Amikor két ember elhatározza, hogy házasságot köt, és esetleg családot alapít, akkor olyan belső motivációk fűtik, amelyek nem engednek kétséget a döntés helyessége közelébe. Nem kérdőjeleződik meg, hogy fogom-e szeretni őt, ki fogok-e tartani mellette jóban, rosszban.
A szerelem múlandó
De a szerelem – a szakemberek szerint 3 év alatt – elmúlik, és ott marad a lebegés helyett a tiszta valóság. A mulasztások, az elvárások, a vádolások, a játszmák. Mindet valami hiány szüli, valami olyan tűnt el a mindennapokból, amiből a felek, de legalább az egyikőjük nem érzi szeretve és megbecsülve magát. Vagy talán épp ő az, aki nem néz fel a társára, enyhül az elköteleződés egymás és a közösségük iránt, és jobban az én kerül előtérbe. A saját boldogság, a saját élet.
A válás okai
A válás már egy okozat, annak számos megelőző oka van. A párok nem azért válnak el, mert nem szeretik egymást, hanem azért, mert már nem akarnak kizárólagosságot, már nem akarnak közös halmazt a további napok, hónapok, évek során. Inkább elengedik egymást, ha már az egyiknek, másiknak már nem ad támogatást, nem okoz örömet.
Hogy beszéljünk a gyerekkel a válásról? Vekerdy Tamás tanácsai
Közösség és szövetség
A mai világban rendkívül fontossá vált, hogy megtaláljuk a boldogságunkat. A párkapcsolat egyre inkább szól arról, hogy a párom mellett megtaláljam a boldogságomat, semmint szövetséget alkotva véghezvigyük a saját élettervünket. És mint közösség és szövetség, elfogadjuk, hogy lesznek nehezebb helyzeteink, amelyekben közösen kell megtalálnunk a számunkra legjobb megoldást. Mindemellett napjainkban teret ad a technológia, hogy az emberek rálássanak mások valós, vagy csak kifele mutatott boldog életére, és megkívánva azt, elforduljanak a régi életüktől, hogy valami új helyzetben megtalálják a boldogságukat. Azonban, ha valaki csak azért válik el, mert nem tudja, hogy miként lehet jól működtetni egy párkapcsolatot, vagy a társát okolja a boldogtalanságáért és megrekedéséért, akkor önfejlesztés nélkül a következő kapcsolatában is ugyanígy meg fogja élni a megrekedést, a megoldások hiányát.
A válás során mindkét fél sérül. Ha gyerekek vannak, még ők is. Akkor is, ha szépen váltak el a szülők.
Boldogság válás után?
A címadó kérdésre a válasz talán az, hogy mindenki megérdemli a boldog, elégedett életet. Az is, akitől elválnak, és az is, aki el akar válni. Ha már együtt nem akarták jól működtetni a világukat, akkor a váltás talán boldogságot tud hozni. Akkor, ha ezt be is engedik magukhoz. Ezen az úton viszont elengedhetetlen az önismeret fejlesztése. Megtudni, hogy ki vagyok, mi az életcélom, hogyan tudom fenntartani a társas kapcsolataimat, hogyan tudok kiteljesedett életet élni.
Egy válás megtépázza az önbizalmat, megkérdőjelez múltbéli döntéseket. Fontos, hogy tudjuk, bármi történt is a múltban, a jövőnk azon múlik, amit most fogunk tenni. Csak a jelenben tudunk kiteljesedni, csak a jelen az, ami lehetőség számunkra. Minden más egy bizonytalan, garancia nélküli életre való építkezés. A válás után lehetünk még elégedettek magunkkal, a helyzet állásával, alakíthatunk ki új kapcsolódásokat. Barátkozhatunk, párkapcsolatba léphetünk.
A lezárt kapcsolat emlékei maradhatnak szépek, lehetnek fényes tapasztalások az életünkben. A volt társunkat is szabad szeretni, és nem utálkozni, amiért külön utakon járunk. A boldogságunk érdekében viszont fontos, hogy újra tanuljuk meg szeretni önmagunkat, bízni a világunkban, önmagunkban, és reményteljesen álljunk az életünk új fejezetének kapuja előtt. Amikor valaminek vége szakad, az egyben egy újnak a kezdete. Amikor valamit elengedünk, teret adunk egy újnak. Egy működő dolognak, ami abban segíthet bennünket, hogy olyan életet élhessünk, melyet álmodunk magunknak, vagy legalább is, amiben jól érezzük magunkat. A lezárt kapcsolatból szűrjük ki azt, amit megtanultunk belőle, építsük be azt a tudást az életünkbe, és haladjunk tovább a saját utunkon.
Szeretetben, egészségben, békességben.
