Zenebölcsi? Babatorna? Angol? – Hová menjünk?

babafoglalkozás, zenebölcsi

Zenebölcsi? Babatorna? Kézműves foglalkozás? Angol? Idővel felmerül az igény, hogy szeretnénk néha-néha csemeténkkel együtt kimozdulni, értelmes időtöltést keresni, ahol baba és mama egyaránt jól érzi magát. Számtalan fejlesztő foglalkozás közül válogathatunk, ám azok nem egyforma színvonalúak.

Ma már minden második sarkon találni egy-egy baba-mama klubot, zenebölcsit, babatornát, kreatív angolt, hogy csak a legnépszerűbbek közül említsek néhányat. Ám vannak nagyon jó, kevésbé jó, nem annyira jó, és kifejezetten rossz foglalkozások. Jelenleg Magyarországon bárki, bármikor indíthat kisgyerekeknek szóló foglalkozásokat, minőségi követelmény nélkül. Azt hiszem, kijelenthető, hogy ez elég nagy baj.

Többször előfordult már, hogy beállított a foglalkozásomra egy család, akik jelezték, hogy nem ez az első hely, ahol járnak, és nincsenek jó tapasztalataik. Ilyenkor nyelek egyet, és igyekszem a szokottnál is jobban kitenni magamért – és menteni a szakma becsületét.

Aki nem kapott pedagógiai-módszertani képzést, nem igazán tudja, mire számítson, mit várjon el, mi a jó és mi a rossz. Ezért megpróbálom összeszedni azt az értékelési szempontrendszert, ami segítséget nyújthat egy laikus családnak, hogy kiválaszthassa a neki  legjobban megfelelő foglalkozást. Az egyes pontok sorrendisége nem jelent feltétlenül fontossági sorrendet!

Milyen foglalkozást válasszunk?

Elsődlegesen érdemes eldönteni, hogy MILYEN témájú foglalkozást válasszunk, és hányszor menjünk hetente?

  • Heti egy alkalom általában elég, hiszen a napi rutinban is elő-elővesszük ezeket a játékokat.
  • Ha mégis többfelé szeretnénk menni, heti 2 alkalomnál (általában 2 délelőtt, vagy 1 délelőtt, 1 délután) nem javaslok többet, hiszen az élményeket fel is kell dolgozni mind a babának, mind a mamának.
  • Ha kettőt választunk, akkor érdemes kétfélét! (pl. zenebölcsi és mozgás, vagy mozgás és angol, stb)

Nézzünk körül, a lakóhelyünkhöz közel milyen lehetőségeket találunk.

  • A LEGJOBB INFORMÁCIÓFORRÁS A JÁTSZÓTÉR! Sajnos az a tapasztalat, hogy a védőnők nem tájékozottak ez ügyben (tisztelet a kevés kivételnek!). Azonban tarsuk szem előtt, hogy nem vagyunk egyformák, ami a szomszédnak tetszik, nekünk nem biztos, ezért mindig fenntartásokkal kezeljük az ilyen információkat is.
  • Biztató jel, ha egy helyszínen egy adott csoport (ugyanazon foglalkozásvezetővel!) már 5-6-8 éve működik, hiszen ilyen hosszú ideig csak a jó dolgok maradnak meg. Persze, nem kell elvetni a frissen indult csoportokat sem, hiszen valahol mindent el kell kezdeni.
  • Egy igazán jó, többek által ajánlott foglalkozásért azonban érdemes kicsit messzebb is mennünk, tehát a távolság ne legyen kizáró ok, persze az ésszerűség határain belül.

Tájékozódjunk az interneten!

  • Apróság, de árulkodó jel: ingyenes weboldalon vagy saját webhelyen van-e anyag? Van-e saját domainneve? Ez azért jelent szempontot, mert aki hosszú távra, komolyan tervez és igényes, az belefektet ebbe is némi pénzt és energiát. Persze, ennek hiánya semmiképpen nem kizáró ok a minőségre!
  • Vannak- e képek, videók a weboldalon? Meg tudunk-e nézni egy foglalkozást? Van-e riport, egyéb médiamegjelenés?
  • Ad-e kimerítő tájékoztatást a tevékenységéről, kitér-e a részletekre?
  • Konkrétumokat említ, vagy nagy általánosságokban beszél?
  • Ha nincs weboldal… nos, az is jelent valamit…

Nézzük meg alaposan a foglalkozásvezető személyét!

Tájékozódjunk, ki tartja a foglalkozásokat, mit árul el magáról, milyen végzettsége van. Itt nem is a végzettségre helyezném a hangsúlyt, hanem inkább a pedagógiai hozzáállásra, de a végzettség hiánya, vagy más irányultsága mindenesetre árulkodó jel lehet. Nem elég, hogy valaki zenetanár, ha életében nem találkozott 3 év alatti gyerekkel, akkor nem biztos, hogy képes jó minőségű zenebölcsis foglalkozást tartani! Ugyanígy, egy felnőtt aerobik-órákat adó edző nem biztos, hogy a gyerekekkel is jól megtalálja a hangot. Fontos azonban kiemelnem, hogy egy nem pedagógiai végzettségű ember is tarthat remek baba-mama foglalkozásokat, és sajnos a végzett pedagógusok közül is sokan alkalmatlanok a munkára.

Óva intenék mindenkit attól, hogy egy országos hálózatba tartozó foglalkozást egyértelmű garanciának tekintsen! Valóban, egy hálózat-tagság jelenthet valamiféle minőségbiztosítást, de mindig vannak kivételek. Igaz, ők részt vettek valamiféle továbbképzésen e tekintetben, de ez, még ha akkreditált is, csak kiegészítő lehet egy már korábban megszerzett végzettség mellé! Mindenképpen a foglalkozásvezetőt, mint önálló egyéniséget nézzétek, sajnos ezekben is találni kevésbé jót, ugyanúgy, mint remek szakembert!

Bátran hívjuk fel a foglalkozásvezetőt, és érdeklődjünk! A telefonban sok minden kiderül, szívesen ad-e felvilágosítást, kedves-szimpatikus-e a hangja – lehet hogy már itt eldől, hogy köszönjük, nem kérünk ebből a néniből-bácsiból!

Kérdezzük meg, a mi gyermekünk életkora megfelelő-e erre a foglalkozásra! Ha komolyan veszi a munkáját, és nem kimondottan a létszámra és a pénzre utazik, akkor előfordulhat, hogy azt mondja, várjunk még egy picit, amíg megnő a baba. Ha ilyen fordul elő, fogadjuk el, hiszen ő feltehetőleg a legjobb szándékkal javasolja ezt! Nem érdemes olyan helyre hordani a gyereket, amire ő még nem érett!

Ha valamiféle problémánk van (akár fogyatékosság, autizmus, hiperaktivitás,  akár bármilyen egyéb rendellenesség), kérdezzünk rá, beszéljünk róla! Egyrészt fontos tudnunk, a foglalkozásvezető hogyan áll hozzá az ilyen kihívásokhoz, másrészt ő is rá tud készülni, utánanézni a speciális helyzeteknek. Kellemetlen ott helyben szembesülni ezekkel a helyzetekkel. Egy magára valamit is adó pedagógus nem zár ki senkit a foglalkozásból, ugyanakkor tudja a saját határait, ismeri önnön felkészültségét.

Érdeklődjünk utána, mekkora a csoportlétszám!

  • Ha nagyon kevesen vannak, az egyrészt árulkodó jel lehet a minőségről is, de azért sem szerencsés, mert a legjobb hangulatú játékokhoz bizonyos létszám elengedhetetlen! De az is lehet, hogy még csak induló csoportról van szó!
  • Ha túl sokan vannak, az a minőség szempontjából jó jel lehet, de a túl sok ember már zavaró, figyelemelterelő, és végső soron minőségrontó is.

Amikor először megyünk…

  • Érdemes barátnőstől menni, egyrészt, hogy ne legyünk olyan elveszettek, másrészt, hogy azon melegében ki tudjuk beszélni a történteket!
  • Amikor beállítunk a terembe, figyeljük meg, hogyan viselkedik a foglalkozásvezető? Észreveszi-e az új embereket, odamegy-e bemutatkozni? A gyerekünkkel hogyan ismerkedik? Ismeri-e névről a már oda járó gyerekeket? A szülőkkel milyen kapcsolata van?
  • Milyen a megérkezés környéki időszakban a csoport hangulata? Kialakulnak-e a gyerekek között is interakciók? A felnőttek milyen kapcsolatban vannak egymással?

A foglalkozások felépítése, és a foglalkozásvezető attitűdje

…minden helyen más és más, ebben nem szeretnék állást foglalni. Azonban a foglalkozás közben sok mindent figyelhetünk meg.

  • Tisztában van-e a foglalkozásvezető azzal, hogy mit várhat el a gyerekektől? Szem előtt tartja-e pl. az életkori sajátosságokat, a frontérzékenységet, a mozgásigényt?
  • Szabad-e mászkálni, vagy ülni kell,  mint az iskolában? Mennyire tudja megragadni a gyerekek érdeklődését?
  • Rászól-e a gyerekekre (néha muszáj!), ha igen azt, hogyan teszi?
  • Vannak-e szabályok, és betartják-e őket?
  • Ölbe veszi-e a gyerekeket, odamennek-e hozzá a gyerekek?
  • Tudja-e figyelemmel követni a csoportban lévő gyerekeket, kézben tartja-e  a csoportot?
  • Határozottan, tudatosan vezeti-e a foglalkozást, vagy határozatlan, bizonytalan?
  • Hangos, vagy alig hallható? Érthetően és szépen beszél-e?
  • A szülők együtt működnek-e vele és a gyerekekkel, vagy külön beszélgetnek?
  • Tud-e reagálni a váratlanul fellépő eseményekre? Képes-e változtatni az általa eltervezett játéksorrenden, ha  arra van szükség? Ha egy foglalkozásvezető papírból nézi a forgatókönyvet, és gyakran van szüksége „puskára”, az bizony elgondolkoztató…
  • A foglalkozás egészében nézve összefüggő egység, vagy külön-külön álló játékok?
  • Van-e rugalmasság a foglalkozásvezetőben, vagy mereven ragaszkodik az elképzeléseihez?
  • A játékokat élvezik-e a gyerekek, leköti-e őket, vagy rohangálnak, nem figyelnek? (Ha túl gyakran hangzik el a „Figyelj” kifejezés, az bizony nem jó jel…)
  • Változatosak-e a játékok, vagy egysíkú a tematika?
  • Csak hosszabb idő múlva derül ki, de érdemes azt is megfigyelni (vagy rákérdezni), hogy mennyire változatosak a különböző foglalkozások? Mindig ugyanaz van-e, vagy mindig más, vagy vissza-visszatérnek-e a játékok, bele-beleszőve az új játékokat?

Ha éneklős foglalkozásra megyünk

  • Hogyan énekel a foglalkozásvezető? A csoport együtt-éneklése erőltetett, vagy jólesik a résztvevőknek?
  • Kellemes, tiszta-e a hangja? Betölti-e a termet? Játszik-e a hangjával, felkelti-e a figyelmet?
  • Használ-e hangszert, és ha igen, hogyan játszik rajta? Ura-e a hangszernek, vagy sokat hibázik játék közben?

Mennyi ideig tart ez a foglalkozás?

  • Elég-e, rövid-e, túl sok-e?
  • Volt-e elég ismétlés, vagy hiány marad a gyerekekben?
  • Hány játék van egymás után, kevés-e, elegendő-e, sok-e?

A foglalkozásvezető szülőkhez viszonyított hozzáállása

  • Segít-e a szülőknek, biztatja-irányítja-e őket?
  • Ad-e tanácsokat, javítgat-e, vagy csak ”leadja az anyagot”?
  • Lehet-e közben kérdezni, vagy mereven megy a forgatókönyv?
  • Nyitott-e a pedagógiai kérdésekre, van-e lehetőség megbeszélni dolgokat?

Hogyan kezdődik és zárul a foglalkozás?

  • Van-e észrevehető eleje és vége?
  • Vannak-e hagyományok, szokások, menetrend? A régebb óta járók ismerik és elfogadják-e ezeket?

Nem utolsó szempont az ár sem!

  • Alkalmi vagy havi belépődíj van-e? Van-e bérlet, és milyen kedvezményt ad? Van olyan hely, ahol a bérlet és az alkalmi ár között jelentős különbség van, de vigyázat, sok helyen a bérlet rövid idő alatt jár le!
  • Hatalmas árkülönbségek találhatóak, nemcsak az ország egyes területei között, de akár Budapesten belül is. Nem feltétlenül a legolcsóbb a legjobb, de nem is biztos, hogy azért olcsó, mert nem minőségi. Ugyanígy: nem feltétlenül a legdrágább a legjobb! Az árkülönbségeknek rengeteg oka lehet: drágább, színvonalasabb helyen, pl. bevásárlóközponti vagy belvárosi játszóházban magasabb lehet a terembérlet is.
  • Nézzük meg, milyen eszközöket használ a foglalkozásvezető, hiszen neki ezeket valahonnan be is kell szereznie! Ezek a gyakran speciális eszközök nagyon sokba kerülnek.

Még rengeteg szempontot felsorolhatnék, indításnak és gondolatébresztésnek legyen elég azonban ennyi. Lényeg, hogy járjatok nyitott szemmel, érdeklődjetek, legyetek nagyon kritikusak, és nyugodtan gondoljátok azt, hogy a Ti gyermketeiketeknek a LEGJOBB jár, és nem feltétlenül a LEGOLCSÓBB vagy a LEGKÖZELEBBI!

A továbbiakban is várom a foglalkozásaimon a babákat és a mamákat, ahol a fentiekben felsorolt szempontrendszer szerint zajlik a játék!

Mentés

hirdetés
Előző cikkAz átlagos termetű férfiak nemzik a legtöbb gyermeket
Következő cikkKistestvér a láthatáron

1 KÉRDÉS

  1. Szép napot!
    Érdeklődéssel olvastam az oldalt, mint egy fiú gyermek édesapja. Bálint a napookban lesz 1 esztendős. kiváncsi voltam, milyen ötletek vannak, hova vihetem el gyermekemet játszani egy jót, szórakoztatni másként mint otthon.
    Picit csalódott vagyok, hogy minden oldalon azt a kifejezést olvasom, hogy „baba-mama”, ezzel gyakorlatilag kizárva érzi magát az ember, már ha férfi (apa).
    Én mint a női egyenjogúság nagy harcosa, kérem, hogy erre (is) figyeljünk oda egy picit jobban…
    Szép napot!

Comments are closed.