Előkerülnek az angyalszárnyak és a lovagruhák. Kisóvodások közül sokan bújnak állatjelmezekbe, később a lányok többsége tündérnek, királylánynak, a fiúk pedig lovagoknak, kalózoknak öltöznek előszeretettel. Mesefigurákat, hősöket választanak.
Nagyon jó, ha gyermekünk maga választhatja ki, hogy mi szeretne lenni, és mindent megteszünk azért, hogy vágya megvalósulhasson. Van, aki ötletesen és egyszerűen elkészíti, van, aki művészien, a kellékeknek és anyagoknak utána járva valósítja meg gyermeke kívánságát, és van aki kölcsönkéri, veszi vagy kölcsönzi a kívánt jelmezt. Tulajdonképpen a legfontosabb valóban az, hogy hagyjuk gyermekünk ötletét megvalósulni.
Olyan jó, hogyha – ugyan csak egy nap erejéig-, de álarc mögé bújhatnak gyermekeink. Fiunk végre igazi félszemű kalózként ugrálhat egész nap, vagy bájolhatja a tükröt leányunk egy esküvői maskarában. Az állatjelmezek választása is sokat elárulhat gyermekünkről, emlékszem mikor középső csoportos kisfiam ragaszkodott hozzá, hogy ő ragadozó dinó, nem növényevő dinó!
Jelmezek és szerepjátékok nemcsak Farsangra
Biztos észrevettük, hogy mind a farsangot megelőző napokban és később is újra szívesen veszik elő gyermekeink a jelmezeket, angyalszárnyakat, kardokat. Jó ha erre teremtünk nekik lehetőséget. A lányok igazi lányok, a fiúk pedig igazi férfiak ekkor.
Hallottam mamákról, akik több kevesebb sikerrel próbálták lebeszélni fiú gyermekeiket arról, hogy harcosként menjenek az óvodai farsangra. Azt hiszem, ilyenkor a lényeg vész el, a beöltözés és átváltozás valós öröme és célja! Azokat a fiús anyukákat, akiknek gyermekei harcosként szeretnének játszani, arra buzdítom, hogy teremtsék meg a harc játékos kereteit, akár a mindennapokban is.
Apukák és anyukák egyaránt könnyen megtaníthatják gyermekeiket a harcművészet szépségére, technikáira kis kortól, ahogy gyermekük érdeklődése diktálja. Könyvekből utána nézhetünk együtt a huszár-, lovagruháknak. Könnyen elkészíthetünk egy-egy karton pajzsot, bebújós lovagruhát. Szabályokkal felvértezve (például kard csak kardhoz érhet) párviadalt szervezhetünk társaikkal, és mi magunk is beállhatunk. Ugyanúgy jótékony hatása van ennek, mint egy jó kis apai játékbunyónak. Szeretetéhes és vadóc gyermekek esetén különösen hasznos lehet, hiszen ilyenkor újra testkontaktusba kerülhet a szülővel, teljes figyelmet kap és indulatait, szorongását, feszültségét játékos formában vezetheti így le nagyobb korában is.
Öt éves kor körül érdemes ellátogatni az ország különböző pontjain szervezett várjátékokra, ahol gyermek és felnőtt egyaránt átérezheti a harc ősi művészetének lényegét, szépségét.
Lányoknál ugyancsak ne ijedjünk meg, ha csak csillogós ruhákban szeretnének járkálni, és még a körmét is ki szeretné lakkozni. Teremtsünk ehhez játék lehetőséget vagy beszéljünk meg olyan alkalmakat (szilveszter, barátnős lánydélután, pizsamaparti), amikor ezt saját belátásuk szerint megtehetik.
Így próbálgatva magukat, kijátszhatják vágyaikat, és nem lesz számukra vonzó a tiltott gyümölcs később sem. Egészséges érzelmi fejlődésüket támogatjuk ezekkel a könnyen megteremthető játéklehetőségekkel. A farsang erre különösen jó okkal szolgál.
A legifjabb maskarások
Bár a farsangi beöltözés először az óvodás korú gyermekeket érinti, a botocskás lövöldözés és a kisegérként való cincogás játéka már három éves kor előtt elkezdődik. Legyünk kezdeményezők. Gyermekünknek fedjük fel a világ különböző színeit. Még beszélni sem tudó gyermeknek is brummoghatunk lomhán, ugathatunk vadul, cincoghatunk kedvesen, ha a mesében, könyvben, az állatkertben vagy az utcán állattal találkozunk.
Ringathatunk együtt babát, alvójátékot, babázhatunk, bábozhatunk kicsikkel is. Kisfiúnk, ha autóversenyzőként vadul tolja kisautóját, ne gondoljunk rosszra, csináljunk neki a homokozóban nagy terepasztalt, amin vadul szánthat. „Mintha” játékok ezek mind, akárcsak a farsang később. Játsszunk bátran, felnőtt mivoltunkat hátrahagyva, mi is szerepbe léphetünk gyermekeink nagy örömére.
Egyéni érettség és gyermektípus kérdése, hogy csemeténk mikor kezd el érdeklődni a maskarák, a pörgős szoknyák, pillangószárnyak vagy lovagi sisakok iránt. Sokan már az óvodába lépés előtt. Legyünk ebben partnerek. Három éves kor alatt arra azért érdemes odafigyelnünk, hogy sose erőltessük a beöltözést (akkor se ha bölcsődei mulatságról van szó). Ha feszélyezve érzi magát a kellékek bármelyikétől, és nem szívesen veszi fel, ne erőltessük, mert ebben a korban a legtöbb gyermek számára ez még idegenkedést vált ki. Érthető is hiszen ez az a kor amikor az édesanyáról kezd leválni a gyermek, önmaga határait keresi, magával ismerkedik, a beöltözés már egy következő érési szintet feltételez, amikor tudatosan utánoz, szerepbe lép gyermekünk, más, mint aki, játékból. Ebben a korban ha mégis kedve támad gyermekünknek az átváltozáshoz, nagyon egyszerű és kényelmes, szimbolikus megoldást keressünk.
Az óvodás gyermekeknek külön élmény, ha az óvónő is átváltozik erre a napra, és úgy tölthetik együtt az ünnepet, mintha a mesében lennének. Vannak olyan óvodák, melyekben a farsangi alkalmakon a gyermekek és a szülők együtt vehetnek részt játékos feladatokban.
Jó mulatást kívánok minden gyermek és felnőtt farsangolónak!
hát nem nagyon ötletesek!!