A császármetszés – dilemmák, kérdések

császármetszés okai

Az Egészségbiztosítási Felügyelet nyár elején nyilvánosságra hozta a legfrissebb császármetszéses adatokat. 2006-ban Magyarországon a császármetszések aránya megközelítette a 30 százalékot. Nemrégiben még csak a nők egynegyede számíthatott műtétes szülésre, a növekedés üteme meghaladja az évi egy százalékot.

Mi indokolja ezt a mérvű növekedést? Miért van az, hogy egy intézménytípuson belül is óriási különbségek tapasztalhatóak? Kiemelésre érdemes, hogy míg a debreceni klinikán a császármetszések aránya a 30 százalékot sem éri el, holott ez az intézménytípus sok patológiás terhességet is ellát, addig a Csornai Margit Kórház, amely ilyenekre nem specializálódott 47%-os arányt „produkál”. Mitől függ, hogy egy-egy intézetben milyen gyakorisággal nyúlnak ehhez a technikához?

Tudjuk-e, milyen hatással van a császármetszés az emberi életre, az anyai érzésekre, az újszülöttre? Jogunk van-e megtenni azt, amire technikailag ma már könnyedén, nagyobb kockázat nélkül képesek vagyunk? Miért van az, hogy a szülészeket azért perelik be leggyakrabban, mert nem végezték el időben a császármetszést? Kit véd a jog és hogyan? Félnek-e az orvosok? Vágynak-e a császármetszésre a nők? – ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódhatnak meg az adatok láttán.

Miért nő a császármetszések száma?

Eddig ilyesféle válaszok voltak olvashatók:

„A professzor szerint a császármetszések gyakorisága az utóbbi években nemcsak Magyarországon, hanem világszerte emelkedett. Az ok sokféle: az is komoly szerepet játszik ebben, hogy a korábbi 20-24 évről 29-re tolódott ki az első szülés időpontja, s mind gyakrabban vállalnak 35 évnél idősebb asszonyok is gyermeket. Ebben a korban kétségkívül nagyobb a szülési kockázat. Mindemellett jelentősen bővült a műtéti javallatok listája (medenceszűkület, koraszülések), s ennek megfelelően a „megelőző szemléletmód” térhódítása, valamint a műhibaperektől való félelemmel is összefügghet az orvos döntése. (Magyarországon a legtöbb műhibapert szülészek ellen kezdeményezik.) „ – olvasható 2005. márciusában, a Népszabadságban megjelent cikkben.

Árnyaltabb válaszok

A Kismamának 2007 augusztusában a következőt nyilatkozta Dr. Rákóczi István, a Szent Imre Kórház osztályvezető főorvosa:

Vannak egyértelmű helyzetek, amikor mindenképp el kell végezni a császármetszést, például, ha a nő vérzik, vagy ha a lepény a méhszájon fekszik, más esetekben azonban a döntés szubjektív megítélésen alapszik. Az orvos tapasztalatának, szemléletének jelentősége van. Ebből az is következik, hogy nem lehet egységes gyakorlatot elvárni. Van, aki már az első rossz CTG-hangra a műtéti megoldást választja, s döntésében talán a pertől való félelem is szerepet játszik. Kutatásokból ugyan régóta tudjuk, hogy a magzat oxigénhiányos állapota 95 százalékban már a várandósság idején kialakul és csak 5 százalékban jön létre a szülés alatt, a bíróság azonban azt kérdezi, miért nem végezték el időben a császármetszést. Mégis be kell látnunk, hogy nincsenek egyértelmű értékelési lehetőségeink. A CTG szerepe túlbecsült.

A császármetszés alkalmazásakor nem csak az adott gyermek megszületésének módjáról döntünk, hanem a következő terhesség kimeneteléről is, hiszen tudjuk, hogy az első császármetszés a második gyerek megszületésének módját is meghatározza. Régebben másodjára megpróbálták a spontán szülést, most azonban 80-90 százalékban ismét császármetszés végeznek. Császár utáni spontán szülésnél valamelyest megnő a hegszétválás veszélye, és bár mi támogatjuk a császármetszés utáni hüvelyi szülést, sokszor maguk a nők választják ezt a megoldást. Medencevégű fekvés esetén is az az országos gyakorlat, hogy császármetszést végeznek egy régebbi vizsgálat eredményeire hivatkozva. Ez hiába kérdőjeleződött meg azóta, a gyakorlat maradt. A világon mindenütt tapasztalható a császármetszés arányának növekedése, tudjuk, hogy ez rossz, tenni mégsem tudunk ellene.

A kedvezőtlen tendenciák azért is aggasztóak, mert közben az agykárosodott gyerekek száma nem csökkent, tehát ezzel a technikával ez az arány nem javítható. Arról sem szoktunk beszélni, hogy olykor maga az orvos tevékenysége teszi szükségessé a császármetszést. Kritikus kérdés például a túlhordás miatt indított szülés. A szülés időpontját nem tudjuk pontosan meghatározni, az plusz mínusz két hét is lehet. Ha akkor indítjuk a szülést, amikor a méhszáj még éretlen, elhúzódó szülésre, és végül császármetszésre is számíthatunk. Holott ha egyszerűen vártunk volna, elkerülhettük volna a műtétet. Nem hiszem, hogy a császármetszések száma azért nőne ilyen határozottan, mert az anyák ezt a technikát választják, évente egy-két ilyen eset fordul elő, és ez nem változtat alapvetően a statisztikai adatokon.

Az OEP adatai és újabb szempontok

Az OEP nem tud adni császármetszésre vonatkozó részletes adatokat, tehát, hogy mi volt a császármetszés közvetlen indikációja, mert ehhez TAJ szám alapján kellene megvizsgálni minden egyes esetet, mindez pedig nagy erőbefektetést igényelne. Ez a tény felveti annak a szükségességét, hogy szülessen a császármetszés indikációiról országos szintű vizsgálat.

Néhány adathoz, azonban már most sikerült hozzájutnom, ezek árnyalják azt a képet, ami a Népszabadságban megjelent nyilatkozatból kiolvasható.

A császármetszés ára

Egy szülésért térített OEP-finanszírozás összege:

  • Hüvelyi szülés: 2006.: 85ezer Ft, 2007.: 91ezer Ft
  • Hüvelyi, epidurális érzéstelenítéssel: 2006.: 95ezer Ft, 2007.: 102ezer Ft
  • Császáros szülés 2006.: 176ezer Ft, 2007.: 190ezer Ft

Az adatok olvastán felvetődik a kérdés, nem végeznek-e a kórházak a szükségesnél könnyebben császármetszést azért, mert az többet hoz a konyhára? És a mai nehéz időkben minden fillért meg kell becsülni. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy az anyák maguk is többet adnak a császárért zsebbe, akkor a kérdés különösen hangsúlyos.

A nők életkora

2006. 1-10 havi adatok alapján a császármetszésen átesett nők életkori aránya:

  • 19 év alatti: cca. 1100 eset
  • 20-29 év: cca. 12000 eset
  • 30-39 év: cca. 11000 eset
  • 40-49 év: cca. 500 eset

A fenti adatokból az derül ki, hogy még ma is a legtöbb császármetszést „ideális” szülőkorú, azaz 20- 29 éves nőkön végzik…

Mesterséges megtermékenyítés

2006. finanszírozási évben IVF, ICSI-n átesettek körében a szülési események száma: cca. 4500.

2006. évi finanszírozási adatok szerint az IVF illetve ICSI-n átesett nők közül császármetszéses szülések száma: cca. 1350 eset.

Ebben a körben a császármetszéses frekvencia 30%, vagyis megegyezik az országos átlaggal. Ebből talán következik, hogy nem indokolt, hogy a mesterséges megtermékenyítések számának növekedéséből vezessük le a császármetszéses arány növekedését.

Az időtényező

A császármetszés ma már 20 perc alatt elvégezhető műtét, a spontán szülés több órát, akár egy teljes napot vagy még többet is igénybe vehet.

A szemlélet

„Már maga a terhesgondozás kifejezés is azt sugallja, hogy a gyermeket váró nő inkompetens, hiszen gondoskodni kell róla, csinálni kell vele valamit (természetesen az ő érdekében), vagy meg kell mondani neki, mit csináljon, hiszen nem szakértő és így magától nem tudja. Ezen a ponton a karteziánus szemléletben működő férfiak dominálta technokrácia több eleme is összetalálkozik: a mérvadó tudás az orvosé, akinek joga és kötelessége a diszfunkcionális női test működésébe beavatkozni. Hivatalosan ugyan a várandós és szülő nő nem beteg, de épp elég jelzést kap arról, hogy alapvetően nincs rendben vele valami: kismamának szólítják, terhesgondozásra jár, majd kórházba megy, és az orvos, aki előbb a fájásai felől érdeklődik, később erősíti a fájásokat, s végül levezeti a szülés(é)t.”  – idézet Varga Katalin-Suhai-Hodász Gábor, Szülés és születés című könyvéből.

Ehhez már csak én teszem hozzá, hogy a „szülés-levezetés” még tökéletesebb orvos által vezérelt módja a császármetszés. A nő lélektani feladata ilyenkor „csak” az elfogadás és az önátadás.

Férfiak (és férfias szemlélet) a szülés körül

A szülészek több, mint kilencven százaléka férfi, akik soha nem szerezhetnek személyes belső tapasztalatot a szülés élményéről. Ebből az a szereposztás következik, hogy a férfi = orvos, a nő = beteg, esetleg kismama, aki vajúdik és szül, többnyire hanyatt fekve, szétfeszített lábakkal a legkiszolgáltatottabb pozícióban. Az orvos adja az utasításokat, a nő az, aki ezt végrehajtja. Közben az orvos, olykor a legváratlanabb és legfájdalmasabb pillanatokban fájdalmas vizsgálatokat végez a nő nemi szervén, amihez normál esetben csak a legintimebb pillanatokban lehet hozzáérni. Ilyen szereposztásra készülve felvetődhet az a gondolat is bennünk, hogy egy esetleges császármetszés jobb lélektani pozíciót eredményez a nő számára, hiszen nem kell a kiszolgáltatottságot megtapasztalni, de legalábbis hamar túl lehet esni rajta…

„A modern technokrata szülészet a szülést tehát az ipari termelés analógiájaként kezeli: speciális intézmények (szülészeti osztályok) speciális termékek (újszülöttek) hatékony sorozatgyártására rendezkedtek be. Az orvos ellenőrzi a szülő nő testének működését és folyamatosan monitorizálva, megfigyelve azt, a mért adatok alapján a „gyári szabványhoz” igazítja. A folyamat középpontjában az uterus (anyaméh – az olvasó, ha nem ismeri ezt a latin kifejezést, hasonlóan érezheti magát ahhoz, akinek a „feje fölött”  hangzanak el efféle szavak a szülőszobán…) áll, melyet ez a megközelítés teljesen leválaszt az anyáról és autonóm működésű szervként kezel.” – Varga-Suhai: Szülés és születés.

A császármetszés arányának növekedése arra is utalhat, hogy mai racionális gondolkodásunk egyre kevesebb „szabálytalanságot” (értsd, átlagostól eltérőt) visel el.

Mindenkit várunk egy közös együttgondolkodásra szeptember 29-én Budapesten, Szombathelyen, Miskolcon, Szegeden, Debrecenben és Békéscsabán, Siófokon 30-án a Császárvárosok napján. A programról részletes információk: www.csaszarvarosok.hu

Rist Lilla újságíró, szervező

hirdetés
A Babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenhárom éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket.
Előző cikkOtthonszülés: legfőbb alapelv a biztonság
Következő cikkKönyvek újratöltve

2 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. De azért lássunk tisztán:
    a komplikáltabb beavatkozásokért természetesen több pénz jár a kórháznak, viszont bumbike2 feltételezése szerint, ekkor több orvost kell kifizetni. Ez ott hibázik, hogy a császározások számanak növekedése nem növeli az orvos fizetését. Tehát ha 20 műtétet végez, attól még nem lesz duplája a kezébe adott pénz, viszont a kórháznak bevételt jelent az államtól kapott összeg. Értsd: az ott dolgozók hatékonyabban termelnek, tehát érdeke, hogy császározzanak amikor csak lehetőség adódik rá. A cikkben olvasható, hogy bizony türelemmel, megfelelő ismeretekkel a szülés természetes támogatásáról, az esetek döntő többségében elkerülhető lenne a császár. Viszont a ráfordított időt nem fizeti ki az állam, ezért gazdaságilag ésszerűbb a műtét. (Persze nem az államnak, és nem az adófizetőknek!) Hogy az anyára, babára nézve, meg legvégső soron az egész társadalomra nézve mit jelent ez a radikális beavatkozás, azt meg nem szeretik az átlegemberek boncolgatni, jobb, kényelmesebb elfogadni amit a rendszer diktál. Aztán mindent a politikára fogni, és újra passzívan várni, hogy valaki megoldja helyettünk az életünket – nem?

  2. Kedves Lilla!

    Hogy az Oep finanszírozás mennyire befolyásolja a császározást?
    Talán számolni kellene!
    Egy sima szülésnél az orvos és a szülésznő van jelen, normál esetben nem sok eszközt használnak, így a kórház költségei sem nagyok.
    Ám egy császár esetén a nő körül minimum 4-5-en dolgoznak, gépeket használnak, több eszközre és anyagra van szükség, és tovább marad a megfigyelőben, esetleg több napot tölt a nő a kórházban, mint a hüvelyi szüléses. Nem gondolja, hogy a magasabb finanszírozás éppen ezért van, hiszen a felmerülő költségek is jóval magasabbak?

Hozzászólás a(z) bumbike2 bejegyzéshez Mégsem szólok hozzá

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .