Témakörök: életút és karrier tervezés, munka és család egyensúlya, időgazdálkodás
A szakértő elérhetőségei:
e-mail: [email protected]
Honlapok:
www.madaikriszta.hu
www.coachakademia.hu
Végzettségemet tekintve közgazdász, szaknyelvtanár és alkalmazott pszichológus vagyok, jelenleg pedig szupervízió képzésben veszek részt.
Szakmai pályámat tekintve több váltás is volt az életemben, melyek során alapvetően egyre közelebb kerültem ahhoz, ami számomra a legfontosabb: az emberekkel való foglalkozáshoz. A gazdaságpszichológia, marketingkommunikáció területéről indulva – egy nemzetközi direkt marketing ügynökségnél voltam projektvezető -, a karriertanácsadáson keresztül – frissen végzett diákoknak építettem fel és vezettem egy karriertanácsadó/állásközvetítő hálózatot – jutottam el a gender témakörök kutatásához és a nők szülés utáni munkaerő-piacra való visszatérésének támogatásához, majd végül a business coachinghoz.
Coachként legfontosabb feladatomnak tartom, hogy megfelelő kérdésekkel segítsem ügyfeleimet abban, hogy képességeik legjavát hozzák ki magukból úgy, hogy közben rátaláljanak arra az útra, ami igazán az övék. A coaching számomra lehetőség arra, hogy a kliens végiggondolja azokat a kérdéseket, amik foglalkoztatják, új megoldásokat fogalmazzon meg, új utakon induljon el. Ha fel tud fedezni csak egy apró részletet is abból, amit eddig nem látott, még jobban kinyílik a világ, és új megoldások sorát látja meg. Minden apró változással sikereket ér el, és kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá válik. Coaching munkámat két éve a Business Coach Szakmai Közösség csapatában végzem. A Közösség által életre hívott Business Coach Akadémián a munka-magánélet egyensúly, karrierváltás, a női vezetők támogatása és a szupervízió témákat oktatom leendő coachok számára.
Mindazoknak, akik úgy érzik, változásra van szükségük, azt üzenem: vágjanak bele még ma! A kulcs mindig a saját kezünkben van!
Szívesen válaszolok kérdéseidre, melyek az életutad, karrierpályád tervezésével kapcsolatosak, illetve a munka és magánélet egyensúlyát érintik.
Várom kérdésed, ha szívesen dolgoznál,
- de nem tudod, hol, mit, milyen formában vállalhatnál,
- mihez van kedved,
- mit bír el a család, mennyit tudsz és akarsz távol lenni gyermekeidtől,
- hogy oszd be az idődet, hogy jusson mindenre, még esetleg Magadra is,
- ha kételyeid vannak, vagy
- ha már látod az utat, de még nem bízol teljesen Magadban.
Kérdezni a hozzászólásoknál tudsz és a választ is itt találod majd meg. Ha szeretnél azonnal értesülni róla, jelöld be, hogy kérsz e-mail értesítést, ha hozzászólás érkezik.
Kedves Krisztina!
GYES után 4 hónapig dolgoztam a „volt” munkahelyemen termékmenedzserként (gyes előtt fél évig), majd felmondtak a válságra hivatkozva. Marketing szakon végeztem ugyan, de az már 2005-ben volt, a fiam miatt halasztottam egy évet. Azóta már ugye eltelt 5 év, se marketing gyakorlatom nincs, hiszen gyes-en voltam, se munkám, mert felmondtak. Mivel időben kell menni az oviba a gyerekekért, meg úszni vinni meg betegek lesznek stb., ezért egyelőre részmunkaidős állást keresnék. Na, hát olyan, hogy részmunkaidős marketinges…olyan ajánlatt nyilván nincs, de ha netán lenne, akkor sem kezdőt keresnek. Szerinted mit tegyek ilyenkor? Ha inkább valami kis adminisztratív munkakört vállalok be, valamilyen asszisztens, irodavezető stb., akkor azt még jóideig kell így csinálnom és a marketingtől egyre távolabb kerülök. Kinek fog kelleni egy akkor már mondjuk 35 éves kezdő marketinges? Már most 31 évesen is öreg vagyok ehhez. Vagy nem?
Már arra is gondoltam, hogy érdekelne valami „kétkezi” munka is, szívesen lennék akár kozmetikus vagy manikűrös is, de azoknak a munkaideje inkább akkor telített, mikor nekem oviba kell mennem és jön haza a család, így az sem lenne megoldás. Beteg gyerek miatt kihagyni egy hetet megintcsak nem lehet.
Az is csalódásként ért, hogy mikor mentem az újságoshoz és kértem egy Expresszt, a kezembe nyomott egy kis vékonyka újságot. Ledöbbentem, hogy utolsó álláskeresésem óta már nem egy vastag, állásajánlatokkal teli újságot kapok, hanem ezt. Hogy lehet így állást keresni? Mindenféle karrieroldalra feliratkoztam hírlevélre, töltöttem fel vagy háromra is önéletrajzot, de fél éve egyet sem találtam, amire akár elküldeném a CV-met és nem is hívtak fel. Hogyan és hol kell állást keresni? Kicsit úgy érzem, hogy a 6 év gyes alatt elment mellettem az idő, pedig egy fővárosi, nem begyöpösödött anyuka vagyok.
Előre is köszönöm a válaszod.
Dóri
Szia Dóri,
a nehézségek, amelyekről leveledben írsz, úgy hiszem, sok anya számára ismerősek. Ma nem pörög az álláspiac. Ha keresnek is, akkor is már a frissen végzettektől is gyakorlatot várnak, részmunkaidő nagyon kevés van, kisgyerekes anyákat pedig valóban sokszor elutasítanak, hiszen nem úgy vélik, nem tudnak majd kellő időt a munkával tölteni (és sajnos ezt sokszor úgy értelmezik, a munkájuk minősége sem lesz megfelelő). Ehhez járul az, hogy a marketinges terület valóban gyakran egy fiatalos szakma, ahol sokat kell 12-órázni, feszítő határidőkkel.
Hogy hogyan lehet ebből a helyzetből továbblépni? Egyrészt egy nagyon gyakorlati tanács: a legtöbb álláslehetőséghez kapcsolatrendszeren keresztül lehet hozzájutni. Azaz, szóljál mindenkinek, jelezd, hogy munkát keresel, soha nem tudhatod, kihez milyen információk jutnak el. A másik út, ami segíthet Neked, hogy alaposan, tudatosan végiggondolod, mit vársz a munkától, amit keresel. Pénzre van szükséged? Ha igen, mennyire? Szeretnél szakmailag fejlődni? Rengeteg különböző motiváció állhat emögött a kérdés mögött, fontos, hogy tisztán lásd, mi a legfontosabb, amit a munkától vársz. Az ugyanis bizonyos, hogy ebben a helyzetben kompromisszumokat kell kössél, az azonban korántsem mindegy, hogy miről mondasz le, és mi az, ami indenképpen fontos. Gondold ezt úgy is át, hogy most egy pillanatnyi helyzet van, ami idővel változni fog. Mi vezet Téged a hosszútávú célod felé? Milyen tapasztalások? Ugyanakkor ne ijedj meg attól, ha most nem a tökéletes megoldást találod meg – hogy mi lesz 4-5 év múlva, amikor a gyerkőc mellett már nem töltesz annyi időt, hiszen úgysem láthatjuk és tervezhetjük előre ma pontosan, melyik lépés hová visz majd minket a karrierpályánkon. Érdemes a prioritásokról való gondolkodásodat a magánélettel együtt kezelni, hiszen a nap 24 órából áll, ennyivel tudsz gazdálkodni: azaz mi az a mostani teendőid, feladataid közül, amit valamilyen formában delegálni tudnál, és ezt jó szívvel tennéd, cserébe a munkában megvalósuló igényeidért. Ez a fajta gondolkodás mély szembenézést igényel önmagunkkal, értékeinkkel, anyaságról alkotott elképzeléseinkkel, a családban és önmagunkban élő elvárásokkal. Ha megakadsz a gondolkodásban, érdemes karriercoach vagy szupervízor segítségét igénybe venned.
Sikeres útkeresést,
Kriszta
Kedves Kriszta!
Köszönöm a gyors választ. Azt hiszem most megerősítettél abban, hogy egyelőre inkább anya legyek, mint dolgozó nő. Ennek most fontosabbnak kell lennie, mert ezt későbbre halasztani nem lehet, most van rám jobban szükségük, majd csak később tehetem meg azt, hogy nélkülük legyek. Egyik nap a metrón egy kb. velem egykorú kétgyerekes anyuka beszélgetett egy kollégájával. Az anyuka jólszituált volt és a beszélgetés alapján 8 órában dolgozott (ha nem több órában). Panaszkodott, hogy a gyerekek nagyon hiányolják, a nagymama megy értük leginkább, persze a többiekért nem. Az ovis kirándulásokra kísérő szülőként nem tud elmenni stb. Én nem szeretnék ilyen helyzetben lenni. Persze ehhez az is kell, hogy anyagilag is megtehesse valaki, hogy részmunkaidőben dolgozik csak. Én most megengedhetném, csak legalább legyen valami. Annak nagy a valószínűsége, hogy alább kell adnom és a CV-ben lesz egy kis törés, amit megérteni éppen lehet, csak kérdés, hogy ez később melyik munkáltatónak hogy fog tetszeni. Illetve ha addigra tényleg kiöregszem a marketingből, akkor talán érdemes lenne tanulni valamit… de mit? Gondolkozom…. 🙂
Köszönöm
Dór9
Kedves Krisztina!
Mint annyian én is pályamódosításon töröm a fejem, nekem már megvan a konkrét tervem arra, hogy milyen irányba szeretnék elindulni, ezért nem is ezzel zaklatnálak. Viszont tagja vagyok egy városunkban működő női/családsegítő szervezetnek, amelynek összejövetelein szívesen felhoznám ezt a szupervízió témát. Megköszönném, ha bővebb, részletesebb leírást tudnál adni arról, hogy hogyan is zajlik egy-egy ilyen összejövetel a gyakorlatban. Ki irányítja a beszélgetést, milyen témafelvetések/megvitatások vihetnek előbbre. Melyek azok az ajánlott könyvek, internetes lehetőségek, amelyek ebben a témában segítik az alaposabb megismerést.
Válaszod előre is köszönöm!
Üdvözlettel
Andi
Kedves Andi,
köszönöm a kérdésedet!
Írok néhány sort arról, hogyan zajlik egy csoportos szupervízió.
A csoportos szupervízió mindig folyamat, 5-7 fő + a szupervízor részvételével. A csoport – létszámtól függően – minimum 7-9 alkalommal találkozik, kb. két hetente 1,5 órára.
A csoportot a szupervízor vezeti, a szakmai folyamat lépéseinek betartásával. Az első alkalommal megtörténik a megegyezés a csoportban a működésről, majd ezután minden alkalommal egy csoporttag kérdése kerül középpontba: az adott csoporttag elmondja dilemmáját, megakadását, és a szupervízor, illetve a csoporttagok segítő kérdéseket tesznek fel, melyek segítik a nehézségét behozó csoporttagot abban, hogy rálásson arra, mi okoz számára elakadást az adott kérdésben, és milyen megoldásokat talál ennek feloldására. A szupervízió a felnőtt tapasztalati tanulás egyik leghatékonyabb formája, mivel teret ad arra, hogy az elakadására mindenki saját maga találja meg a számára legtökéletesebb megoldást. A szupervízió témái a szakmai személyiség elakadásaihoz köthető témák (azaz nem magánéleti témák), főként: én és a szakmám, én és a főnököm/hierarchiában elfoglalt szerepem, én és a kollégák/szervezetben elfoglalt szerepem. A szupervíziós csoportban teret és időt szentelünk szakmai személyiségünk fejlesztésére, és mentálhigiénés egészségünk megörzésére. Ajánlom mindenkinek, aki tanulni szeretne a saját működéséről. Aki szakmaiságában elakadt, keresi a visszatérést a munka világába, esetleg a kiégés veszélye fenyegeti, vagy éppen a szervezeti átalakulást szeretné magában helyretenni, stb. És kész tanulni önmagáról, keresi a kérdésre a választ: „hogyan kerültem ebbe a helyzetbe, és hogyan változtathatok?” További információkért ajánlom az alábbi honlapot: http://www.magyar-szupervizorok.hu, illetve személyesen is szívesen válaszolok minden még felmerülő kérdésre.
Minden jót, sok sikert a továbblépéshez,
Kriszta
Köszönöm a választ! 🙂
Kedves Krisztina,
30 éves kriminálpedagógus vagyok.A szociális szféra több területén is kipróbáltam magam. Nagyon foglalkoztat a szupervizor és a coach szakirányú továbbképzés. Feltérképezve a hazai oktatási rendszert a Károlin kívül a BGF ,BKF és a BMF kínál coach képzést.
Mivel nehéz eligazodnom, a kérdésem az lenne, hogy mely képzés, képzések keresettebbek a munkaerő piacon.
Sajnos felsőfokú nyelvtudás és kereskedelmi,üzleti tapasztalat hiányában félek, hogy az iskola elvégzése után nem találok állást. Ön szerint mik a célok megvalósításához szükséges feladataim?
Előre is köszönöm:
Krisztián
Erre a levélre privát küldtem választ. Sok szerencsét a továbbiakra!
Kedves Krisztina!
Frissen végzett(2009) pedagógia szakos nevelő vagyok. A főiskolát akkor végeztem el, amikor itthon volta a jelenleg 3 éves kisfiammal Gyes-en. Kisfiam születése előtt a kereskedelemben dolgoztam, de már nagyon váltani akartam, ezért döntöttem a pályamódosítás mellett.Sajnos nem voltam túl bölcs a pályaválasztás terén, hiszen diplomámmal képtelen vagyok elhelyezkedni, állandóan falakba ütközöm, pedig számtalan helyre küldtem már el az önéletrajzomat, jelentkezem arra a nagyon kevés álláspályázatra, amit csak meghirdetnek. Tehát nagyon szeretnék dolgozni, de másik félelmem pedig az, hogyan oldanám meg kisfiam elvitelét, hazahozatalát a bölcsiből, hiszen nem számíthatok segítségre,( párom sokat dolgozik, nagyszülők vidéken.)Mivel jelenleg munkanélküli vagyok, gondolkoztam továbbtanuláson, tanfolyamon, de már tényleg nem tudom, hogy mit lenne érdemes tanulni. Szívesen elvégeznék másoddiplomát is (pl.:Gyógypedagógia), de hatalmas költségekkel jár. Későbbiekben szeretnénk majd még egy kisbabát, de most mindenképpen a karrieremre szeretnék koncentrálni. Ön szerint milyen lehetőségeim vannak ebben a helyzetben? Előre is köszönöm: Sz. Szilvia
Kedves Szilvia,
Utolsó kérdésedre, hogy milyen lehetőségeid vannak ebben a helyzetben, konkrét tanácsot nem tudok adni. Úgy gondolom ugyanis, sok információt át kellene még ahhoz beszélnünk, hogy erre válaszolni tudjak. Azonban, ha a helyes kérdéseket felteszed Magadnak, biztos vagyok benne, hogy Te is meglátsz számtalan lehetőséget, amire most esetleg nem gondolsz. Talán ez a legnehezebb része a dolgonak, hogy meglássuk a többi lehetőséget is, felismerjük, miért nem működik az az út, amin próbálkoztunk korábban.
Írod, hogy kisfiaddal nincs segítséged. Az egyik első kérdés, amit érdemes tisztáznod: milyen keretek között, milyen időkben, milyen távolságban tudsz munkát vállalni? Mi történik, ha beteg lesz a kisfiad? Megkapod az adott munkában a kellő rugalmasságot? Vagy van esetleg valamilyen megoldás a kisfiad ellátására, amire még nem gondoltál? Hallottál már az „Otthon segítünk” alapítványról? Érdemes utánanézned, a Ti lakhelyeteken működnek-e és milyen lehetőséget tudnak pl. ők kínálni Nektek.(Olyan szülők, nagyszülők segítenek más családoknak, akiknek van szabad kapacitásuk. Például egyedülálló idősebbek, akiknek messze a saját családjuk.) Aztán érdemes lenne azon gondolkodnod, mit nem szerettél az előző munkádban, és mi vonzott a pedagógiában? Mi fontos Neked a karriereddel kapcsolatban? Hogy nézne ki az ideális helyzet? Merj álmodni, álmodd meg, milyen lenne az ideális nap! Aztán nézd meg, mik azok a legfontosabb értékek, amik ebben az álomban megjelennek. Végül találd meg a lehetséges kapcsolódásokat a jelennel. Nem tudom, hol próbálkoztál eddig az állás-kereséssel, és milyen akadályokba ütköztél. Érdemes ezeket is számba venni. Mi nem működött? Miért utasítottak vissza? Kihasználtál minden lehetséges utat vagy csak a hirdetéseket nézted? Ha már tudod, mit szeretnél, legyél bátor, és bátran kopogtass be oda, ahol dolgozni szeretnél! Hidd el, az elkötelezett, lelkes munkaerő nagy kincs, erre mindenhol szükség van! Tudják a barátaid, a bölcsiben a szülők, gondozónők, stb. hogy munkát keresel? Minél többen tudnak róla, annál nagyobb az esélye, hogy valaki hall valamiről!
Ha számba veszed a fenti kérdéseket, kívánom, hogy közelebb kerüljél a Számodra ideális megoldáshoz!
Sok sikert ennek megvalósításához!
Kedves Krisztina!
41 éves bölcsész egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok. Mostanában nagyon foglalkoztat a pályamódosítás kérdése, szívesen tanulnék is még.Felnőttoktatás, szervezés, irodai munka, humánerőforrás is érdekelne. Nem tudom, milyen tanfolyamot lenne érdemes elvégeznem ahhoz, hogy esélye legyen- ha még van – a munkahelytalálásnak? Ebben szeretném tanácsát kérni. Előre is köszönöm! H.Zsuzsa
Kedves Zsuzsa,
Kérdésére a munkahelytalálás esélyét illetően az alábbi idézet jutott eszembe: „Ma van hátralévő életed első napja!” Azaz, én abban hiszek, hogy a siker elsősorban mindig a saját magunk kezében van! Ha Ön hisz abban, hogy megtalálja azt a területet és azt a munkahelyet, ami valóban örömmel és megelégedettséggel tölti el, és minél pontosabban meg tudja határozni, mi is az igazi álma, akkor ez biztosan sikerülni is fog! Mielőtt konkrét képzésekben gondolkodik, érdemes időt szánni a fenti gondolkodásra, és minél pontosabban meghatározni, hol, hogyan és mit szeretne csinálni. Ehhez a gondolkodáshoz segíthetnek a következő kérdések:
1. Milyen vágyai vannak a magánélet és a munka területén?
2. Mik azok az alapvető értékek a magánéletben és a munkában, amelyek vezetik Önt a célja elérésében és amelyekben valóban hisz?
3. Határozza meg az életcélok és a szakmai célok tekintetében, mit szeretne elérni a következő 6 hónapban, 1 évben, 2 évben és 5 évben! Ezek a célok legyenek specifikusak, mérhetőek, teljesíthetőek reálisak és tervezhetőek!
4. Minek kell megvalósulnia ahhoz, hogy a fenti célokat elérhesse?
5. A tervezett karrier milyen szükségleteit, vágyait fogja kielégíteni?
6. Jelenleg milyen készségek, képességek birtokában van?
7. A tervezett pozícióhoz mely készségekre van szükség?
8. melyekkel rendelkezik már ezek közül és melyekben van szükség továbblépésre?
9. Utóbbiakra készítsen egy pontos akciótervet: határidőkkel, a fejlesztés módjával, a képző/mentor nevének megnevezésével!
Ha végigmegy a fenti kérdéseken, és pontosan tudja, Ön mit szeretne, mit vár a továbbképzéstől, már könnyen megtalálhatja az Ön számára ideálisat! Érdemes ismerősök között körbekérdezni, illetve a neten böngészni: a legtöbb képzőhely személyes konzultációs lehetőséget is biztosít, bátran vegye igénybe ezt is! Sok sikert a karrierváltáshoz!