Minden egészséges baba sír. Ne gondold, hogy azért, mert téged bosszantani szeretne vagy éppen megmutatni, hogy ő a főnök. Sírásának evolúciós okai vannak…

Sírással a túlélésért

A Harvard kutatói szerint a csecsemők sírásának evolúciós okai vannak. Az egyik az, hogy magukra vonják édesanyjuk figyelmét és ezzel biztosítsák életben maradásukat, vagyis egészséges túlélő ösztöneik vezérlik őket, amikor rázendítenek. Másrészt viszont ezzel a módszerrel szándékosan fárasztják szüleiket, hogy azoknak már se kedvük, se energiájuk ne maradjon az összebújáshoz és így csökkentsék a vetélytárs megjelenésének esélyét.

A sokszor szoptatott babák édesanyja általában később szül újra, mivel a szoros testkontaktus és a gyakori szoptatás az egyik legsikeresebb természetes fogamzásgátló, mivel elnyomja az édesanya petefészkének működését.

Mennyit sír a baba?

A csecsemők sírásmennyisége meghatározott minta szerint változik: az európai babák az első három héten átlagosan napi 22 percet sírnak, ez a második hónap végére 34 percre emelkedik, majd 12 hetes korra napi 14 percre csökken. Megfigyelések szerint a 6-8 hetes babák sírnak a legtöbbet és azt is megállapították már, hogy a picik este a legvigasztalanabbak. A feltételezések szerint ezzel érik el, hogy többször mellre tegyék őket és éjszakára feltankolhassanak az anyatejnek abból a zsíros részéből, melyhez csak akkor juthatnak hozzá, ha sokáig szopiznak.

Tényleg éhes?

A legtöbb anya kicsinye sírásából arra következtet, hogy éhes. Sok anyuka nyúl a tápszerhez, mert a sírásból azt feltételezi, hogy a szoptatás ellenére a baba éhes maradt.

Kísérletek tanulsága szerint, melyek a sírás és az éhség közötti összefüggést vizsgálták, az éhes babák is nyugodtabban várnak az etetésre, ha felveszik őket, míg a szondán át tápláltak tele hassal is sírnak, ha nem teszik ezt velük.

Megfigyelések szerint az a legjobb, ha a babát felveszik és érezheti a testmeleget, ha cumizhat és ha nem csak az éhsége miatt, de a testkontaktus biztosításáért is etetik – vagyis ilyenkor nem elsősorban a táplálék a fontos-.

A kísérlet szerint a testen hordozott babák ugyanannyiszor sírnak fel, ám hamarabb képesek megnyugodni, így összességében sokkal kevesebbet sírnak, mint nem hordozott társaik. A táplálás kapcsán pedig azt figyelték meg, hogy leginkább a gyakoriság és nem a mennyiség számít. Az igény szerinti gyakoriságú és az időre végzett szoptatás összehasonlítása ugyanis azt mutatta, hogy azok a csecsemők sírtak kevesebbet, akiket gyakran etettek és akiknek a jelzéseire gyorsan reagáltak.

Ha a hasfájás az ok

A hasfájós babák ismertető jegye a kitartó, vigasztalhatatlan sírás. Elnevezésével ellentétben a hasfájós sírást többnyire nem a táplálkozás okozza – erre bizonyíték, hogy ugyanannyi a problémával küzdő szoptatott baba, mint a tápszeres-, hanem a sírás közben lenyelt levegő. A hordozás azonban bizonyítottan segít a hasfájás enyhítésében. Anyák egy csoportját megkérték, hogy az etetéseken kívül még legalább három órát hordozzák csecsemőiket és jegyezzék fel, mennyit sírnak. A hordozós csoport anyái jóval kevesebb sírásról számoltak be, mint „normál”, azaz nem hordozós társaik. Igaz, hogy ugyanez a kutatás kimutatta azt is, hogy a módszer csak akkor használ, ha már újszülött kortól alkalmazzák, mert később, a már hasfájós piciknél hiába kezdték többet hordozni őket, nem sírtak kevesebbet.
A koreai babák közismerten nem hasfájósak és alig sírnak. Ennek pedig nem más a titka, mint az, hogy ők naponta mindössze két órát töltenek egyedül, vagyis anélkül, hogy valaki testkontaktusban lenne velük, míg például az amerikaiak több mint tizenhatot. A koreai babákat közel kétszer annyit hordozzák, vagy tartják ölben naponta, mint az amerikaiakat. Egy átfogó kutatás szerint míg a koreai anyák gyakorlatilag mindig azonnal reagálnak a babasírásra, az amerikaiak az első három hónapban a sírásoknak majdnem felére szándékosan nem válaszolnak.

Ez a nem reagálás pedig már rövidtávon is megzavarja a piciket: egy kísérletben már hárompercnyi közömbösség után fél óra normál kommunikációra volt szükség, hogy a bizalmatlanná vált csecsemők újra felengedjenek.

Direkt csinálja?

Igen, ha ezen azt értjük, hogy célja van vele és nem, ha szándékos manipulálásra gondolunk. Biológiailag azért van ilyen adottsága, hogy túlélését biztosítani tudja a környezete befolyásolása által. A sírás az egyetlen eszköze, hogy el tudja érni, hogy gondozzák őt. Ez azonban nem tudatos hatalmi harc, amiben meg kell mutatni, hogy ki az úr a háznál, hanem túlélését, jólétét, fejlődését szolgáló ösztönös viselkedés. A csecsemő a szülő viselkedését sírásával valóban befolyásolni akarja, mert testkontaktusra, melegségre vágyik, a szoptatásra pedig életbevágóan szüksége van a megfelelő fejlődéshez.

Felismeri-e az anya saját gyermeke sírását?

A vizsgálatok szerint elég három nap, hogy az anya álmából is képes legyen felébredni a saját babája sírására, míg az idegen babahangra rá sem hederít. Egyesek a baba különböző sírásaira is másképp reagálnak: érzik, hogy éhes, fáradt, vagy csak kényelmetlen neki valami. Szinte mindenkire igaz, hogy ha a baba fájdalomtól sír, azonnal a segítségére siet, míg ha másféle sírást hall, csak lassabban szánja el magát a cselekvésre.

hirdetés