Olcsó örömök

olcsooromok1.jpg

Amikor kijön az ember a fodrásztól nem jó megázni. De emlékszünk-e még a boldog bőrig ázásra gyermekkorunkból vagy kamaszkorunkból, netán felnőttkorunk nosztalgikus pillanataiból? Ezt az olcsó játékot a mai gyerekek is imádják. Először úgy gondoltam, hogy csak az óvodás korosztály.

De a Kicsi a kisiskolás Lányommal egyetemben programként ázott bőrig a napokban, majd a Nagy és barátja is előállt a zuhéba való kiszabadulással. Úgy látszik, ez kortalanul bennük van. Lássuk sorjában.

Először a Kicsit, akihez nem több, mint két percen belül csatlakozott a Lányom is.

Nyári nap délutánján teljes beborulás és felhőszakadás! Start! A Kicsi kérdezés nélkül ruhástul kezdett el futkározni az esőben. Először ide-oda futkosott, majd a Lányom csatlakozásakor teljes felbuzdulással kezdett beleugrálni a tócsákba. Immár együtt. Tehát a kert egyik végéből futás a másikba, merő sikongatással kísérve, majd lehorgonyzás a legnagyobb pocsolyáknál és szabályos felugrálás következett a betonon kialakult sáros tócsában. A sikongatás lankadatlan volt. A mozdulatsor tetőfokra hágott, hiszen egy óvatlan pillanatban, a zuhogó esőben egyszer csak belehemperedett a pocsolyába, ami amúgy hideg és koszos egyszerre és még az sem zavarta, hogy a betonon volt, tehát kemény is. Nem számít, ez annyira klassz, hogy háton is belefeküdt, mert eddig hason kísérletezte ki a dolog „feelingjét”. A jó példa ragadós a Lányom is belefeküdt a biztonság kedvéért.

Majd visszatértek a futáshoz, aztán távolugrás a pocsolyába és rohanás a gyepen. A teraszról figyeltem meddig megy el egy emberpalánta az eső szeánszban, ha nem szólok bele (magam már nem csatlakoztam, de átsuhant a gondolat, hogy az ázott fű és talaj nagyon klassz, puha lehet mezítláb). Úgy tűnt, a végsőkig elmennek. Az eső gyengülésével azért betereltem őket. Ha azt hisszük, hogy a móka ilyen egyszerű azért megsúgom, hogy egy ilyen szertartás után mosást kell indítani és teregetni, mert a ruhák nem csak vizesek de sárosak is. Valamint fel kell mosni azt az útvonalat, amin visszatérnek a házba. És ne gondoljuk, hogy ezzel az esti mosakodás ki van pipálva, mert mégiscsak átfagynak a végére, ezért meleg fürdőbe kell dugni őket. Hát így zárult a móka.

Aztán a következő zuhé este ért minket.

A Nagy horgász barátja somfordált mellém és spekulálva csak annyit kérdezett: „Futhatunk három kört a ház körül?”- „Úgy érted, hogy kimennétek az esőbe? Akkor vegyetek fürdőruhát, hogy ne kelljen teregetnem utána!”-válaszoltam, és titkon követtem őket a fényképezőgépemmel.

Kirohantak, indiánüvöltéssel szaladgáltak, és még győzedelmi táncot is lejtettek, mint akik most szabadultak az iskola és a város börtönéből! (Valóban!) Mint óvodás testvérük, ők is ugráltak a pocsolyákban, majd mivel az esti eső kissé hűvös volt beugrándoztak a gumimedencébe, amiben még langyos volt a nap melegítette víz. Szóval sötétben, teljes extázisban futkostak az esőben majd behasaltak a gumimedencébe, mint záróakkord. Kifigyeltem, hogy ilyenkor bármilyen hűvös is van és hideg a pocsolyavíz, nem fáznak meg. Úgy tűnik, hogy a sikongatás, üvöltés és kacagás növeli az adrenalin szintet és boldogsághormonokat termel oly mértékben, hogy teljes a védettség.

A lurkókat figyelve az is eszembe jut, hogy az iskolában a tanároknak kevesebb fegyelmezési gondjai volnának, ha ez a korosztály eleget mozoghatna napi szinten a szabadban. Egy-egy tombolás után teljesen együttműködőek, segítőkészek, érettek, nyugodtak, olvasgatnak, gondolkodnak. Nyári aktivitásukat és felszabadultságukat nézve nem tudom elképzelni, hogyan ülnek az iskolában egy egész délelőttöt egy padban!

No mindegy, ezekkel a gondolatokkal ráér szeptemberben szembesülni. Addig is még várnak ránk a további olcsó örömök, mint a színes virágleves kotyvasztás, cseresznyeárulás, esőnapi zsugorkázás, gumizás, és hasonlók! Ezekről majd máskor…

Jakabosné Kovács Judit, www.kerekito.hu, www.mazsolajatszo.hu. A szerző fotóival.

Szólj hozzá Te is!