Közeleg a tavaszi kikelet és a húsvét ünnepe. Egy újabb szünettel és szertartásokkal teli hét, tavaszi szellővel, fagyos vagy melengető napsütéssel. Szertartás szavunk két szó házassága: a szeretet és a tartás szóból ered a szeretet tartását jelenti. Ez mindannyiunknak szívügyünk.
Aki gyermeket nevel, annak a mindennapjaiban is vannak apró szertartások, az ünnepekre pedig még jobban odafigyel. Mese, varázslat, kíváncsiság, évről évre visszatérő szokások, mozzanatok, illatok, ételek, díszek, hagyományok, rokon látogatások. Húsvét táján megújul a természet, menjünk ki a szabadba, és próbáljuk becsenni a kikeletet a lakásba is, a szívünkbe is!
Ünnep a természettel
Sok út van, családonként változó szokásokkal. Mi ilyenkor lemegyünk a nyaralóba, a kertben egy hatalmas cseresznyefa és egy aranyeső bokor áll, húsvétra rendszerint virágba borulva, ha csak ránézünk máris ünnepi a hangulatunk. Valamikor még kopárak, de a friss levegő, a bimbózó fák és a zöldellő fűnek már a látványa is megújít. Ha az idő engedi, a kertben fogyasztjuk el a nagy családi húsvéti lakomát, és a nyuszi is ott rak fészkeket hajnalban. Beosztjuk a rokonságban, ki mit hoz, van akire a sonka, van, akire a hagyma retekkel, vagy a sütemény jut. Az én feladatom a színes tojások és a fonott kalács elkészítése, előbbit a gyerekekkel napokig készítjük.
Ha nincs kertlehetőségünk, érdemes kirándulást szervezni erre a hétre, ha pedig nem tudunk sokat a szabadban tartózkodni, vegyünk cserepes tavaszi virágot a lakásba, és öntözgessük a gyerekekkel. Készítsünk fűvel bélelt nyuszi fészket, barkával teli vázát, a színes tojások táljába pedig szórjunk aranyesőt díszítésül, mi még a kalácsra is szoktunk virágot szórni tálalás előtt.
Előkészületek, szorgos gyermekkezek
A legkisebb gyerekek is élvezik a húsvéti készülődést. Adjunk nekik főtt tojást festésre, mázolásra. Akár egy éves kortól, ha a zsírkrétát már nem eszik meg, vágjunk ki tojás alakú papírokat, arra firkálhatnak, pingálhatnak, két éves kortól ujjfestékkel tapicskolhatnak, a kis alkotásokat pedig cérnára fűzve fellógathatjuk. Ott ahol kicsi és nagyobb gyermek is van, próbálhatunk a karácsonyról megmaradt kenderfilcből és gyöngyből függődíszt készíteni. Filcből húsvéti formákat vágunk, a kicsi gyermekek a különböző színű és nagyságú gyöngyöket vékony drótra fűzik, ezeket a gyöngykarikákat a nagyobbak rávarrják a filcformára. Barkára vagy az ajtó fölé függeszthetjük őket.
Minden évben írókázunk tojást, ezt három éves kortól lehet megpróbálni, nagyon szeretik a gyerekek, és még a nagy iskolás fiúk is átszellemülnek tőle. Gyertyafénynél szoktuk olvasztani a méhviaszt, ez máris meghitt hangulatot teremt. Sokszor nem oda csöpög a viasz ahova kéne, de akkor is szép lesz. A gyerekek látják, hogy a felnőtteké is sokszor másként alakul, mint ahogy tervezzük. Ehhez kell a legnagyobb kreativitás, hogy az egyenesnek szánt vonal, ha görbén szalad, mi legyen belőle. Meglátni a szépet a nem tökéletesben, ez is fontos útravaló. Ha pedig összeroppan a tojás nincs vége a világnak, újba fogunk, vagy ha szerencsésen tört, úgy helyezzük majd a dísztálra, hogy ne lehessen látni. Lassú, nyugodt türelemjáték az írókázás, ilyenkor valahogy sose veszekednek vagy lökdösődnek a csemeték. Megáll az idő, élvezzük az önfeledt közös együttlétet, beszélgetést.
Húsvét hétfőre marad a dísztojásokból a locsolóknak, nincs más dolgunk, minthogy kókusz vagy színes golyókat gyártunk. Azért esett erre a választás, mert ezt is a gyerekekkel együtt tudjuk formázni, aki nem szeret sütni, annak sem kihívás. A meggyel nem szoktunk bíbelődni, előre belekeverjük a masszába, így csak gömbölyíteni kell és a felső részét belenyomni a kókuszba vagy színes cukorba (az alja úgyse látszik).
Nyuszi mese
Az ünnepkörök idején minden szülő a titokzatos varázsló szerepébe lép. A gyerekek élvezik, igénylik, és felnőtt korukig is elkíséri őket ezeknek az emléke. Habitusuktól függően és környezeti hatásra (ovis, iskola társak) kezdik megsejteni az igazságot. Bevált nálunk, hogy kijelentő mondatra, láttamozással „ühümmel”, vagy „valóban így gondoloddal” feleltünk. Aztán eljön az idő, hogy a nagyobbak rákérdeznek, olyankor még meg lehet úszni azzal, hogy visszakérdezünk: „Szerinted?”. A válaszból és a szemükből tudhatjuk, hogy hányadán állnak a dologgal. A válasz megint csak „ó, na ne mond”. Természetesen, ha rákérdeznek, akkor eláruljuk, hogy bizony, mi vagyunk a nyulak, de ettől a varázslat folytatódik, „most már te is nyuszisegéd vagy készülhetsz meglepetéssel, és majd segítesz, hogy a kistestvéred ne jöjjön rá a varázslatra”. „Ezek az élet legszebb játékai”, avattuk be őket jelentőségteljesen, mintha felnőtt a felnőttel beszélne.
Bízhatunk a gyerekekben, azt tapasztaltam, hogy csak akkor kérdeznek rá élesben ezekre a dolgokra, amikor már megértek a válaszra, sőt már tudják, már észrevették. Ilyenkor fontos, hogy őszinték legyünk, bizalmat adjunk, eljött az idő, hogy beavassuk őket. Az ámítás ilyenkor már árthat, becsapva érezheti magát, akár szorongáshoz is vezethet, csalódhat bennünk. Szóval amennyire mesésen fantáziáltunk addig, és találtuk ki a történeteket, annyira puszta „igennel” és őszinte beavatással léptünk az új korszakba.
Magam is meglepődtem, hogy ennek ellenére, minden úgy zajlott, mint eddig, és a hatás is a megszokott volt, csillogó, és meglepett szemek… Rájöttünk, hogy ezt az évek során kialakult szokásoknak köszönhetjük. Örömmel nyugtáztuk, hogy hiába fosztották meg magukat az angyaltól vagy a nyúltól, az előkészületek, és a meglepettség így sem marad el, a várakozás és a varázslat minden évben ott lesz továbbra is.
Szép húsvétot, tavaszt és kikeletet kívánok mindenkinek!
