Amikor kislány voltam, vagy azt játszottam, hogy anyuka vagyok, vagy azt, hogy tanár néni. Előbbihez, az „anyasághoz” elég volt egy gyönyörű, hosszú szőke hajú alvósbaba, akit ringathattam. Általában azt játszottam Mariettával – mert így hívtam a babát -, hogy várjuk haza az apukáját. Mindig a szobaablak elé ültem, ringattam az „én kicsimet”, és néztem ki … Bővebben: Nyolc bekezdés az anyaságról