Máig nem képes gyökeret verni a köztudatban az Apák Napja, mely méltatlan elnyomottként próbál a felszínen maradni az Anyák Napja mindent elsöprő ünnepségsorozata mellett. Sok édesapa akad, aki maga sem tudja, hogy egyáltalán létezik ez a jeles nap. Amilyen fontos tartóoszlopa egy családnak az édesanya, legalább annyira jelentős bástya egy édesapa is!
Az „apák napja” története a 20. század elejére nyúlik vissza, világi ünnepnap, mely az USA-ban hivatalos ünnep, és csakúgy, mint Magyarországon, és sok más országban június harmadik vasárnapján ünneplik. (Vannak, akik – „viccesen” – május 19-ét, Ivó napját tartják apák napjának.) Az apaságot, a szülői szerepet köszöntik e napon, de ünnepelt személy ilyenkor minden apa-figuraként tisztelt férfi, nagybácsi, nagyapa, nevelőapa. Ezen a napon általában ajándékot adnak az apáknak, és a család együtt van. Ez az ünnep oly sok egyéb mellett, az Egyesült Államokból ered. Megalapításának kezdeményezője egy kisvárosi hölgy, Mrs. John. B. Dodd volt. Édesanyja hatodik gyermekének születésekor elhunyt és édesapja, a polgárháborús veterán William Jackson Smart egyedül maradt az újszülöttel és öt testvérével. A falusi farmon az özvegy egyedül nevelte fel gyermekeit. Egyik lánya, a már felcseperedett Mrs. Dodd, , éppen egy anyák napi szentmisén vett részt 1909-ben, arra gondolt, hogy az apákról is egy hasonló misén illene megemlékezni. Azzal a kéréssel fordult a spokanei paphoz, hogy adjon misét az édesapák tiszteletére június 5-én. A pap azonban nem tudott előkészülni a misére ilyen rövid időn belül, így az eseményt eltolták június 19-re. Innentől kezdve Washington államban június harmadik vasárnapján az édesapákat ünnepelték.
A gyerekek különleges desszerteket készítettek, és meglátogatták édesapjukat, ha azok nem velük laktak.A többi szövetségi állam és különböző szervezetek felkarolták a jeles napot és próbálták kiharcolni a kongresszusnál, hogy ismerjék el az apák napját hivatalosan is ünnepnapnak.
1916-ban Woodrow Wilson akkori elnök jóváhagyta az ötletet és meg is tartotta családjával, majd Calvin Coolidge 1924–ben javaslatot tett, hogy nyilvánítsák nemzeti szabadnappá. Az ünnepet hivatalosan 1972-ben Richard Nixon ismerte el.
Magyarországon először a két világháború között egy gyermekszervezet, a Szívgárda igyekezett az ünnepet a köztudatba átültetni, amelyet összekötöttek a március 19-én ünnepelt Szent József tiszteletével, a katolikus egyház az apák napját egyébként hagyományosan e napon tartja. Hazánkban kezdődő meghonosodását mi sem jelzi jobban, hogy a családi naptárakban az egyéb ünnepnapok mellett június harmadik vasárnapján fel van tüntetve: Apák Napja.
Ne feledkezzünk meg tehát róluk, hősies helytállásukról, biztonságot adó erejükről, és köszöntsük őket is. Mihez is kezdenénk édesapánk bátorsága, ereje nélkül, ki emelne minket a magasba, hogy nyakában ülve elérjük az eget, megsimogassuk a bárányfelhőket? Ki segítene az első kerékcserét végrehajtani, ki táncoltatna meg a szalagavató bálon, ki vezetne az oltár elé? És kinek szemében csillanna fel egy büszke örömkönny, mikor unokáira néz… Igen, ilyen az Apa. Jelen van, támogat; életünk legfontosabb férfija, akinél egy férfi sem fog jobban szeretni minket a világon… Boldog Apák Napját utólag is!
Forrás: http://www.mentsukmegaferfiakat.hu/
