Varázslatos utakra csábít RAPSONNÉ valahai erdélyi tündérkirálynő RÓZÁJA, napjainkban élő távoli leánya. Egy sorsutazásra a nyüzsgő budapesti egyetemi életből az erdélyi tündérlegendák időtlen birodalmába.
A látható világból egy sokak számára láthatatlanba, a felszínről az ördögi és tündéri gyökereinkig, miközben hősünk, és talán mi is, felnőttet játszó csukott szemű gyermekből, gyermeki értékeinket megtaláló, nyitott szemű felnőtté válunk.
„Akarsz-e benézni saját lényed titkos kertjébe, és megtudni, hogy ki is vagy te valójában? Mersz-e belépni egy másik fajta valóságba, benyitni az univerzum rejtelmeibe vezető ajtón?” Pünkösd-Rapson Róza nem akart. Az életigenlő, bűbájos és mély érzésű fiatal lány csak élvezni szeretné élete legszebb időszakának ígérkező egyetemi éveit Budapesten.
A sorsa azonban más lapokat osztott neki, és nem engedi el, bárhogyan is tiltakozik ellene. Rózának meg kell tudnia, hogy ki is ő valójában. Élére kell állnia egy olyan küldetésnek, amely talán feltámaszthat egy réges-régen halott tündérnépet egy erdélyi Pünkösd éjjelen, amikor egyetlen éjszakára ismét újranő romjaiból, és benépesül egykori lakóival Rapsonné tündérkirálynő vára. Ha sikerülne, a délibáb és a tündérszellemek ezen a hajnalon nem tűnnének el egy újabb évre…
Tündérregény? Ezoterikus történet? A mítoszba hajló realista elbeszélés? Etikai parabola? Oknyomozó pszichológiai fejlődésrajz az egyre tökéletesebb önmegismerés felé? Vagy mindez egyszerre? Igen, ez az összegzés a legpontosabb a fiatal írónő első művének műfaji jellemzésekor – mondja Jánosi Zoltán professzor, a könyv lektora.
Egyszerre helyezi azt át a fővárosból a személyes lélek időtlen belső terepeire s a székelyföldi és az európai tündérregék világába a történetet. Majd ide-oda villogtatja olvasója tekintetét a jelenkori társadalom- és lélekanalízis, a régi magyar mitológia és egy boldogsághoz vezető távlatos életprogram útjai között.
Így lesz a kötet lebilincselő nyomozás arról, hogy ki is ő: a főszereplő-regényíró valójában, milyen értékeket képvisel, s milyen erők vezérlik fiatalsága földi és égi színterein. Így lesz ez a könyv az álmok merész felszabadítása az emberről és esélyeiről, a képzelet gyöngyöző játéka idővel, tudással, és egyszersmind antropológiai üzenet is.
Mert ez az ízig-vérig jelenkori, de a jövőt fürkésző, a régi magyar mitológiát és a magasrendű költészetet szervesítő varázstörténet a harmadik évezred embere számára is morális perspektívát keres. Hogy önmaga „tündéri” vonásainak felismerésével alkossa méltóbbá földön töltött világát.
Az elbeszélés sodró lendülete áradó, szikrázó, tiszta vizű patakként viszi el olvasóját a tündérek földjére, ahol a meseszövés fortélyos izgalmain keresztül az emberi világ esélyei a legszebb reményekkel nyilatkoznak meg: a boldogság ígéretét csillogtatva át a világfa levelei között.
Egyszer egy varázslatosan gyönyörű hároméves kislány (a lányom), ezt mondta nekem a vonaton, amikor lehunytam a szemem: „Kék az idő, a bárányfelhők mosolyognak, oly sok új világ vár felfedezésre. Ne aludj!” Ébredjünk hát, kedves olvasó, és induljunk a kalandra együtt! Mert aki nem hisz a csodákban, az nem realista! Ahogy az a könyv utolsó mondatából is kiderül.
További információ a regényről: www.abenedikty.com
