A terhességi toxémia diétája: sószegény étrend

Az enyhe terhességi toxémia kezelése a várandós gondozás feladata. Hetenkénti, rendszeres vérnyomás és testsúlyméréssel, vizeletvizsgálattal ellenőrzik a terhes állapotát, diétás rendszabályokat vezetnek be, és pihenést javasolnak. Cikkemben a sószegény étrend gyakorlati megvalósításához adok tanácsokat.

A csökkentett nátrium-bevitelt megfelelő nyersanyag válogatással és megfelelő konyhatechnológiai eljárások alkalmazásával tudjuk elérni.

Nyersanyag válogatás

A nyersanyagok konyhasótartalma dönti el, hogy melyek azok a nyersanyagok, élelmiszerek, amelyeket ebben a diétában nem használhatunk vagy korlátozott mennyiségben használhatunk, és mi az, ami viszonylag szabadon fogyasztható.

A nyersanyagokban természetes állapotban is megtalálható bizonyos mennyiségű Na, azonban ennél jóval magasabb az élelmiszerek feldolgozása során hozzáadott só mennyisége, így a feldolgozott élelmiszereink Na tartalma már igen jelentőssé válik. Ezt még tovább fokozzuk az ételkészítés során hozzáadott só mennyiségével.

Önálló ételként nem adhatók az alábbiak:

  • sózott húsok, füstölt húsok, szalonna, húskészítmények, füstölt kolbász, szalámifélék, húskonzervek, májkrém, felvágottak, virsli, szafaládé;
  • olajos pácolt halak, paradicsomos hal (Na-tartalmuk 1200-2200 mg/100g között változik);
  • kemény-, félkemény-, ömlesztett sajtok hasonlóan magas Na-tartalommal rendelkeznek;
  • készételek, hiszen készítésüknél sót használnak;
  • ecetes konzervek, savanyúságok, zöldség konzervek – a hozzáadott NaCl-on kívül Na-tartalmú tartósítószert is használnak a gyártásuk során;
  • különböző ízesítők- kechup, mustár, vegeta, pritamin, Piros Arany, Gulyáskrém, Erős Pista stb.;
  • sós kekszek, chipsek, ropik, sózott olajos magvak;
  • sózott péksütemények (sós kifli, sós perec).

Korlátozott mennyiségben adhatók:

  • kenyér, péksütemények, kalács, keksz, kétszersült;
  • száraztészták;
  • belsőségek (máj, vese, szív);
  • csokoládé, Cola;
  • tej, joghurt, kefir – Na-tartalmuk jóval alacsonyabb a fentieknél, de korlátlan fogyasztásukat nem javasolhatjuk.

Alacsony Na-tartalommal rendelkező nyersanyagok:

  • húsok (30-80 mg között);
  • étkezési túró (18 mg), író (11 mg), tejföl (35mg), vaj (11 mg);
  • tojás (25 mg);
  • friss és mirelit zöldségfélék – 1 és 35 mg között mozog a Na-tartalmuk, de néhány kiemelkedik közülük: sárgarépa (70 mg), cukkíni (85 mg), cékla (98 mg) fokhagyma (100 mg), zellergumó (100 mg);
  • szárazhüvelyesek (7-10 mg);
  • friss és mirelit gyümölcsök: általában 2-8 mg/100 g közötti a nátriumtartalmuk, de kiemelkedik a banán (22 mg), gesztenye (20 mg), mazsola (35 mg);
  • dió, mogyoró, mandula, mák;
  • natúr gabonaipari termékek, cereáliák, gabonapehely, puffasztott gabona, búzacsira, zabkorpa, hajdina, rizs őrlemények, zabpehely, keményítők.

Ásványvizek esetében figyeljük azok Na-tartalmára: 200mg/l Na-tartalom felett sószegény étrend esetében indokolt figyelembe venni.

Ételkészítési eljárások

Só egyáltalán nem használható az ételkészítés során, esetleg minimális mennyiségű csökkentett Na-tartalmú só (40% -kal kevesebb a Na-tartalma). A konyhatechnikai eljárások közül azokat kell előnyben részesíteni, amelyek sütés-főzés közben a legjobban felszínre hozzák az élelmiszerek természetes zamatát, új ízekkel gazdagítják az étrendet. Fedezzük fel a nyersanyagok természetes ízét, és ne rontsuk el felesleges sózással (paprika, paradicsom, retek, uborka, újhagyma). Az étrend összeállításánál toljuk el az ízeket a savanykás, édeskés íz irányába.

Főzéssel inkább só igényes ételeket készítünk, só nélküli főzéssel jellegtelen ízű ételeket kapunk (pl. csontleves, húsleves). Ezeket célszerű kihagyni az étrendből. Ha a beteg még is kéri feltétlenül sok zöldséggel, zöldborsóval, petrezselyemzölddel kiegészítve tálaljuk. A főzéssel készült húsételeket inkább gőzöléssel készítjük, bár jó kiegészítők a vizes mártások (szilva, meggy, paradicsom, egres, ribiszke).

A gőzölést elsősorban zöldségfélék készítésekor használhatjuk. Ez őrzi meg legjobban az élelmiszerek természetes ásványianyag-tartalmát. Ajánlatos a gőzölve készített ételeket az edényből kivéve azonnal leönteni olvasztott vajjal vagy margarinnal, mert a zsiradékréteg megakadályozza a gőzölés alatt felszabaduló zamatanyagok elpárolgását.

Párolás alkalmazásával változatossá tehetjük a sótlan étrendet is. Jellegzetes ízű alapanyagok választása fontos: sárgarépa, zeller, karalábé, vöröshagyma, zöldpaprika, paradicsom, gomba (erdei ízletesebb- szárított formában is kapható). Az aromás párolással készített zöldségek alkalmasak köretként. Többféle zöldség együtt párolásával kedvezőbb ízhatás érhető el. A párolás során a kevés zsiradékon való pirítással jóízű pörzsanyag képződik a párolással készülő húsoknál, a felhasznált zöldségek és fűszerek pedig tovább javítják a nyersanyag izét.

Pirítás: az élelmiszer külső rétegén a pirítás zamatanyagokat termel, és kellemes ízanyagok mellett színt is ad az ételnek. Piríthatunk zsiradékban vagy szárazon. Nemcsak húsoknál alkalmazható, hanem cereáliáknál és zöldségféléknél is. A fűszernövényeket is piríthatjuk zsiradékban, mert így a bennük lévő növényi festékanyagok kioldódnak és az ehhez kötött zamatos illóolajok megmaradnak a zsiradékban.

Sütés: minden változata jól ízesít, mivel pörzsanyag képződéssel jár. Roston sütés, grillsütés, teflonban, sütőben, kevés folyadékon és bő zsiradékban sütés. Az utóbbiaknak határt szab a zsírbevitel csökkentése.

Sűrítés: Az ételek sűrítésére különféle módszereket alkalmazhatunk:

  • Ízesített rántás: a liszthez pirítása is már ízesit, a hozzáadott vöröshagyma, fokhagyma, fűszerpaprika, petrezselyemzöld tovább fokozza az ízhatást,
  • Habarás közül csak a finom habarást alkalmazzuk, az ehhez felhasznált kefir, joghurt, tejföl kellemes ízhatást kölcsönöz az ételnek.
  • A párolással készülő főzelékeket hintéssel is sűríthetjük.

Bizonyos ételkészítési műveletekkel is ízesíthetünk:

  • Burkolás: például: rántott sertés és borjú vagy burgonya, karfiol, párizsias sertés, burgonya, palacsintatésztába mártott szilva, alma stb. Amennyiben zsírmegszorítás szükséges nem alkalmazhatjuk.
  • Töltés: levélbe – kelkáposzta, saláta, szőlőlevél, zöldségbe – paprika, paradicsom, karalábé, burgonya. A töltelékek különböző anyagokból készülhetnek, húsos, almás, gombás, zsemlés, besameles, burgonyapürés.
  • Rétegezés: rakott zöldségek (kelkáposzta, zöldbab, karfiol stb.), rakott burgonya (nem kolbásszal, hanem tojással, szelethússal rétegezve), rakott tészták édesen, zöldséggel, hússal. A nyers saláták különböző nyersanyagait is rétegezhetjük, ilyenkor hosszabb érlelési idő kell.
  • Tűzdelés: Sütéssel kombinálva alkalmazzuk. Tűzdelhetünk: hagymával, fokhagymával, zöldségekkel, gyümölccsel (citrom, alma, narancs, banán, szőlő stb.)
  • Fűszeres pácolás: ugyancsak jó zamatosító eljárás. A páclébe is lehet fűszernövényeket, szárazfűszereket tenni, gyümölcsecettel, citrommal savanyítani. Pácolni lehet tejben is, amely felpuhító hatásán kívül különlegesen jó ízt ad az élelmi-anyagoknak.

Különböző fűszerek felhasználása: a sótlanság leplezésére számtalan fűszer alkalmazható.

  • Babérlevél: savanykás főzelékek, páclevek ízesítője,
  • Citrom: gyümölcslevesek, mártások saláták ízesítésre,
  • Fahéj, szegfűszeg: gyümölcslevesek, mártások, sütemények,
  • Gyömbér: húsleves, burgonyaleves,
  • Kakukkfű: saláták, töltelékek,
  • Vasfű: ez utánozza leginkább a só izét,
  • Majoránna: húsok, vagdaltak, májételek,
  • Rozmaring: magyaros húsételek,
  • Szerecsendió: mártások, (sajtkrémek),
  • Vanília, ánizs, karamellizált cukor is jól ízesit,
  • Zöldfűszernövények: petrezselyemzöld, kapor, torma, tárkony, zeller,
  • Főzetek: paradicsom + zöldpaprika főzet, paradicsom + zöldpaprika + vöröshagyma főzet, zellerlevél + paradicsom főzet, petrezselyemzöld + sárgarépa főzet,
  • Fűszerkeverékek: gyömbér + szerecsendió keverék; kakukkfű + szerecsendió, babérlevél keverék.Vigyázzunk arra, hogy a magas sótartalmú fűszerkeverékeket ne használjuk.

Természetesen fontos szerepe van a sószegény étrendnél is a megfelelő tálalásnak, díszítésnek, kellemes étkezési körülmények biztosításának.

Tibay Rózsa dietetikus | Kérdezd szakértőnket>>

Fotók: Freedigitalphotos.net

hirdetés
Dietetikusnak tanultam de előtte gyermekorvosi asszisztensként dolgoztam. A főnökömtől megtanultam, hogy szinte minden betegség, baj visszavezethető a nem megfelelő táplálkozásra, táplálásra. 2004-ben elvégeztem Pécsen az egészségtan tanári szakot. Kérdéseiteket táplálék allergiák, egyéb gyermektáplálási kérdésekben várom. Szívesen válaszolok hozzátáplálással, várandósság és szoptatás alatti étkezéssel kapcsolatos kérdésekre, táplálkozástani szempontból. Elhízott gyerek fogyókúrájával is foglalkozom. Illetve alternatív táplálási módokkal: pl: gyermekkori vegetarianizmus. Fordulhattok hozzám jó evő és rosszevő gyerekekről szóló kérdésekkel.
Előző cikkEngedjük be a tavaszt! Nagytakarítás A-Z-ig
Következő cikkÁlomnők árnyékában

2 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Ez nem kérdés, hanem kérés: a modern szakirodalomban mára teljesen elfogadott, hogy toxémia esetén borzasztó fontos a só bevitele, és szigorúan tilos (életveszélyes) a vízhajtó teák fogyasztása, vagy gyümölcs- illetve rizsnapok tartása. A 20. héttöl minimum 1,5 tk sót kell felvenni a táplálékkal, 80-85 kg testsúly mellett 2 tk, 90-95 kgnál kb. 3 tk só is elkel. Ha nem megy másképp, üres kapszulákba is lehet tölteni és úgy bevinni. Fontos lehet a B és D vitaminok szintjét is korrigálni, az erek rugalmasságánk megörzésére pedig l-arginint bevinni. Angol és német nyelvü szakirodalommal tele vannak a szakmai oldalak, veszelyes ilyen hatótávolsággal ennyi téves, elavult információt közzétenni!

Hozzászólás a(z) zZsóka bejegyzéshez Mégsem szólok hozzá

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .