A GPS és én, nem jöttünk össze sohasem…

GPS

Akár ezt is dúdolgathatnám, Cserháti Zsuzsa után szabadon, mert hiába tartom magam viszonylag modern tech-nőnek, kis és nagy kütyük tömkelegével, valahogy ezzel az eggyel képtelen vagyok közelebbi barátságba kerülni.

Hogyan indul útnak autóval a férjem? Először is körbejárja az autót, megvizsgálja a gumiabroncsok állapotát, esetleg még a nyomást is ellenőrzi bennük, megnézi, hogy elegendő-e a hűtővíz és az ablakmosó folyadék és még az olajszintet is megvizsgálja. Ellenőrzi, hogy működnek-e a lámpák (igen, az összeset!)  és az ablaktörlők. Talán még az szélvédő üvegeket is megtisztítja. Ezek után beül az autóba, mobiltelefonját a kihangosítóba teszi és betáplálja GPS készülékébe a kiindulási pontot és a célállomást. Majd kényelmesen hátradőlve, pontosan betartva a készülékből jövő utasításokat, halk zenét hallgatva célba ér.

Ezzel szemben, hogy indulok útnak én? Először is hosszas keresgélés és hajtépés után megtalálom a kocsi kulcsot. Mindezt azután, hogy az összes gyereket felöltöztettem, összekészítettem a holmijukat és talán még magam is elkészültem (ha netán felemás cipő van rajtam, kérem, ne rója fel nekem senki!). Ezek után a kocsit én is körbejárom, mit körbejárom… körbe futom, miközben kergetem a gyerekeimet, hogy végre be tudjam őket tuszkolni az autóba és elindulhassak. Amikor már-már úgy néz ki, hogy mindenki a fedélzeten van és indulhatunk, akkor kiderül, hogy melyik gyereknek éppen melyik „legfontosabb” dolga maradt a lakásban, amiért muszáj azonnal visszamenni. Itt már körülbelül 15 perces késénél tartunk… Ezek után elindulok és mivel a hátsó ülésekről hallatszó oroszlánüvöltésektől úgysem hallanám, hogy mit mond a GPS, így már rögtön értelmetlenné is vált a készülék.

De hogy ne vessük el rögtön ennek a csodás kütyünek a létjogosultságát, nézzük a további érveket, hogy miért is nem kell nekem GPS.

Én nem restellek bemenni egy könyvesboltba beszerezni egy térképet. Képes vagyok a térképen látottakat értelmezni, sőt, hogy tovább menjek, jó esetben még a variációs lehetőségeket is felismerem, gondolok itt arra, hogy ha netán egy kinézett útvonal valamiért nem járható, akkor képes vagyok kinézni B, C, esetleg D útvonaltervet is. Nem feltétlenül a legegyszerűbb utat választom, sokkal inkább a legrövidebbet, amit valljunk be, a GPS sokszor nem ajánl fel.

Ha mégsem sikerülne a terv szerint révbe érnem, nem átallok a kommunikáció ősi eszközéhez folyamodni és szóba elegyedni a potenciális segítséget jelentő járókelőkkel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tökéletlen nyelvtudásomnak köszönhetően külföldön valóban jól jött ez a kis szerkezet… de el is tévedtem!

Számomra érthetetlen az is, hogy a férjemnek milyen örömöt adhat, amikor egy kütyü különböző hangokon utasítja, hogy hajtson fel a kompra vagy éppen arra próbálja rávenni, hogy hajtson be a körforgalomba? Kérdem én, lenne más választása egy körforgalom előtt?

Vesézzük ki kicsit a hangokat is. Itt van például egy női hang a stand up comedy műfajából. Vagy Rita, aki nyilván gyógypedagógus, hiszen úgy igazít útba, mintha egy középsúlyos értelmi sérültnek magyarázna. De a hölgyek közül legjobban Zsuzsát kedvelem, aki egy rosszkedvű feleség hanghordozásával bír. Nem is értem minek ezt választani, amikor ennyi erővel engem is magával vihetne? Bálintka, a kisfiú szerepe rejtély előttem. Ő hivatott pótolni az otthon hagyott gyerekeket?  Aztán itt van a robot. Kérdezem én, ki az a hatalmas fantáziával bíró, aki egy gépet robothangon szólaltat meg? Nem beszélve a mókusról, aki megszökött a Disney Stúdió Chip & Dale sorozatából. A kreatív fejlesztő az etnikumokat sem tudta kihagyni, van székely bácsi és roma származású üzletember is és a vulgáris szavak használatát is elengedhetetlennek érezte.

Őszinte leszek, ezek egyikétől sem érzek ellenállhatatlan vágyat, hogy azonnal feltépjem egy műszaki bolt ajtaját és lecsapjak egy GPS készülékre. Persze ha nő találta volna fel a GPS-t, akkor más lenne a helyzet. Ebben az esetben nyilván Marc Darcy suttogná búgó hangján, hogy hajtsak be a körforgalomba. És eszembe sem jutna ellenkezni. Mert ő úgy szeret, ahogyan vagyok.

fotó: pixabay.com
hirdetés

1 KÉRDÉS

  1. Aranyos Kislányom! Csodás dolgozatot írtál, csak egyben vagy egy kicsit hazudós: a világért sem kérnél soha eltéved utasként valamely járókelőtől útbaigazítást. E miatt szeretnék kiugrani néha a kocsiból – és a bőrömből – ha együtt utazunk. Mindemellett nagyon büszke vagyok Rád! Szerető Atyád….

Hozzászólás a(z) Vass György bejegyzéshez Mégsem szólok hozzá

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .