Tíz anyuka szoptatta meg a gyerekét egyszerre a Rengeteg RomKaféban október elején. A demonstrációval az volt a céljuk, hogy felhívják a társadalom figyelmét a szoptatás fontosságára és tegyenek azért, hogy a szoptatás természetes része legyen minél több család életének. Így szeretnék támogatni és bátorítani azokat az édesanyákat, akik szívesen szoptatnák meg kisbabájukat vagy nagyobb gyermeküket útközben bárhol, bármikor, de félnek a rosszalló tekintetektől vagy tartanak a bántó megjegyzésektől.
A Szoptass szabadon! kezdeményezés célja, hogy elősegítse a nyilvános helyen történő szoptatás elfogadását. Szervezői csatlakoztak ahhoz a Kanadából induló Global Breastfeeding Challenge nevű a kampányhoz, melynek lényege, hogy egy helyen, egy időben minél több édesanya szoptasson egyszerre világszerte.
A program szervezője Kalmár Alexandra angol tanár, önkéntes szoptatási tanácsadó, babahordozási tanácsadó és oktató, a Babafalva portál alvásszakértője. Ő a saját gyermekgondozási problémái megoldását találta meg a testközelben való gondozásban: a szoptatás – együttalvás – hordozás hármasában. Így tudta megoldani azt, hogy úgy gondoskodjon a gyerekeiről, hogy nem kell egész nap otthon maradnia velük.
„A nyilvános szoptatás elfogadása nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy 6 hónapos korig kizárólag és 2 éves korig is szoptathassanak az anyák, ahogyan azt a WHO is ajánlja. Hiszen a szoptatás nem egyenlő az etetéssel. Altató, fájdalomcsillapító, nyugtató, szomjoltó is, azon kívül fontos szerepe van az anya és a gyerek közötti kapcsolatban”- foglalja össze.
Alexandra az alulról jövő kezdeményezésekben hisz. Ezt a rendezvényt is azért szervezte, hogy felhívják a figyelmet arra, lehet nyilvános helyen is szoptatni. A felülről jövő kezdeményezések az ő tapasztalata szerint ebben a témában nem jutnak semmire. A mamákat kell felvértezni tudással, információval, támogató közösséggel, hogy bátran kiálljanak magukért és a gyerekükért, és ne válasszanak más gondozási formát.
Szerinte a mell látványát ma még sokan a szexualitással azonosítják. „Pedig elsődleges biológiai funkciója a szoptatás. A szoptatás során a mellből alig látszik valami, de a bimbó sosem, hiszen az a baba szájában van” – mondja.
„A saját családon belül kezdődik a nyilvános szoptatás. Az én apósom eleinte elmenekült, most pedig már odajön beszélgetni, mikor szoptatom Sárit”– meséli a szervező a saját tapasztalatait. Nyilvános helyen neki még sosem szóltak, de társai közt voltak sokan, akiket kiküldtek a mosdóba szoptatni. „Ahol vannak szoptatásra kijelölt helyiségek, azok is ritkán olyanok, ahol szívesen tartózkodna bárki. Az pedig, hogy bárhol lehessen szoptatni, nem kerül semmibe.”
„Az Ölelés Babahordozó Egyesület tagjai vagyunk, rendszeresen összejárunk különböző helyeken. Ez egy női közösség. Segítséget nyújt az, amit itt hallunk. Ha nem találkozunk, a fórumunkon beszélgetünk.”– mondja Zita, akinek két kisgyermeke van, a hat éves Csenge és a két éves Marci. Mikor Csenge megszületett, hamar megtalálta ezt a csapatot. Eleinte egy másik, babaváró fórumon beszélgettek a kismamákkal. Amikor megszülettek a babák, elkezdtek levelezni a gyereknevelésről, és szétvált a csapat. „Volt egy vonal, aki az órára etetés híve volt, és annak, hogy tanítsuk meg a gyereket már két hónaposan viselkedni. Először én is azt gondoltam, hogy majd időre szoptatom, de Csenge határozottan kikövetelte magának a cicit. Két hónapos korára már együttalvós, igény szerint szoptatós lettem. A korábbi topikból kiszálltam, és találtam magamnak egy másikat, ahol ‘hordozós, együttalvós népek’ voltak. Támogató közegre leltem bennük. Ha minden oldalról ellenkezést tapasztalok és nem kapok megerősítést, nem tudom, mennyire tudtam volna ellenszélben evezni. Ha csak a családomra hallgatok, lehet, hogy beadom a derekam, és abbahagyom a szoptatást.”
Neki a nyilvános szoptatásból nem volt konfliktusa. Sosem küldték ki sehonnan emiatt. Egy bankban volt olyan, hogy kérdően néztek rá. Akkor megkérdezte, hogy van-e erre külön helyiség, de mondták, hogy nincs, ezzel a téma le volt zárva. „Nem viselkedek kihívóan, és úgy kezelem, hogy ha valakiben ez rossz érzést kelt, az az ő problémája, nem az enyém. Van, aki úgy gondolja, hogy az, aki szoptat, az maradjon otthon. De akinek van nagyobb gyereke, teendői, az hogy intézze? A bezártság egy sivító gyerekkel a depresszió melegágya.
Sokat vitatkozom a tesómmal, hogy nem arról van szó, hogy kirakom a mellem. Ennek eleve határt szab a saját természetes szeméremérzetünk. A program címe jól mutatja azt, hogy mit szeretnénk: szoptass szabadon! Tehát nem a nyilvánosságon van a hangsúly, hanem azon, hogy bárhol, ahol a gyerek kéri. Ezt a fajta lazaságot szeretnénk elterjeszteni. A görcsös mindenkihez igazodunk életvitel szörnyű dolgokat tud művelni az anyákkal. Csak azt felejtjük el, hogy a gyerekeknek és az anyukáknak kellene jól érezni magukat.”
Enci háromgyermekes édesanya. Gyerekei most 2, 4 és 10 évesek. Az első gyerekénél nem ment a szoptatás, pár hét után fel is adta. A védőnő és a gyerekorvos azt mondták, hogy szoptasson négy óránként, majd azt, hogy nem elég a teje. Ezért elkezdett tápszert adni, amiből rengeteget evett a kicsi. Ez nagyon sokba került, de nem lett tőle nyugodtabb. Később kiderült, hogy tejallergiás, és tehéntej alapú tápszert kapott.
Mikor a második gyermekét várta, megvette a La Leche Liga tanácsadó füzeteit, melyek minden tanácsnál hasznosabbnak bizonyultak számára. A középső fia majdnem 1 hónappal korábban született, és nem ment neki a szopizás. Két hónap után szoptatta őt úgy először, hogy nem volt miatta nyílt seb és zokogás. De kitartott, mert anyagilag nem voltak olyan helyzetben, hogy megengedhessék magunknak a tápszert, ami havi 40 ezer Ft-ba került.
Őt a kicsi születéséig, 2 és fél éves koráig szoptatta, és egészen egy éves koráig semmi mást nem kapott, mert mindent kihányt. Kiderült, hogy ő is tejallergiás. Aztán kimutatták, hogy Enci is az, ezért maga is tejmentes diétára váltott, és többé a kicsi sem sírt. „Levente, a legkisebb most 2,5 éves. Vele már semmi gond nem volt, és nem tudom, hogy meddig fog még szopni.”
Encit zavarta, hogy mindig kiesett a család életéből, ha szoptatott. „8 hónapos volt a középső gyerekem, amikor az első szoptatási kampány hírét hallottam. Láttam, hogy a többi anya bármikor szoptat nyilvánosan. Nem én voltam a fehér holló.” Szerinte lehet úgy szoptatni, hogy abból semmi se látsszon. „Nem gondolom, hogy ezzel hivalkodni kell, de azt sem gondolom, hogy el kell vonulni paravános helyre.”
Egyszer egy gyorsétteremben a biztonsági őr be akarta küldeni a WC-be. Mondta, hogy nem szoptat a WC-n, inkább otthagyták az éttermet. Református iskola aulájában viszont senki sem szólt rá. Szerinte már változik a szemlélet, minél többen beszélnek arról, hogy jogod van hozzá, annál kevésbé szólnak érte. Tapasztalata szerint ha kisgyereket látnak szopni, az kevésbé botránkoztatja meg az embereket, mint ha nagyot. „De olyan is van, aki mosolyogva nézi. Azért kell erről beszélni, hogy ne kelljen ezért magyarázkodni.”
Enci férjét eleinte kicsit zavarta, hogy felesége bárhol és bármikor szoptat, de mostanra már ő téríti a többi apát ennek az előnyeiről. „Úgy tűnik, az anyukák merevebben ragaszkodnak az elveikhez. Az apák hamar beleszeretnek ebbe a fészekmeleg állapotba” – mondja a tapasztalt anyuka.
az interjút készítette: Naderi Szima
Fotók: Zentai Rita. A képek a Szoptass szabadon rendezvényen készültek.
Erről a témáról még a Szoptatás rovatunkban olvashatsz többet!
Alexandra nyíltan és kedvesen vállalja a fotót és magát, de szerintem pont ez az a határ, ami miatt esetleg „rászólnak” a szoptató anyukákra. A babamama hordozós, táncházas közösségekben gyakran látom, hogy anyukák a legnagyobb nyugalommal kiteszik a mellüket és úgy szoptatnak. Nagyobb, kisebb babát, végül is ez mindegy. De mi van, ha ÉN SEM AKAROM NÉZNI MÁS MELLÉT??? Mindezt úgy, hogy két gyerek anyukája vagyok, mindkettő szopis, együttalvós baba, a kisebbik most 2, még javában szopizik igény szerint. Szoptatok otthon, utcán, étteremben, bevásárlóközpontban, kutyasuliban, ahol éppen vagyunk és szopizni akar a kincsem, DE DISZKRÉTEN. Nyáron textilpelenka, kendő, télen sál, ezek mindig vannak egy anyukánál. Letakarom a mellemet, bevackolunk a nagykabátba, stb és senkit nem zavar, sokan azt sem látják, mit csinálok. Ha pedig van rá lehetőség, és kevés kivétellel van, elvonulok az étterem nyugodt sarkába szoptatni, hogy a babám is érezhesse, ez az idő most csak az övé. Nem demonstrálok és nem bújkálok. Együttélek, odafigyelek,beilleszkedek. Mint az élet többi területén. A mell biológiailag táplálásra lett kitalálva, mégis a szexualitással azonosítják… Hát, ez van. Kit akarok meggyőzni? Egy anyát? Ő tudja. A gyerkőcömet? Ő is tudja. Egy pasit? Ő meg a másikról van meggyőződve. Ezért kell belátással lenni mindenkire, aki a környezetünkben él.
A strandon se örülnék, ha mellettem valaki nudizna, pedig a meztelenség is természetes…csak már nem megszokott.
Kecske, káposzta, mondhatnám. A nők annyira jók a harmónia teremtésben. Itt is közelítsünk ezzel az adottságunkkal.
Hozzászólnék! A férjem a minap mesélte hogy a munkahelyén egyfajta gyorséttermi kiszolgáló egységben , miért is kell egy nőnek hamburger rendelés közben szoptatnia????
Megbotránkoztat! Két gyermekünk van, nemsokára megszületik a harmadik mindvégig úgy gondolom a szoptatás egy csodálatos bensőséges kapcsolat,alkalom anya és gyermeke között. Ezt nem lehet bárhol, bárki szeme láttára mint egy egyszerű szükségletet le tudni…..