Bármennyire is meglepő, de már egy újszülöttnek is van társas élete. Először a szülei, főként az édesanya jelentik számára a társaságot, majd a kör folyamatosan bővül családtagokkal, barátokkal.
Az újszülött
Amikor kisbabád megszületik, a szeme nagyjából 25-30 centire tud fókuszálni, vagyis a te arcodat tisztán látja, mikor a karodba veszed. Az újszülöttek agya különösen érzékeny az arc formáira, vagyis minden olyan alakzatra, amelynek szeme, orra, szája van. Képes felismerni a hangodat és az illatodat is, ami a túlélését biztosító ösztönként maradt fent. Ha megérzi a közelséged, az nyugtató ingerként hat rá, biztonságban érzi magát.
Az első hetek-hónapok a korai bevésődést szolgálják, az anyához való kötődést mélyítik, ezért nagyon fontos, hogy minél több időt töltsetek együtt! Ebben a korban még más felnőttek is képesek megnyugtatni babádat – az előbb említett okból kifolyólag-, ám az idő előrehaladtával egyre inkább a személyedhez fog ragaszkodni.
Az első hónapokban azzal tudod elmélyíteni kapcsolatotokat, ha minél többször felveszed, mellkasodra teszed és biztosítod számára a testközelséget. Egyre több anyuka jön-megy hordozókendővel, ami nagyszerű találmány, hiszen közben a baba érezheti anyukája testmelegét és a felnőtt is zavartalanul végezheti teendőit.
Sokan úgy gondolják, a kisbaba még nem érti, hogy mit mondanak neki. Lehet, hogy így van, viszont a hangod megnyugtatja és a hanglejtésedből, hangerődből már következtetni tud az alapérzelmekre.
Mosolyország
Az első neked szóló mosolyra a baba hathetes kora körül számíthatsz. Ettől kezdve folyamatosan azon fog mesterkedni, hogy téged és a számára fontos személyeket oda tudja magához csalogatni. Három hónapos kora körül nevet, gügyög, ha szólsz hozzá és ha közeledsz, elkezd kézzel-lábbal „örülni”. Ezt a kitörő örömet azonban nem csak neked tartogatja, hanem a hozzá mosolyogva közeledőknek is. Ebben az időszakban érdemes más emberekkel, hangokkal, illatokkal megismertetni, hiszen ez a nyitott korszak nem tart sokáig.
Valamikor hat és kilenc hónapos kor között meglepő fordulatot vesznek az események. Addig az idegenekre bájosan mosolygó gyermeked elbújik, szorosan hozzád simul, ha idegent lát és ha oda szeretnéd adni valakinek, hogy megfogja egy percre, éktelen sírásban tör ki. Ha úgy érezted, végre beállt a napirendetek és többé-kevésbé átaludta az éjszakákat, most jó eséllyel újra többször ébred és nyugtalan. Ennek egyszerű a magyarázata: biztonságra vágyik, amit csak a hozzá közelállók képesek megadni neki. Ebben a fejlődési szakaszban csemetéd élvezi, hogy sok dolgot már egyedül is képes megtenni, kúszik, mászik és közben felfedez, ugyanakkor meg is rémül a nagy szabadságtól és időről időre szüksége van arra, hogy meggyőződhessen róla, hogy a biztonságot jelentő hozzátartozók elérhető közelségben vannak. Ekkor ugyanis még nem tud időben gondolkodni, ha anya elmegy, úgy érzi, nincs semmi garancia arra, hogy vissza is jön, ezért nem árt néha leellenőrizni, ott van-e.
Ha a munkába való visszatérésed tervezed, ne ebben az időszakban tedd! Az idegenekkel való ismerkedést is jobb későbbre halasztani, amikor személyiségfejlődése a következő szakaszba ér.
Az egyéves
Ahogy közeledik az első szülinap, egyre nyitottabbá válik gyermeked a mozgalmas programokra és a gyerektársaság rendkívül érdekes és élvezetes lesz számára. Ne számíts rá, hogy nagyszerűen eljátszik majd kortársaival, inkább egymás mellett tevékenykednek és ellesnek egy-két „trükköt” a többiektől. Az egyéves felnőtt társaságban is feltalálja magát, olykor-olykor figyelmet követelve. Sokszor harciasan érvényesíti saját akaratát, kiabál, „veszekszik” és elvárja, hogy minden az ő kedve szerint történjen. Ilyenkor arra érdemes figyelni, hogy te ne legyél agresszív, elutasító, olyan mintát adj neki, ahogy szeretnéd, hogy a későbbiekben gyermeked viselkedjen hasonló szituációkban. Tanítgasd a társas szokásra, a köszönésre, a köszönetnyilvánításra! Ez azonban egy hosszú folyamatnak csak az eleje, ne szégyenítsd meg, ha olykor nincs kedve köszönni egy idegen bácsinak!
Ismét anya szoknyáján
A másfél évesek szinte pánikszerűen követik mindenhova édesanyjukat, nem szeretnek idegenekkel lenni és ismét zaklatott éjszakák várnak a családra. Ezt hívják a pszichológusok újraközeledésnek és tény, hogy nagyon fárasztó. Ha el kell menned, beszéld meg vele és magyarázd el neki, hogy mikor várhat vissza. Nagyon ügyelj rá, hogy betartsd a szavad és ha ebédre ígérted a visszatérésed, az valóban úgy legyen!
Csemetéd egyre árnyaltabban képes kifejezni szeretetét, ragaszkodását. Megjelennek nála az olyan érzések, mint az együttérzés, empátia, így ha megsérülsz vagy beütöd valamidet, ő ápol és vigasztal.
Gyerektársaságban azonban elkezdi félteni a saját tulajdonában levő babát, kisautót és akár élete árán is megvédi azt. Ne vedd el tőle és ne szégyenkezz a viselkedése miatt, akinek hasonló korú gyereke van, úgyis tudja, nem a te nevelésed hibája a tulajdonféltése. Ám ha önként odaad valamit egy pajtásának, dicsérd meg!
Sírig tartó barátságok
Nem véletlen, hogy az óvoda három éves kortól vesz fel gyerekeket. Olyankor ugyanis már képesek együttműködésre, főleg azokkal, akiket megszeretnek. Nem okoz gondot bizonyos szabályok betartása sem és örömet okoz nekik, ha más gyerekekkel együtt játszhatnak. Négyévesen kezdődnek a nagy barátságok, amelyek eleinte ideiglenesek, ám az óvoda végére szilárd kötelékké alakulnak és gyakran felnőttkorig megmaradnak.
