Kedves Karácsony!
Igen, érzem, hogy egyre közelebb kerülünk hozzád. A lakás díszítését már elkezdtük. A nappaliban felkerült a girland, egy-két csillogó dísz a könyvespolcra, a gyerekszobában égősort tettünk a falra, és az emeletes ágy is körbe lett aggatva – gyerekmódi szerint – fényes, lógós, csillámos mütyűrkékkel.
Azon vagyok, hogy – bár én nem rajongok ezért az ünnepért – a gyerekeimnek december egy álomszerű csoda legyen, tele mézeskalács sütéssel, kézzel készített fenyőfadíszekkel, Mikulásnap és Jézuskának írt – de leginkább rajzolt – levelekkel. Éljék meg a várakozás szépségét, amit 24-én a közös fadíszítés koronáz meg.
Ám be kell vallanom, több mindennel is bajban vagyok! Sosem voltam igazán jó az ünnepi menük tekintetében. A halászlé túl macerás, a rántott halat senki sem eszi meg, a bejglim olyan, mint egy kilapított óriás csiga, a töltött káposztával egyszer próbálkoztam… nos, maradjunk annyiban, hogy nem fogyott el. Tökéletes anyaként elvárom magamtól, hogy tökéletes ünnepi menüt szolgáljak fel a szeretteimnek, de ez sosem sikerül. Ettől pedig már most elkezdek szorongani. Nincs ez így jól.
Ám, ott a másik nyomás, az ajándékok. Nem elég, hogy az épp aktuális kedvenc mesékhez kell igazítani a gyerekekét – ami akár egyik napról a másikra változhat -, még az is fontos szempont, hogy kreatív legyen, jó pár órára lefoglalja őket – legalább az első nap -, no meg persze fejlessze valamilyüket… és ha az, hogy a Jégvarázs imádatban úszó fiamnak próbálok valami fiús játékot levadászni – nem horror áron – még nem lenne elég, úgy hozzám fordul az összes rokon is, hogy mit vegyenek a kölköknek. Ez egyrészt jó, mivel nem kapnak semmi felesleges dolgot és biztosan nagy öröm lesz az ajándékbontogatást követően, másrészt nekem nagy fejtörést okoz az újabb és újabb ajándékötletelés. Természetesen minden egyedül rám marad;
Én: „Szivi, van ötleted, hogy kinek mit vegyünk idén?”
Férjem: „Te olyan ügyesen megoldod mindig, rád bízom!”
Köszönöm az elismerést és bizonyos esetekben örülnék is, ha vásárolgathatnék kedvemre, de nem karácsony előtt! Ráadásul idén annyira későn eszméltem, hogy gyakorlatilag még csak listám sincs arról, hogy ki minek örülne. Tökéletes vér-, vagy házasságkötés szerinti rokonként úgy érzem, mindenkinek szuper meglepetést kell okoznom.
Mivel se a munkám, se semmi más, ami az életem szerves részét képezi, nem szünetel ebben a hónapban, itt szokott elérkezni a karácsonyi összeomlásom. De idén másként lesz!
A fenébe is, nem vagyok se tökéletes anya, se tökéletes rokon, se tökéletes semmi se. Próbálok nyugodtan, meghitten lavírozni a karácsony felé vezető lejtőn, hogy a végén 3 napon át csak azokkal lehessek, akik igazán fontosak a számomra.
Szóval kedves Karácsony, idén nem tudsz sakkban tartani:
- már nem aggódok a tavaly eltört, idén még nem pótolt csúcsdísz miatt
- az ünnepi menü könnyebb végét fogom meg – éljenek a mirelit termékek és az ételrendelés!
- egy pohár bor mellett összeírom a karácsonyi ajándéklistát, utána pedig élek az internetes vásárlás minden előnyével és kényelmével
Üdvözlettel:
Dózsa-Vépy Reni
két kisgyermek édesanyja
U.i.: Idén hozhatnál magaddal egy kis havat is!
