Rengeteg játék van, amellyel a gyermekünk képességeit fejleszthetjük – akár éveink vannak még az iskolakezdésig, akár csak egy nyári szünetünk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a családban és az óvodában nyújtott tanulási lehetőségek sokkal nagyobb hatással vannak egyes kompetenciák kialakulására, mint a biológiai folyamatok szintje.
Az óvodában kiscsoporttól – de kifejezetten az utolsó évben – tudatosan fejlesztik a gyerekek készségeit, képességeit az óvodapedagógusok.
Ez azonban önmagában nem elég. Nagyon fontos, hogy a gyermekkel a szülő is foglalkozzon. Nem arról van szó, hogy mostantól át kell vennünk a gyógypedagógusok és óvodapedagógusok helyét, és foglalkozásterveket kell készítenünk. Csupán figyelnünk kell arra, hogy ne a tévé előtt töltse a kicsi a délutánjait, hanem próbáljon ki minél többféle játékot, lehetőleg a mi társaságunkban.
Játékok tárháza:
A finommozgások fejleszthetők például gyöngyfűzéssel, pötyizéssel, rajzolással, gyurmázással, másolással, színezőkkel, a gyermekmagazinok játékos feladataival: képösszekötő, képkiegészítő, labirintus.
Jó időben kimehetünk az utcára is krétával az aszfaltra rajzolni, vagy irány a játszótér, játszóház, ahol a gyermek nagymozgásai, térérzékelése is fejlődhet akadálypályákkal, mászókázással, labdajátékokkal, fogócskával. De ugyanezeket fejleszthetjük mesterségesen készített labirintussal, ahol a kicsinek akadályokon kell sétálnia, vagy állatok mozgásának utánzásával, vagy közös táncolással kedvenc zenéinkre.
A vizuális észlelés, mintakövetés fejleszthető képnézegetéssel: kép részleteinek, formáinak, színeinek megkeresésével, képről való meséléssel, képek közti hasonlóságok és különbözőségek megkeresésével. Szobában elrejtett tárgyak megkeresésével, képes dominóval, építőjátékokkal, kirakókkal, zoknik és kesztyűk párosításával.
Az évszakokhoz kötődően a természetben tavasszal virágokat, nyáron terméseket, ősszel leveleket gyűjthetünk, párosíthatunk. De játszhatunk olyat is, hogy gyermekünk hátára egyszerű formákat rajzolunk az ujjunkkal – kör, csillag – és ki kell találnia őket. Előtte le is rajzolhatjuk egy lapra a formákat segítségképpen.
A nyelvi tudatosság, beszédértés, beszédkészség és kommunikáció fejlesztése sok-sok spontán beszélgetéssel, meséléssel, verseléssel, mondókázással, énekléssel fejleszthető. A mesélést itt is kiegészíthetjük képnézegetéssel, melyekhez feladatokat is kitalálhatunk.
Ilyen az igaz-hamis játék: A képről állításokat teszünk – lehetnek viccesek is – és a gyermeknek ki kell találnia, igaz-e vagy hamis az állítás. Hasonló a becsapós mese: rövid történetet mesélünk (4-5 mondat) a kicsinek, akár saját napunkról, amibe beleszövünk „nem igaz dolgokat”, és neki a mese végén föl kell sorolnia a valótlan dolgokat. A fantázia mese során pedig elkezdünk egy történetet, amit a kicsinek kell folytatnia.
Jó játék a szólánc: amilyen hangra végződik a mondott szó, azzal a hanggal kell kezdenie a következő szót; és az „Aladár mondja” játék, melynek lényege, hogy a gyermek csak akkor hajthat végre egy utasítást, ha azzal kezdődik: „Aladár mondja…” pl. „Aladár mondja, tedd a kezed a fejedre!” Ha pedig csak annyit mondunk, hogy „Tedd a kezed a fejedre!”, nem szabad követnie az utasítást.
Wéber Anikó
fotók: freedigitalphotos.net
