolatban, jó helyen van-e a gyerek. Ez nagy segítség lehet, hiszen akkor a gyerek is „mentesül” kicsit a szülői aggodalmak alól.
Legyünk megbízhatók a gyermek számára
Kritikus pont ezek mellett az ovis vagy bölcsis nap vége is. Vagyis jó, ha tudja a gyerek, ki és mikor megy érte. És ez legyen is így! Ha a szülő azt mondja, hogy ő jön, és helyette a nagyi jelenik meg, az a beszoktatás idején okozhat bizalmi válságot a gyerekben. Erre érdemes az elején különösen odafigyelni.
Amit nem szabad elfelejteni: az anya is ember. Hibázhat, érezheti rosszul magát a helyzetben. De ha bízik a pedagógusokban, akkor néhány hét alatt megoldódnak a nehézségek, és boldog mosollyal rohan be majd a néhány hete még az anyja nyakában csüngő gyerek, alig várva a játékot!
Döbör Ágota pszichológus, pár- és családterapeuta, anya-magzat kapcsolatanalitikus
doboragota.hu/
