Beszámoló az év egyik legérzelmesebb időszakáról: Mi vagyunk a Kosztyu Ádám Emlékére a Leukémiás, Daganatos és Zemplén Fogyatékos Gyermekeiért Alapítvány és ebben a hónapban lettünk húszévesek. Személyes érintettségünk oka a motivációnknak, egyikünk gyermekének emlékét őrzi az Alapítványunk neve. Minden cselekedetünk méltó hozzá, szívvel-lélekkel és alázattal tesszük a dolgunkat, hogy örömöt, meglepetést, élményeket szerezzünk, anyagi segítséget adjunk azoknak a gyermekeknek, akik súlyos betegséggel küzdenek.
December az ajándékozás hónapja az Alapítványunk életében. Mire elkezdődik az ünnepség sorozatunk, mögöttünk már bő kéthónapnyi szervezési, koordinálási, lebonyolítási munka áll. Ennek a sorozatnak az egyik projektje a Mikulásunk érkezése, most erről mesélünk nektek, a másik a karácsonyi ajándékozási akciónk, amiről legközelebb számolunk be. A Mikulásunk három helyszínre érkezik, három időpontban az idén, és még futárjaival is fogunk a csomagot küldeni azoknak, akikkel egyik ünnepségen sem tudunk találkozni.
A Covid-járvány sok mindent megváltoztatott, a megszokott menetrendünk felborult. Szinházi előadással, bűvésszel, kézművesprogramokkal kedveskedtünk a résztvevőinknek korábban. Még mindig abban a fázisban vagyunk, hogy nem merünk és nem is lehet az onko-haematológiai osztályokon kezelt és gondozás alatt lévő gyerekeknek kórházon belüli programot szervezni.
Második éve gyűjtjük a szeretetcsokikat, melyek annak a közösségi összefogásnak az erejét jelképezik, ami körül veszi Alapítványunkat. Ezen az éven, főként a támogatott gyerekek szülői, ismerőseink, alapítványi támogatóink összefogásával csaknem ötven gyűjtőpontunk volt. Mellénk álltak segítőnek olyan ismerősök is, akik a munkánkat követik, nem érintettek, mégis idejüket, energiájukat áldozták arra, hogy az akció részesei legyenek.
Szívet-lelket melengető érzés, hogy azok a szülők, akik gyermekei megküzdöttek a rosszindulatú megbetegedéssel…
…megtapasztalták az elmúlt években, hogy milyen jó érzés, amikor kizökkentve őket a hétköznapok rideg valóságából, felbolydítottuk az osztályok életét, és száncsengős csillingeléssel megérkezett a Mikulásunk a krampuszaival és sok-sok ajándékkal.
Nem csak az ajándéknak örültek: az egyhangú, szenvedéssel teli világba új impulzust csempésztünk be, és míg tartott a program, ők is ugyanolyan gyerekek voltak, mint hasonló korú, egészséges társaik, és nem leukémiás, daganatos gyermekek. Ajándékból pedig sosem elég, nem tudni, hogy mit hoz a holnap, vagy lesz-e még holnap? Kegyetlen ez a mondat, de sajnos ez a rideg valóság, háromból két harcos győz, egy pedig elindul a könnyek útján, örök fájdalmat hagyva szerettei szívében.
Volt egyszer egy kisbarátunk, nagyon rossz szociális háttérrel, egyedül volt benn a kórházban, nem volt mellette anyukája vagy apukája a kemoterápiás kezelések időszakában, a többi gyerek szülőjétől és az osztály dolgozóitól kapott időnként valami apróságot és egy-egy ölelést. Neki mi voltunk a kedvencei, minden héten nagyon várt bennünket, mert sosem érkeztünk, érkezünk üres kézzel. Szóval, ez a legényke számolta a napokat és egy nappal a Mikulás ünnepségünk előtt kivitte a székét az osztályon a folyosó közepére és meredten nézni kezdte az üvegajtón túli világot. Amikor valami dolga akadt, vagy vizsgálata volt, könyörgött a nővérkéknek, hogy ott tegyék fel a kemoterápiás kezelését, vagy valaki addig váltsa fel, mert mi lesz, ha eltéved a Mikulás, hiszen négy szárny van egy emeleten és több emelet van. Nagy nehezen sikerült az éjszakásoknak lefektetni aludni, miután megígérték, hogy egész éjjel őrködnek helyette. Kora reggeltől folytatta az őrködést és mikor meglátta a Mikulást, hatalmas boldogsággal az arcán rohant oda hozzá és ölelte át. A fehérszakállú, sok mindent megélt Mikulásunk, aki sok éve látogat meg minket, pedig a szakállába rejtette könnyeit.
Sok-sok Mosolyvarázslónk dolgozott a mostani Mikulás ünnepségünk sikerén.
Számtalan jó tündér pakolt be a bevásárló kosarába támogatottjainknak csokoládét, cukorkát, nassolnivalót. Iskolások, óvodások, fiatalok, szülők és nagyszülők nem csupán édességet hoztak, hanem a szeretetüket, és azt az érzést, hogy fontos nekik, hogy segíthessenek, örömöt szerezhessenek számukra ismeretlen gyerekeknek, akik most vívják harcukat a betegséggel az életükért.
Nagyon büszkék vagyunk minden segítőnkre, mert olyan mennyiségű mikuláscsomagba való édesség érkezett hozzánk, hogy nekünk már nem kellett erre költenünk. Így gondoltunk egy merészet, a felajánlóink ajándéka a mikuláscsomagokba került sok-sok édesség lett, mi pedig megajándékoztuk a támogatottjainkat közös élménnyel, a tokaji Mikuláshajózással, közös ebéddel és az együtt töltött pár óra örömével.
Szokáshoz híven a program meghirdetése után pillanatok alatt lett 104 jelentkezőnk, innentől már közösen szurkoltunk, hogy ne legyen beteg senki sem, az idő jó legyen, az utak járhatóak, hiszen Borsod, Heves, Szabolcs, Hajdú és Pest megye volt, ahonnan érkeztek a résztvevőink. Végül is 96 fő tudott a programon részt venni.
A hajó a Tisza és Bodrog találkozásnál úszott velünk a vízen, közben pedig másfélórányi színházi műsor keretében lezajlott a mikulásünnepség. Kele, Kótya, a Kalóz és a Mikulás körül zajló események részesei lehettek a gyerkőcök is, majd a program részeként kaptak csomagot és volt közös fotózkodás. A hajóról leszállva körhintázhattak, majd a közelben lévő étteremben jó étvággyal megebédelt a csapatunk.
Ezután a parkolóban elkezdődött a felajánlóink által küldött, bőkezű édesség csomagok átadása a gyerekek részére. Ötven szénhidráttal teli csomagot osztottunk szét, aznap bőkezű volt a Mikulás. Tudjuk, hogy nem egészéges a sok csokoládé és cukorka. Viszont a mi támogatottjaink eléggé szigorú korlátok között élik az életüket, így szülői felügyelet által fog megtörténni a fogyasztásuk. Gyümölcsöt nem gyűjthetünk, mert mire a gyűjtőpontról eljut a gyerekekhez, megromlik. Időközben már sokan elindultak hazafelé a részvevők közül, tartva attól, hogy esetleg rosszra fordulhat az időjárás, így nem sikerült a mi összes csomagunkat a megajándékozottakkal lefotózni.
Nagyon sok gyűjtőpontos édesség most érkezett meg a szülők által, volt nagy pakolás, cipekedés a parkolóban, négy autóval segítettek a szülők elvinni a feldolgozási helyre egyikőnkhöz Debrecenbe, ahol még elkészül a kórházi osztályos gyerekek csomagja, illetve azoké a támogatottjainké, akik betegség vagy egyéb ok miatt nem tudtak a „külsős” rendezvényen részt venni. Az osztályon kezelt gyerekek ajándéktáskája lesz a legnagyobb, őket kézműveskedéshez való, kétféle kreatív ajándékkal is meglepjük, melyek a kemoterápia miatt sérült finommotorika fejlesztését és kreatív időtöltését is szolgálják.
Elsőként a Debreceni Klinikára, majd a miskolci GYEK onko-haematológiai és csontvelőtranszplantációs osztályára visszük el az ajándékokat. Ezekről az ajándékozásokról fényképek nem fognak készülni, a kórházi szabályzatok tiltják a fotózást, videózást. Az osztályok dolgozóinak is kedveskedünk meglepetéssel.
Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult a Mikulás ünnepség sorozatunk sikeréhez.
Mi még csomagolunk. Sokszor elsírtuk magunkat a meghatottságtól, a rengeteg hozzánk érkező ajándékot látva. Ezek nem üres frázisok és szavak, még mindig érezhető a felénk áradó szeretetet, amit a felajánlott ajándékaitok juttattak és juttatnak el hozzánk és általunk a támogatottjainkhoz.
Még egyszer köszönjük a segítségetek, kedves Mosolyvarázslóink, maradjatok velünk, mert közösen összefogva tudunk segíteni azoknak, akik életük legnehezebb időszakát élik, harcolva a rosszindulatú megbetegedésükkel. Adományaitok hozzájárulnak egy jobb világhoz, ahol a segítségnyújtás és támogatás az egy legfontosabb emberi érték. A jótettek alappillérei egy elfogadó, szeretetteljes világ megteremtésének, legyenek azok cselekedetek bármekkorák vagy akár láthatatlanok, mégis példát mutatnak és pozitív jövőképet, örömmel és jó érzéssel töltik el azokat, akik részesei lehetnek.
Akit bővebben érdekel az Alapítványunk tevékenysége, közösségi oldalunkon napi szinten nyomon követheti: https://www.facebook.com/Kosztyusok
Képeink a gyűjtésről ide kattintva láthatóak!
A Mikuláshajózás képei pedig ide kattintva!
Pásztor Marianna
