A fogyatékos anyákat nem támogatja a társadalom

akadálymentes2.jpg

Decemberben mutatták be az „Aki álmában is látja a fényt” c. tanulmányt, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet azoknak a nőknek a helyzetére, akik veszik a bátorságot, hogy fogyatékosságuk ellenére gyermeket vállalnak. Maga a tanulmány leginkább azoknak a döntéshozóknak készült, akik tehetnek ügyük érdekében.

December 4.-én a De juRe Alapítvány székházában mutatták be a kutatás eredményét, az Akadálymentes anyaság rendezvénysorozat keretében. A tanulmány során 13 interjú készült különböző fogyatékossággal élő anyákkal, amelyek elemzése során születettek meg végül azok a megállapítások, amelyek figyelembevétele nagyban elősegítené mind társadalmi beilleszkedésüket, mind terhesgondozásuk és anyaságuk egyenlő esélyű megélését.

A tanulmány leginkább azoknak a döntéshozóknak a részére készült, akik tehetnek a csoport helyzetének javításáért. „Szeretnénk, ha ezt az anyagot nem lehetne lesöpörni az asztalról, és a képviselők, a minisztériumi emberek és a társadalombiztosítás fölkapják rá a fejüket” – mondta el Dr. Kálmán Zsófia, a tanulmány szerzője.

A kutatás rávilágít arra, hogy szükség van a megfelelő egészségügyi szervezet kiképzésére, valamint a segítségnyújtás igényelt formáinak kidolgozására, hogy úgy segíthessenek és úgy kommunikáljanak a fogyatékkal élő anyákkal, ahogyan arra nekik szükségük van. Ez azért nagyon fontos, mert itt nem csak azt kell meglátni, hogy a fogyatékossággal élő anyák különbözőképpen élik meg a gyerekvállalást, hanem azt is, hogy a különböző fogyatékosságok más-más szükségleteket igényelnek.

Az interjúk során az is kiderült, hogy a fogyatékos anyákat nem támogatja megfelelőképpen az állam. Az egyik látássérült résztvevő elmondta, hogy nem mehetett GYED-re, mivel fogyatékossága miatt rokkantjáradékban részesült. Férje szintén látássérült, de mivel fizetése meghaladná a GYED összegét, ezért úgy dönöttek, inkább dolgozik tovább. „A legfőbb kérdés – fogalmazták meg az egybegyűltek –, hogy miért nem veszik számba egy anya törvényes járandóságait, csupán azért, mert ez az anya fogyatékos?”

A társadalom többsége nem képes azt elfogadni, hogy egy fogyatékkal élő ember képes lehet teljes életet biztosítani egy gyereknek. Legtöbben igyekeznek megmondani a szülőknek, hogy hogyan neveljék, vagy hogyan ne neveljék a gyermeküket. Lehet tanácsokkal és megoldásokkal szolgálni, ám a megoldást kézbe adni hibás megoldás. Dr. Ozvári- Lukács Réka előadásában elmondta: „Bátran állítom, hogy egy anya ismeri a legjobban a gyerekét, legyen az az anyuka fogyatékos vagy nem fogyatékos.”

Koncz Hedvig, aki születésétől fogva hallássérült, és most két kisgyermek anyukája, kiemelte, hogy fontos a fogyatékossága felvállalása, hiszen ezáltal az ügyintézések során sokszor meg lehet előzni a kínos helyzeteket. A fogyatékosság nem egy szégyellnivaló betegség, hanem egy hiányosság, amivel ugyanúgy lehet teljes életet élni, mint bármely másik ember. Szerinte a társadalomnak kötelező feladata lenne, hogy bármilyen eszközzel segítse fogyatékkal élő társait. Azonban nem minden segítség „jó segítség”. Nem lehet senkire ráerőltetni egy általunk jónak látott megoldást, hiszen minden fogyatékkal élő embernek más-más problémával kell megküzdenie. „Nem sajnálni kell az állapotot – különösen nem az anyákét, hanem elfogadni és vállalni a segítést oly módon, hogy az ne „adomány” legyen, hanem lehetőség, hogy a segítséget a magunk módján viszonozhassuk.”

Bálint István

Szöveg és fotók: Közelkép Hírügynökség

hirdetés

3 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Kimaradt a második sorból a „vannak” szó. Bocsánat! (…közelében VANNAK segítő…) valamint a (…sérült emberek SEGÍTÉSÉT..) szeretném javítani.

  2. Szeretném támogatni a kezdeményezést, mivel az egyébként egészséges szervezettel rendelkező sérült emberek többségének közelében segítő szülők, vagy más hozzátartozók,- akik boldogan vállalnák a csöppségek ellátását az igény és a rászorultság arányában! Talán ezzel is hozzájárulhatnánk Magyarságunk további megmaradásához. Általában egészséges babákat hoznak a mozgássérült édesanyák világra.Most az önkéntesség évében lehetne biztatni az eddig kételkedőket,- és a segítség felajánlásával támogatni a leendő édesanyákat. Nagyon sok olyan nyugdíjas van, aki szívesen felvállalná a közelében élő sérült emberek segítségét. Meg kell Őket szólítani!!! Akár a médiákon keresztül is! MENNI FOG A DOLOG!!!
    Magamról csak annyit, hogy a férjem is mozgássérült és 48 éve élünk boldog házasságban. 2 felnőtt gyermekünk, 3+ 1 unokánk és egy kis fogadott dédunokánk van. (Ő a lányunk második férjének a kis-unokája, de nagyon szeretjük.) Üdvözletem: Margó

  3. Gödöllőn van egy kerekesszékes anyuka két gyerekkel.A nagyobbik kb. ovis lehet,a kissebbik most tanul járni.Ahányszor látom őket,magamban kalapot emelek előtte.Ráadásul nem is hazánk lánya lehet,mert legutóbb tört magyarsággal kért útbaigazítást tőlem.
    Illetve levelezek egy végtaghiányos anyukával,de tőle inkább csak tanácsot kérek (lányomból is „fogyatékos”,bár inkább úgy nevezném, szexepiles anyuka lesz egyszer).

Hozzászólás a(z) Margó bejegyzéshez Mégsem szólok hozzá

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .