Főzős anyuka

Főzős anyuka

Tavaszi szünetben gyermekeim visszakapták főzős anyukájukat. Már nem is tudom, hol olvastam, hogy Vekerdy Tamás pszichológus elbeszélgetett gyermekekkel, hogy milyen anyukát szeretnének. A kutatás eredménye: főzős anyukát! Hát igen, olyat, aki többnyire ráér, és legfőbb teendője az ebéd elkészítése.

Amíg a gyerekeink nem kerültek óvodába, én is amolyan főzős anyuka voltam majd egy évtizedig. Ha nem is voltam mindig a helyzet magaslatán, szentül hittem és hiszem ma is, hogy a jelenlét az, ami igazán számít a kisgyermekeknek. A lehetőség, odabújásra, jó szóra, sétára, mesére a számukra legfontosabb személyektől. A főzés amúgy nem alapfeltétel hívhatjuk szöszmötölős vagy otthonülő, vagy egyszerűen csak ráérős  anyukának is gyermekeink álmát (van akinek ez munka mellett is sikerül).

Ma már én sem vagyok mindig jelen, de próbálok a nap egy részében továbbra is velük lenni, és ráérni. Ez már persze nem ugyanaz, de most, amikor szünet volt az iskolában, óvodában, a telkünkön visszaválthattam a főzős anyuka üzemmódra. Nem mentünk időre sehova, és nem terveztünk semmit azon kívül, hogy milyen ebédet és süteményt szeretnének a menzán cseperedő kiskamaszok, a megszokott húsvéti fonott kalácson és aranygaluskán túl.

A gyermekek így nemre és korra való tekintet nélkül segítettek a konyhai munkában, mely ilyen formában inkább kikapcsolódás, mint munka. Közben információkat csepegtettek, megtudtam, hogy hogyan csókolózott két fiú az oviban, és miért iratkozna majd a Nagy egy belvárosi gimnáziumba (mert buszozás helyett metrózni szeretne, hiszen arra kevesebbet kell várni…). Észrevétlen jó kis csapattá rázódtak, a Nagy jóleső unalmában még a füvet is lenyírta, a Kicsi pedig minden zöldséget felszeletelt egy szalonnasütés reményében. Este újabb hullámokban fújtunk ki tojásokat, az írókázó kedv lankadatlan volt.

Ráérős anyuka, mivel nem jár sok gond a fejében, és nem gondol bele a jövőbe, nyitott Lánya új ötletére is, mint például kiscsibe vásárlása az ünnepi hétre. Szerintünk ez nem állatkínzás, inkább amolyan wellness hétvégének tűnt a csibéknek. Több figyelem és táp jutott nekik, mintha maradnak a keltetőben, vagy a tyúkólban ahol életük további részét töltik majd.

Nem történt semmi különös (ünneplés, biciklizés, tollas, kártya, naplopás, illetve napozás), az idő végre nem rohant, sőt az eddig mozdulatlannak hitt természet szemünk láttára mozgásba lendült, úgy lelassultunk. A reggel még bimbózó tulipán kinyílt délutánra, a cseresznyefánk pedig szinte egyik napról a másikra zöldből fehérbe borult. Álltunk rózsaszín puhán pilinckázó szilvafavirág esőben is, melyet egy nagyobb szél keltett.
Majd visszatértünk a városba, és újra azon merengek, hogy mikor is fogok főzni, és ráérni a hétvégéken kívül. Hm. Hm. Hm. Hány hét is van még nyári szünetig?

Jakabosné Kovács Judit, www.kerekito.hu, www.mazsolajatszo.hu

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

A Babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenhárom éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket a szülés, a csecsemő gondozás, a gyermeknevelés, a családdá válás, az intézményekbe való beilleszkedés érintő sok-sok kérdésben, egészen az első osztályba lépésig.
Előző cikkGyermekvállalás – csak saját felelősségre?
Következő cikkLabdákba fulladt???

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..