Manapság egyre több szülő találkozhat azzal, hogy a fogszabályozó orvos a gyermeket továbbküldi logopédushoz, mondván, hogy a fogak elrendeződésében fennálló eltéréseket nem lehet logopédiai kezelés nélkül tartósan és maradéktalanul korrigálni. Ekkor hallja először a szülő a nyelvlökéses-nyelés kifejezést, melyen joggal csodálkozik, hiszen a gyermek jól eszik, tud nyelni, és ezt a problémát eddig senki nem jelezte…
Miről is van szó?
A nyelvlökéses-nyelés valójában csecsemő-és kisgyermekkorban egy természetes izomműködés, de előfordulása az életkor növekedésével csökken, és mire a vegyes fogazat kialakul, megszűnik. Ezért is szokták más néven „infantilis nyelésnek” hívni.
Egészséges, helyes nyelés közben a nyelv izomzata, mely rendkívül összetett, finom mozgásokra képes, nem gyakorol jelentős hatást a fogakra. Helyes nyelésnél a fogsor zárva van, az ajkak lazán záródnak, de izomerőt nem fejtenek ki, a rágóizmok azonban nyelés közben is működésbe lépnek, a nyelv hegye a felső fogsor mögötti területhez illeszkedik, a nyelvtest hullám-szerűen a szájpadlásra tapad, így továbbítja a megrágott falatot, vagy a folyadékot a nyelőcső felé.
Ezzel ellentétben nyelvlökéses-nyelés esetén a rágóizmok gyakran nem lépnek működésbe nyeléskor, a nyelvizom a felső-és alsó fogívet valamelyik szakaszon belülről „üti”, azaz minden nyelésnél nyomást gyakorol rá. Ez kicsi erő, de nagyon gyakori. Gondoljunk csak bele, hányszor nyelünk egy nap – akár csak nyálat, napközben, éjszaka… Ennek következtében a fogak egymáshoz képest eltolódnak, gyakran a szájpadlás íve is magasabb, gótikusabb lesz. Az ajakizmok erős kompenzációra kényszerülnek, egyszerűen azért, mert az előrefelé nyomuló falat kiesne a szájból – ezért a nyelvlökéses nyelés mellé általában ajakszorítás is párosul nyelés közben. Ez az ajakizmok megrövidülését okozhatja aminek egyik tünete lehet a szájzug berepedezése, éjszakai nyálcsorgás.
Súlyos nyelvlökéses nyelés szabad szemmel is jól látható, nyitott harapás (amikor a fogsort bezárja a gyermek, de elől a metsző fogaknál nem záródik a két fogsor) alakul ki emiatt, a renyhe, nagynak tűnő nyelv szinte kilóg a szájból. Van oldalra kicsúszó nyelv is, mely a metsző- és őrlő fogak határánál jelenik meg nyelés közben, itt okozza a fogak elmozdulását. Jellemző hangképzési hibák is kísérhetik a nyelvlökéses nyelést: s, zs, cs, sz, z, c, t, d, n, l hangoknál a nyelv hegye kicsúszik a fogak között.
Kockázati tényezők
Abban, hogy a helyes nyelés kialakuljon, nagyon nagy szerepe van a szoptatásnak, és a darabos ételek megrágásának, hiszen így tud a nyelv- és ajakizomzat optimálisan fejlődni. A cumisüveg – még ha speciális cumit is vásárolunk -, a cumizás, ill. a túl puha, egyszerűen elfogyasztható, pépes ételek nagyobb korban, kockázati tényezők lehetnek a nyelvlökéses nyelés kialakulásában.
Ezzel együtt előfordul olyan esetekben is ez a probléma, amikor ezek a tényezők nem álltak fenn kisgyermekkorban. Renyhébb arc-és nyelvizomzat, nyelvlökéses nyelésre jellemző szájpad-boltozat, fogív örökletes, vagy egyéb úton is kialakulhat. Megnagyobbodott mandulák, légúti allergiák is állhatnak közvetve a nyelésproblémák hátterében. Az állandó nyitott száj, a szájlégzés hosszú távon az izmok elgyengüléséhez vezethet.
Ezeket tehát végig kell vizsgálnunk, meg kell szüntetnünk, mielőtt a helyes nyelés terápiájába belekezdünk. Gyakori, hogy a nyelésterápiára jelentkező gyermekek körmüket, hajukat, vagy a ruha felső részét, netán az ajkakat rágják, vagy még cumiznak. Ezeket a rossz szokásokat feltétlenül el kell hagyni, mert az izmok megerősítésében, a helyes működés kialakításában hátráltatják a gyermeket.
Terápia
A nyelés terápiáját logopédusok végzik. Komoly izomtorna, és tudatos utánzás, gyakorlás szükséges hozzá, ezért annál sikeresebb a terápia, minél együttműködőbb a gyermek és a szülő.
A gyermek életkora fontos tényező, óvodás korban a terápiát nehéz végezni, egy érettebb, tudatosabb kisiskolás gyermekkel könnyebb eljutni odáig, hogy a helyes nyelés, mint egy jó szokás az élete részévé váljon, automatikus legyen. Ez a végső cél, hiszen nem lehet úgy élni, hogy minden pillanatban arra figyeljen a gyermek, hogy helyesen kell nyelnie. Az automatizálási szakasznál különösen fontos a szülő segítsége, aki a logopédus által adott feladatokra felhívja napközben is a gyermek figyelmét.
Természetesen mindez felnőttekkel is nagyon sikeresen működhet, a felnőtt kori nyelés terápiának sincs akadálya, ha a fogorvos szükségesnek ítéli, bármely életkorban érdemes elkezdeni.
A terápiát hatékonyan segíthetik a fogszabályozóba beépített un. nyelvvisszalökő-rácsok, illetve a nyelés-trainer nevű készülékek, melyek passzívan kényszerítik az izmokat a helyes tartásra.
