Drogokról őszintén – hogy a próbából ne legyen szenvedély

A hazai tizenévesek többsége már próbált valamilyen kábítószert. A legtöbb szülő persze azt szeretné, ha az ő gyermeke a drogmentes kisebbség tagja lenne, de lássuk be, ez hiú ábránd. Éppen ezért összeállításunkban arra kerestük a választ, miért kezd drogozni egy fiatal, mit tehet a szülő, ha a gyerek szenvedélybeteg, és melyek azok a jelek, amelyekre figyelnünk kell.

Az én gyerekem nem drogozik! Vagy mégis?

Nincs olyan szülő, aki ne féltené gyerekét a drogoktól. De vajon mikor hozzuk szóba ezt a témát? Hogyan reagáljunk, ha az a gyanúnk, hogy gyerekünk kipróbált valamilyen tiltott szert? És mit tegyünk, ha rájövünk, hogy rendszeresen fogyaszt valamilyen kábítószert? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Horváth Magdolna családterapeutával.

–  Az igazi felkészülés nem egy beszélgetéssel kezdődik, hanem azzal, hogy szülőként milyen mintát mutatunk – mondja. – Hiszen ha a gyerek azt látja, hogy ha idegesek vagyunk, akkor beveszünk egy tablettát, ha feszültek vagyunk, akkor alkoholt iszunk, akkor az rögzül benne, hogy így lehet megoldani a problémákat. És sokat teszünk a prevenció érdekében, ha a családban szeretetteljes, őszinte légkört teremtünk, amelyben minden gondunkat meg lehet beszélni.

Vannak védő és veszélyeztető faktorok, amelyek csökkentik vagy növelik annak az esélyét, hogy valakinél szenvedélybetegség alakuljon ki. Védő tényező a jó korai anya- gyerek kapcsolat, amelyben kiépül az ősbizalom, amely kötődési mintákat ad, a harmonikus családi háttér, a megfelelő minták, főként a konfliktuskezelés mintája. Fontos, hogy hagyjuk önállóvá válni a gyereket, hogy tudjon dönteni, hogy ne mindig függjön és várja, hogy megmondják, mit csináljon.

Veszélyeztető faktor a genetikai háttér, ma már tudjuk, hogy ha volt a családban például alkoholista, a hajlam örökölhető.  A negatív élethelyzetek is előidézhetik a drogfüggőség kialakulását, a válás, a haláleset. Egyszülős családokban előfordulhat, hogy olyan erős a kötődés, hogy a gyerek kamaszkorban nem tud leválni a szülőről, és ahhoz, hogy ez megtörténjen, egy erős sokkra van szükség, és ezért nyúl a fiatal droghoz.

– Felmérések szerint a fiatalok túlnyomó része kipróbál valamilyen drogot. Ez meddig veszélytelen?

– Ahogy húsz-harminc évvel ezelőtt cigarettát szívtak a tizenévesek, vagy az első részegségig eljutottak, úgy most drogot próbálnak ki. Ez hozzátartozik a kamaszkori veszélykereséshez. Fontos, hogy vegyük észre, hogy mi zajlik a gyerekben. Terapeutaként ugyanis azt tapasztalom, hogy a szülők ettől nagyon megijednek, úgy érzik, hogy nem tudnak megbirkózni a problémával, ezért inkább nem vesznek róla tudomást.

– Hogyan reagálhat ilyen helyzetben egy szülő?

– Nyugodtan, higgadtan meg kell kérdezni, hogy mi van a kipróbálás hátterében. Azért teszi, mert szeretne ahhoz a társasághoz tartozni, amelyikben megkínálták? Vagy a szorongásait akarja oldani így?  Ha elkezdődik egy ilyen beszélgetés, ha nem kell attól félnie a kamasznak, hogy az őszinteségért cserébe büntetést kap, akkor lehet megoldást találni.

Ugyanez a helyzet, amikor már nem egyszeri kipróbálásról van szó, hanem a gyerek rendszeresen droghoz nyúl. Közösen fel kell tárni, hogy miért teszi.  Kudarcok, veszteségek, csalódások érték? Akkor azokon kell segíteni, ösztönözni kell, hogy önismereti vagy képességfejlesztő csoportba járjon, vagy új barátokat keressen.

Gyakran a drogozás tünet, amely az egész család diszfunkcióját jelzi. Előfordulhat, hogy a szülők közötti konfliktust próbálja így feloldani a gyerek, mert tudat alatt azt várja, hogy akkor a szülei nem egymással veszekednek, hanem összefognak és őt igyekeznek megmenteni. Az is lehet a háttérben, hogy egy olyan apát próbál így bevonni a családba a gyerek, természetesen ugyancsak tudattalanul, aki nem vesz részt a család életében.

Az is lehet ok, hogy saját szorongásait akarja így feloldani. Azért kell megtalálni, hogy mi áll a szenvedélybetegség hátterében, mert amíg az alapprobléma nem oldódik meg, addig a drogozást sem fogja abbahagyni. Tapasztalom azt, hogy gyakran a gyerek már szinte ordít a szüleinek, hogy itt a drog, törődjetek már velem, a szülők pedig nem akarják észrevenni.

– És ha észreveszik, milyen eredményre számíthatnak?

– Annál sikeresebb  a terápia, minél  korábban felfedezik a szenvedélybetegséget, és minél komplexebb módon kezdik kezelni. Gyógyszeres és terápiás kezelés egyszerre alkalmazható,  nagyon fontos, hogy a fiatalnak legyenek céljai, jövőképe, tudja, mi fog történni vele, legyenek kapaszkodói. Bár nem könnyű szembenézni egy ilyen helyzettel, de a szülőknek nem szabad önsajnálatba süllyedniük. Kérjék szakember segítségét, aki segít nekik felismerni, hogy mi az ő szerepük mindebben. Nem azért, hogy őket vádolja bárki is, hanem azért, hogy a családtagok megtanulják a helyes konfliktuskezelési technikákat, felismerjék a családon belül kialakult rossz mintákat, és tudjanak ezeken változtatni, így támogathassák a gyereket abban, hogy leküzdje a szenvedélybetegségét.

“Anyámat jobban nyomasztja, hogy mit főzzön…”

Nem mondjuk, hogy kizárólag a szülők tehetnek arról, ha a gyerekük drogozik. De talán sok szülő kíváncsi arra, mit gondol egy kamasz, amikor kábítószerhez nyúl. Éppen ezért  három fiatal fiút, Ádámot, Szabolcsot és Gergőt kérdeztük erről.

Ádám kíváncsiságát a filmekben látottak keltették fel, Szabolcs olyan ismerőseivel próbálta ki, akik már használták, Gergőt pedig egy haverja kínálta meg egy koncert előtt. Ádám marihuánával kezdte, a kíváncsiság hajtotta, rá nyugtatóan hatott.  Szabolcs is füvezett először, őt kellemes érzés tölti el, amikor szív. Gergő is marihuánával kezdett, ő filmek alapján lebegő érzést várt, de mást tapasztalt, intenzív beszélőroham tört rá, és absztrakt gondolatok.

Ádám a feszültség oldására használja, vagy unaloműzőként. “A koleszban unatkozik az ember, el kell valahogy viselni azt a környezetet.” Szabolcs a kellemes tudatállapotot kívánja. Gergő azért nyúlt a droghoz, mert nem akart tudomást venni az őt körülvevő körülményekről.

Ádám a nagymamájával beszélt arról miért kezdte, milyen élmény a drogozás. A szülei tudnak róla, de velük bővebben  nem beszélt erről, úgy érzi, nem értenék meg. Az ő szülei elváltak, az apjánál ő hozta szóba, az anyja élettársa korábban drogozott, így észrevette a jeleket, és rákérdezett a fiúnál, de nem lett folytatása a témának. A két másik fiú senkivel sem osztotta meg a családból ezt a problémát, a szüleikkel sem.  Szabolcs megpróbálta felvetni a témát, de a szülei elutasítóak voltak, így feladta. Gergő nem beszélt erről a szülőkkel, de másról sem beszélgetnek,  még szexuális felvilágosításban sem részesült.

Ádám a szülők előtt sem fogja vissza magát, de azt mondja, nem nagyon veszik észre. Pénzt nem kell rá szereznie, mert nem sokat költ erre, legtöbbször akkor szív marihuánát, amikor a bulikban mások meghívják, ő csak ritkán vesz drogot, akkor ő is megkínál másokat. Szabolcs csak ritkán használja, és nem otthon szív, így mire hazaér, nagyjából elmúlik a hatás. Gergő 250 km-re lakik a szüleitől kollégiumban, eléggé eltávolodott tőlük. Ahogy fogalmaz: “ők ilyenkor nem azzal foglalkoznak, hogy velem mi van, hanem a legfőbb dolog, ami nyomasztja anyámat az az, hogy mit főzzön.”

Ádám azt tartaná jónak, ha olyan nyitottak lennének a környezetében élők a témára, mint a nagymamája. Szabolcs szerint csak őszintén érdemes beszélni erről, úgy fogalmaz, fontos, hogy egyenlőek legyenek az erőviszonyok, a szülők értsék meg őt, és ne csak jobb belátásra akarják bírni. Gergő ezzel kapcsolatban eléggé csalódott, szerinte az ő szüleivel reménytelen erről beszélni, úgy érzi, náluk a pénz körül forog a világ. Így mondja: “előbb kérdik meg azt, hogy van-e pénzem, mint azt, hogy hogy vagyok.”

Nehezebb lett a drogot pancsolók dolga

Több hírt is hallhattunk az elmúlt hónapokban arról, hogy fiatalok haltak meg kábítószer-túladagolásban. A halál oka sok esetben valamilyen dizájner drog volt, így ezek a tragédiák felhívták a figyelmet arra, hogy nem megfelelő a hazai szabályozás. Azóta, március 1-jétől hatályba lépett egy rendelet, amely rendezte ezt a helyzetet. A jogszabály megalkotására azért volt szükség, mert az utóbbi években ugrásszerű növekedés figyelhető meg a nagyrészt interneten forgalmazott új típusú, úgynevezett dizájner drogok terjedésében.

A dizájner drogokat valamely kábítószernek minősülő, ezért szigorúan ellenőrzött anyag kémiai szerkezetének módosításával hozzák létre, így hatásában az eredeti kábítószerhez hasonló maradt, de a jogszabályban közzétett listán nem szerepelt, így legálisan forgalmazható, használható volt. A tervszerűen végrehajtott kémiai módosítások szinte korlátlan teret biztosítanak újabb és újabb dizájner drogok létrehozásának. A rendeletben szereplő listára ezért konkrét vegyületek mellett vegyületcsoportok is felkerültek.

A dizájner drogok a tilalmazás szempontjából a kábítószerekkel azonos megítélés alá esnek, az ilyen anyagokkal engedély nélkül végzett tevékenység akár 3 év szabadságvesztéssel is sújtható.

Ezek az anyagok azonban a hagyományos drogoknál rombolóbb hatásúak lehetnek, s különös kockázatot jelent, hogy – éppen könnyű beszerezhetőségük miatt – a fiatalokban nem tudatosul a szervezetre gyakorolt pusztító hatásuk.

Bródi Emília, Jámbor Orsolya