Féléves kor körül a csecsemő hirtelen elkezd kötődni bizonyos tárgyakhoz: plüssállatkákhoz, egy kispárnához, a cumijához. Hurcolja magával, és ha elfelejtjük magunkkal vinni, netán elhagyjuk, akkor vigasztalhatatlanul zokog érte.
Nem kell megijedni, nem szereti a kicsi jobban az agyongyürmölt macit mint minket, egyszerűen csak elérkezett az ún. átmeneti tárgyak ideje.
Miért ragaszkodik a tárgyakhoz?
Azért, mert számára ez a tárgy a biztonságos otthoni légkört, anyukája illatát, érzetét közvetíti. A csecsemő 6-7 hónapos kora között ráébred arra, hogy ő és az anyukája két különböző személy. Ettől eleinte megijed, és sírni kezd, ha az anya eltűnik a látóteréből. Az anya távozását úgy éli meg, hogy az anyja örökre eltűnt, mert még nem érti, hogy az anyja akkor is létezik, ha a másik szobában van. Emiatt aztán hatalmas szorongást él meg. A fejlődéslélektan ezt szeparációs szorongásnak nevezi.
Az anya illatát idéző párnacsücsök viszont felidézi számára az anyát, pótolja őt addig, amíg a mama távol van. Az átmeneti tárgy mindig ott van, amikor az anya nincs, és a kicsi saját maga uralkodhat felette. Ha szüksége van rá, akkor szorongatja, ha megunta, akkor leteszi. Így megtapasztalhatja, hogy neki is van egy kis kontrollja a világ felett.
Bármi lehet
Az átmeneti tárgy bármi lehet, a lényeg, hogy ő választja ki, és gyakran az elalváshoz 
kötődik: kispárna, takaró, textilpelenka, maci, baba, cumi. A lényeg, hogy ennek a tárgynak egy idő után speciális illata van, amit mi szörnyűnek találhatunk, de a kicsi számára ez a megnyugtató illat. Éppen ezért problémák adódhatnak, ha az anya kimossa a koszossá gyűrögetett pelenkát vagy állatkát.
Az átmeneti tárgyat a gyerektől elvenni nem szabad, a használata miatt tilos gúnyolódni rajta! Finoman korlátozhatjuk a használatát, ha úgy látjuk, hogy például egyfolytában a szájában van a cumi. Megbeszélhetjük vele, hogy csak alváshoz kapja meg. Az átmeneti tárgyakat a gyerekek nagy része magától elhagyja, ahogy kialakul bennük az anya tárgyállandósága. Ez azt jelenti, hogy megértik, megtapasztalják azt, hogy az anya akkor is létezik, ha ők nem látják.
Így bánjunk az átmeneti tárgyakkal!
- Ha az átmeneti tárgy nem egyedi darab, akkor érdemes belőle legalább kettőt beszerezni, hogy időnként ki tudjuk mosni, vagy legyen másik, ha esetleg elhagyjuk.
- A gyerek minden tiltakozása dacára érdemes néha kimosni a koszossá szorongatott darabot.
- Ha elveszítjük a „kedvencet”, bármennyire vigasztalhatatlanul sír a kicsi, próbáljuk meg higgadtan kezelni a dolgot! Együttérzéssel vigasztald, nyugtasd meg a gyereket, és próbáljátok meg valami mással helyettesíteni! Az első éjszakára adj neki például egy kendőt, kispárnahuzatot, amelyen a te jellegzetes illatod érezhető! Másnap pedig együtt válasszatok ki egy új kedvencet a játékai közül! Persze az is előfordulhat, hogy már nincs is szükség a régi tárgy pótlására.
- Ha nagyon biztosra akarsz menni, akkor lásd el a kis kedvencet névvel, telefonszámmal, hogy a becsületes megtaláló visszajuttathassa hozzátok. Az is egy megoldás, hogy ellátod a tárgyat egy kis fogantyúval, amivel a kicsi karjára rögzítheted, így nem fogjátok elhagyni egy séta során.
