Milyen a jó játék?

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az a jó játék, ami a csecsemő, totyogó korának megfelelően felfedezésre, tapasztalatgyűjtésre alkalmas, egyszerre több, vagy akár minden érzékszervet megdolgoztat. A szülő szempontjából pedig az, amit sokáig, akár többféleképpen lehet használni.

A bővíthető játékok pl. építőkockák, kisvasút, lego évekig szerezhetnek örömet gyerekeinknek, és lehetnek várva várt ajándékok.

Biztonsági szempontok:

  • ne tartalmazzon kisméretű, lenyelhető részeket, mert ezek akár fulladást is okozhatnak (ilyen pl. a plüssfigurák gombszeme, orra is! olyat vegyünk inkább, amin hímzett a szem és az orr is),
  • ne legyenek rajta éles szélek, melyekkel megvághatja magát,
  • a festék ne legyen oldékony, és ne legyen mérgező,
  • ne legyenek rajta hosszú madzagok, amiket a nyakára tekerhet,
  • legyen strapabíró.

Mennyiség

Gyakorló szülőként tapasztalhatjuk, hogy ha túl sokféle játék van gyermekünk körül, nem köti le őt egyik sem. Egyszerre 2-3 féle játéknál többet nem érdemes odaadni a gyermeknek.  Hogy egy féle játékból hány darabot veszünk elő, ezt a játékszer jellege is meghatározza. Csörgőből vagy kislabdából például elég lehet 4-5 darab, míg építőkockából a 10 is kevés.

Jó módszer, és a játékok megunásának is elejét vehetjük vele, ha több dobozba, kosárba pakoljuk a játékokat, és egyszerre csak egyet adunk oda a gyermeknek. A többit tegyük félre, és egy-két hetente cseréljük le a készletet. Ilyenkor a rég nem látott játékok az újdonság erejével hatnak. Később a különféle játék-készleteket (építőkockák, labdák, formabedobók) is gyűjtsük külön, így könnyű lesz őket elővenni, és kevesebb darabjuk fog elveszni.

Együtt vagy egyedül?

A legtöbb témába vágó könyv legalább egy óra együtt játszást javasol. Mivel a baba nem képes egy órán keresztül folyamatosan ránk figyelni, jobb, ha 4×15 vagy 3×20 percre osztjuk el ezt az időt a nap folyamán. Figyeljünk a fáradtság jeleire, ha a baba elfordítja a tekintetét, fejét, dörzsöli a szemét, netán ásítozik, fejezzük be a játékot. A totyogóra már rábízhatjuk a kezdeményezést, jelezni fogja, mikor szeretne velünk játszani, és azt is, amikor már nem.

A játék nem feltétlenül a csecsemő, kisgyermek játékaival való játszást jelent, hanem közös tevékenységet, amelynek során a felek egymásra figyelnek. Lehet ez ringatás, énekelés, mondókázás, játékos birkózás, kergetőzés, a lámpa fel-lekapcsolása stb. Ami fontos, hogy ilyenkor csak a babára figyeljünk, ne végezzünk még el közben egy kis házimunkát itt-ott.

A babák általában szeretnek egyedül is játszani, de életük első hónapjaiban ez még csak néhány percet jelent. Ez az időtartam ugyan fokozatosan növekedni fog, de egy-másfél éves kora előtt nem várhatjuk el, hogy hosszabb ideig lefoglalja magát. Arra is készüljünk fel, hogy nekünk kell alkalmazkodnunk, mert rendszerint nem akkor akar egyedül játszani, amikor mi szeretnénk.

Amikor egyedül játszik, akkor sem szeret egyedül lenni, ezért vigyük mindig magunkkal a lakásnak abba a részébe, ahol tartózkodunk. Ha a közelében vagyunk, akkor tudni fogjuk mikor sír azért, hogy segítsünk, és mikor azért, hogy vegyük fel. Így nem kezdjük ringatni, babusgatni, mikor csak egy kis segítséget kérne, és nem szoktatjuk le az egyedül játszásról.

Fejlesztés mindenáron?

Teljesítményközpontú világunkban nagy divatja van a különböző fejlesztő játékoknak és könyveknek, amelyeknek segítségével a szülő „a legtöbbet hozhatja ki gyermekéből”. Az egészséges csecsemőnek, kisgyermeknek azonban nincs szüksége fejlesztésre, hiszen anélkül is hihetetlen tempóban tanul. Úgy van „tervezve”, hogy miközben „csak úgy” létezik, a hétköznapi ingerekből is a lehető legtöbbet megtanuljon a világról, és önmagáról, hiszen ez az életben maradás feltétele. A korai fejlesztés ráadásul semmilyen előnyt nem jelent egy egészséges babánál, kortársai előbb-utóbb – de legkésőbb iskoláskorra – utol fogják érni fejlettségben. A „fejlesztés” elveszi a játék örömét a szülőtől, és így a gyermektől is, és azt egy kényszeredett, tudatos feladattá változtatja, melyben gyermek is, szülő is kiéghet.

Kocsisné Péterfy Hajnal

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

Előző cikkA játék öröme
Következő cikkTippek az inkontinencia elkerülésére