Kevés nő van abban a szerencsés helyzetben, hogy amint kézhez kapja a jogosítványát, azonnal magabiztosan vezet önállóan is. Van, akinek a türelmetlen oktatója nyirbálta meg az önbizalmát, van, akinek a férje ordítozása vette el a kedvét a vezetéstől. Van, aki egy csendesebb forgalmú kisvárosban gond nélkül vezet, de a forgalmas fővárosban inkább villamosra ül. Ilyen esetekben jól jöhet néhány gyakorló óra. Nógrádi Gábor oktatóval beszélgettünk arról, miért nehezebb az autós kezdet a nőknek, illetve, hogyan küzdhetők le a félelmek.
– A környezetemben rengeteg olyan ember van, aki megszerezte ugyan a jogosítványt, mégsem tud vezetni – mondja. – Ennek az az oka, hogy a legtöbb autósiskolában túlságosan gyors a tempó ahhoz, hogy valaki megtanuljon biztonságosan közlekedni. Korábban dolgoztam hagyományos iskolában oktatóként, de nem igazán szerettem, mert azt tapasztaltam, hogy túl kevés az óraszám ahhoz, hogy magabiztos tudást szerezzenek a tanulók. Ezért is döntöttem úgy hat évvel ezelőtt, hogy munkahelyet váltok, és másodállásban gyakorló órákat adok jogosítvánnyal rendelkezőknek.
– Kik jelentkeznek az oktatásra?
– Főként nők. A legtöbb tanítványom kismama, aki rájön, hogy egy vagy két gyerekkel már nem olyan egyszerű a tömegközlekedés, mint amikor csak egyedül utazott. Jönnek olyanok is, akik vidékről költöztek fel a fővárosba, és megrettennek az itteni forgalomtól. És persze vannak olyanok is, akik évekig nem vezettek, és szeretnének némi rutint szerezni, mielőtt ismét kimennek a forgalomba. Sokan először próbálnak ismerőssel, baráttal, férjjel vezetni, de miután annak csak veszekedés lesz a vége, kérik az én segítségemet.
– Mi szokott lenni általában a visszatartó erő?
– Az autóvezetés költséges, egy-egy koccanásból akár százezer forintos kár lehet, ez sokaknak elveszi a kedvét attól, hogy egyedül kezdjenek vezetni. A másik, hogy a közlekedésnek van egy sajátos kultúrája, gyakran kell döntéseket hozni, aki az életben visszahúzódóbb, nehezen érvényesíti az akaratát, az a forgalomban nehezen boldogul, mert ott nem nagyon van idő és lehetőség az udvariaskodásra. Lehetne persze filozofálni azon, hogy ez jó-e, de egyszerűbb alkalmazkodni az adott helyzethez. Vezetni pedig csak a gyakorlatban lehet megtanulni. Inkább vegyen tíz-tizenöt plusz órát, aki nem biztos a tudásában, az még mindig olcsóbb, mint egy lökhárító.
– Mi megy nehezen a nőknek?
– Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, ha azt mondom, hogy a parkolás és a tolatás. Azonban ezekkel is az a helyzet, hogy még meg sem próbálták, már félnek tőle. De miután megmutatok egy-két technikát, és látják, hogy olyan helyekre is be tudnak állni, ahová korábban meg sem próbálták, megnő az önbizalmuk. Sok hölgynél főként a bátortalanság okoz problémát. Meg vannak félemlítve, mert azt hallják, hogy a nők eleve rosszabbul vezetnek, mint a férfiak, pedig ennek semmi alapja nincs. Akivel már az első órákon ordibál az oktatója, vagy akit leteremt a vizsgabiztos, az nem bízik a saját tudásában. De ezeket a félelmeket le lehet küzdeni. Néhány óra után a tanítványok elkezdik élvezni a vezetést. Nagy élmény látni, hogy aki az elején alig merte elfordítani az indítókulcsot, már úgy vezet, hogy felveszi a forgalom ritmusát, észreveszi a gyalogost az átkelőhelynél, tudja, hogy mikor van elsőbbsége. Olyankor büszke vagyok.
– Nem gyakran látni oktatóautóban gyerekülést hátul…
– Azért van ez nálam így, mert a legtöbb tanulóm kismama, és sokuknak gondot okoz, hogy nincs kire hagyniuk a gyermeküket az óra idejére. Gondoltam, ez ne legyen probléma, hozzák a gyereket is. Egyébként is szoknia kell egy édesanyának, hogy úgy vezessen, hogy a forgalom mellett a hátul ülőre is tudjon figyelni. A kicsik egyébként jól érzik magukat, általában elbóbiskolnak, amíg az anyukájuk gyakorol. Arra törekszem, hogy mindenki érezze jól magát az órákon, tapasztalja meg, hogy a vezetés kellemes élmény is lehet.
Bródi Emília
Nógrádi Gábor óráiról többet a www.jogsiutan.hu oldalon lehet megtudni.
