Úgy élünk, ahogy születünk

Orosz-Kati-beszél-292x300.jpg

Születésünk körülményei egész életünkre kihatnak, azonban a mai szülészeti gyakorlat ezt még nem ismerte fel. Orosz Katalin klinikai szakpszichológussal, transzperszonális terapeutával, a Perinatus Alapítvány szakmai vezetőjével beszélgetünk az alapítvány missziójáról és céljairól, születésünk hatásairól az alapítvány központjának megnyitása kapcsán.

A Perinatus Alapítvány civil szervezet, mely 2007-ben jött létre azokból a pszichológus, mentálhigiénés tanácsadó, szülésznő és más szakemberekből, akik a magzati lét, a várandósság és a szülés-születés lélektani hatásait kutatják.

Babafalva: A megnyitón Kövér Anikó, az alapítvány elnöke három gondolatot emelt ki az alapító okiratotokból. Az első szerint kutatások bizonyítják, hogy születésünk körülményei kihatnak egész életünkre.

Orosz Katalin: Lassan 30 éves a perinatális tudomány, mely több területet ölel fel: pszichológia, orvostudomány, élettan, kultúrantropológia, etológia stb. Ezek eredményei a tudományos kutatók számára ismertek, de sajnos a gyakorlati szakmai munkában még alig jelentek meg. A mai szülészeti gyakorlat még nem ismerte fel, hogy születésünk mély nyomot hagy bennünk, amely mind testileg, mind lelkileg befolyásolja életünket. Lelki területen saját megfigyeléseinkre hivatkozom, ugyanis több mint 400 ember vett részt eddig terápiás csoportjainkon.

Akiknek a születése orvosi beavatkozással indított volt, azok valamilyen formában nehézséggel küzdenek minden indulással kapcsolatban: saját maguk szeretnék az előttük álló feladatot megvalósítani, de sokat toporognak, nehezen szánják el magukat, hogy belevágjanak, mások segítségét viszont következetesen visszautasítják.

Orosz Katalin

A császárral született gyermekek a határok meghúzásánál küzdenek nehézséggel, gyakran akaratlanul is megsértenek másokat: mintha nem érzékelnék, hogy a másik önálló elképzelésekkel rendelkezik.

Akik sok fájdalommal, nehezen születtek, azok pedig egyszerűen nem tudják elszánni magukat egy-egy változásra, pl. nem képesek elköltözni otthonról egyhamar.

– A második mondat arra utalt, hogy nagy szükség lenne arra, hogy a szülészeti gyakorlat elfogadja és alkalmazza az erre vonatkozó kutatási eredményeket.

– Michel Odent és Frederic Leboyer Franciaországban több mint négy évtizede felismerte, hogy a babák születésükkor gyengédséget, csendet, nyugalmat igényelnek és egyedül az édesanyával való tartós, háborítatlan kapcsolat adja meg számukra a biztonságot. A köldökzsinórt csak akkor szabad elvágni, amikor már nem lüktet benne az életet adó vér, és a szopás már néhány perccel a születés után elemi szükséglet. Az így született kicsik később is jobban és tovább szopnak, súlyuk gyorsabban nő, kevesebbet sírnak és érzelmi intelligenciájuk magasabb, mint kevésbé szerencsés társaiké.

Már Magyarországon is elindult a baba-barát kórház mozgalom, mely a szülészeti osztályokon követelménnyé tenne a hasonló elveket. Sajnos a napi gyakorlat csak lassabban változik, de azért már vannak eredmények is.

Sajnálatos, hogy az orvosi gyakorlatba csak lassan szivárognak be a perinatális kutatások eredményei. A nemzetközi kutatások nem javasolják a beavatkozásokat: sem az oxitocininfúziót, sem a gátmetszést, sem a gyógyszeres fájdalomcsillapítást vagy az indított szülést. Természetesen vannak valóban súlyos esetek, amikor indokoltak ezek a beavatkozások, de az elemzések és összehasonlító vizsgálatok azt igazolják, hogy a mai gyakorlatban alkalmazott beavatkozások nagyobb része indokolatlan. Mindez leginkább azért káros, mert az újszülött egy egész életre elviheti ezek negatív, néha szinte bénító hatását.

– Az alapító okiratból idézett utolsó mondat szerint a nem szakemberek számára is elérhetővé kell tenni a tudományos eredményeket és módszereket, hogy feldolgozhassák saját sérüléseiket.

Beszélgetés a megnyitón

– Sokszor mondjuk kellemetlen helyzetbe kerülve indokolásképpen: ilyen vagyok, így születtem. Nos, ebbe nem szabad belenyugodnunk, keressük a gyógyulást, a változást. Mert valóban nem kellene, hogy ilyenek legyünk, de így születtünk. Ma már a pszichoterápia egyes módszereivel harmonikusabbá válhatnak kapcsolataink, az életünk, zökkenőmentesebb lehet a munkánk. A terápia egyúttal születési traumánk feldolgozásában is segíthet. Bár a születés önmagában nem sebesítő élmény, de azzá válhat a gondatlan kezelés és az ismeretek szinte teljes hiánya miatt. Ehhez járulnak még azok az esetek, amikor senkit nem lehet a törődés hiányával elmarasztalni, mégis nehéz a kis jövevény élete.

Különösen fontos, hogy azok a fiatalok, akik gyermekvállalására készülnek, megismerhessék ezeket az eredményeket, összefüggéseket és szabadon választhassák meg, hogy gyermekük világra jötte meghatározó, bizalommal teli élmény legyen a babának és a szülőknek is. Ehhez további segítséget adhat, ha a szülők megismerik saját születésük történetét, és ha szükséges, még a szülés (sőt a babavárás) előtt elindulhat a traumatikus élmények feldolgozása pl. egy terápiás csoportban.

Természetesen trauma feldolgozás nemcsak terápiás csoportokban zajlik, a lélek bölcsessége sokféle alkalmat talál a változásra, tanulásra. Ilyen pl. a gyerekjátékok egy része is, mint pl. a bunkerezés, a vízi csúszda, sőt a barlangászás is felér egy születési élménnyel. Ha ezeket az élményeket tudatossá tesszük, az itt szerzett tapasztalatokat be tudjuk építeni személyiségünk fejlesztésébe. Gyakorlatilag minden fontos pillanatunkban benne van születésünk módja: párkapcsolatunkban, a változásra való nyitottságban, a határaink kialakításánál, zavarodott vagy beteg állapotainkban. Csak nem látjuk a fától az erdőt, vagyis nem tudjuk, milyen bajunk milyen (mély) gyökerekkel rendelkezik. Úgy is kifejezhetnénk mindezt, hogy ezzel a szemlélettel újfajta gondolkodás indul el, mely a mélyebb megértés irányába vezet.

– A megnyitón említést tettél arról, hogy milyen nehéz és hosszú út vezetett ahhoz, hogy felismerd, a te problémáid mögött is a születési traumád áll. Beszélnél erről?

– Vagy 15 éve már, amikor egyszer döbbenten jutott eszembe édesanyám elbeszélése, hogy milyen nehezen jöttem a világra, mennyire megviselte mindkettőnket a szülés-születés kínja: egy kisvárosi szülőotthonban vajúdott három napig. Addig senki nem beszélt nekem a születési trauma későbbi hatásairól sem a pszichológia szak elvégzése, sem a pszichoterápiás képzések során. Ezután kezdtem tudatosan kutatni az ezzel kapcsolatos módszerek után, de az eredmény szinte nulla volt. Amit pedig mégis találtam, azzal módszertanilag nem értettem egyet. Így tanulmányozni kezdtem azokat az álmokat, beszámolókat, melyek szimbolikusan szóltak az anyai kapcsolódásról, a szülés élményeiről. Figyeltem saját magamat is és azok elbeszéléseit is, akik hozzám fordultak. Fokozatosan dolgoztam ki új módszeremet, mely szelíd gyógymód: figyelembe veszi a lélek lassú haladását, ijedtségét ezekkel az élményekkel kapcsolatban. Ezt a gyógyítást csak bizalomra lehet alapozni, mert a lélek legmélyebb, legfájdalmasabb tapasztalatairól van szó.

Az ünnepség

Végül is az elmúlt másfél évtizedben szinte gyökeresen megváltozott lelkiállapotom. Már képes vagyok korán kelni és ébernek lenni, rengeteget csendesült háborgó lelkem, általában nyugodt vagyok, és ezt érzik is rajtam. Hosszú és izgalmas ez az út – és fájdalmak erdején vezet át. Úgy érzem, nem volt más választásom, mint előre tekinteni, hagyni, hogy a lélek világossága vezessen, és nagyon nagy óvatossággal bánni minden ember fájó sebével. Sok társat találtam ezen az úton, akikkel együtt alapítottuk kísérleti műhelyünket a születési traumák gyógyítására. Ők is segítenek engem abban, hogy magam is tanuljak, gyógyuljak.

– Kik fordulhatnak hozzátok és milyen segítséget kaphatnak? Egyáltalán mik azok a jelek, amiknél gondolni kell arra, hogy az alapítvány segítségét kellene kérni?

– Az első és legfontosabb jelzés, amit minden ember érez valahol a lelke mélyén: nincs rendben a kapcsolatom édesanyámmal. „Szeretem, de…” kezdődik sok jelentkező elbeszélése. A másik a megelőzés: a baba foganását vagy legalább születését megelőzően a leendő anya és apa dolgozza fel saját születésével kapcsolatos élményeit. Ugyanis gyakran éppen ilyenkor ébrednek fel a feldolgozatlan születési élményeink, rossz közérzetet, depressziót, rejtett feszültséget generálva. Ez pedig elvonja figyelmünket a kicsinkről.

Van olyan gyermek is, aki világosan mutatja születésének nehézségeit: bizonyos fajta figyelmi zavar, diszlexia és egyéb „disz”-ek, kisebb gyermeknél feszesebb izomtónus, a mozgásfejlődés során kimaradt szakaszok, hogy csak néhány példát említsek. Néha drámai a helyzet azokkal a felnőttekkel és gyerekekkel, akik az anyaméhben veszítették el ikertestvérüket. Ezeket a személyeket sokszor jellemzi állandó diszkomfort érzés, elvágyódás és partnerükkel – egy rövid lángolás után – olyan az életük, mintha az a testvérük lenne.

Sokak számára nem a csoportos, hanem az egyéni élményfeldolgozás a népszerűbb forma, mert úgy érzik, személyes, csak nekik szóló, rájuk irányuló fókuszált figyelemre van szükségük.

Van olyan speciális csoportunk, melyet várandós vagy gyermeket tervező pároknak ajánljuk, hogy felkészülhessenek gyermekük fogadására. A másik csoport olyan édesanyáknak szól, akik abban szeretnének előbbre lépni, hogy minél intimebb kapcsolatot tudjanak létrehozni magzatukkal, babájukkal.

A személyes trauma feldolgozásának pedig a „Születni – újjászületni” csoport a helye.

Mindezekről bővebben honlapunkon tájékozódhatnak az érdeklődők.

A témával foglalkozunk még, legközelebb Vízy Andrást (a ’90-es évek egyik legfoglalkoztatottabb tévés műsorvezetője volt, jelenleg a tréning és a coaching a szakterülete) kérdezzük arról, neki milyen segítséget jelentett a Perinatus Alapítvány és Orosz Katalin munkája.

Miklós Éva

Szólj hozzá Te is!

1 KÉRDÉS

Comments are closed.