Ha te is érzed, hogy a babádnak, kisgyerekednek rajtad a helye, ne habozz! Kösd magadra! Igen ám, de hogyan… és hogyan ne? Csakis úgy, hogy a hordozás ortopédiai és lelki szempontból is a baba fejlődését támogassa. És akkor már érdemes úgy, hogy Neked a lehető legkönnyebb és legkényelmesebb legyen.
Ez az egészséged miatt is fontos, és azért is, hogy ne a fizikai nehézségek szabjanak gátat a hordozásnak; hogy annyit hordozhass, amennyit csak kedvetek tartja. Hiszen hordozni nem nehéz (sokkal könnyebb, mint ahogy avatatlan szemlélőként tűnik) – ha jól van rajtad a csöppség. Tehát akkor mire is figyelj?
Lábtartás
A baba lábtartása azért nagyon fontos, hogy a csípője egészségesen fejlődjön. Akkor hordozol helyesen, ha a hordozóeszköz nem csak a baba popsiját támasztja alulról, hanem teljes hosszában a combjait is – egészen a térdhajlatokig. Ez elöl-, csípőn- és hátonhordozásra és minden életkorú gyerekre egyaránt érvényes. A jó hordozás a létező leghatékonyabb csípőkorrekciós ortopédiai segédeszköz!
A baba háta
A baba gerince akkor van megfelelően megtámasztva, ha a hordozóeszköz a törzsét szorosan körbeöleli. Nem elég, ha csak a gyerek háta mögött van anyag: a hasa simuljon hozzád, ahol pedig nem te támasztod a törzsét, a hordozóeszköz kell, hogy ölelje. A megfelelő szorosság azt jelenti, hogy a testetek olyan szorosan simul egymáshoz, hogy bármerre is hajolsz, a gyermek szinte nem távolodik el tőled. Sokan meglepődnek, amikor először megérzik ezt a szorosságot. Onnan tudod, hogy túl szoros a kötés, hogy nem kapsz kényelmesen levegőt, esetleg valahol máshol érzel kényelmetlen szorítást. Ez esetben általában elég, ha hajszálnyit lazítasz rajta, és máris tökéletes az eredmény. Ha neked még kényelmes lenne, hogy a baba szorosabban (magasabban) legyen rajtad, akkor szorosabbra is kell húzni, mert túl laza! Ha ezekre a szempontokra odafigyelsz, biztos lehetsz benne, hogy a baba gerincének egészséges, ami történik vele.
A fej megtámasztása
Kicsike babánál, és később is, ha a gyerek elalszik, szükség lehet rá, hogy megtámaszd, azaz szorosan körülöleld a fejét. Ha tehát azon gondolkozol, beszerezz-e egy adott hordozóeszközt, erre a szempontra is érdemes figyelned.
Kifele ne!
Nagyon fontos, hogy a hordozott baba mindig a hordozója felé nézzen! A kifelé fordítás káros ortopédiailag, hiszen így nem tudnád biztosítani a baba számára azt a testhelyzetet, ami az egészséges csípőfejlődést támogatja. Valamint a gerince felől sem lehetnél nyugodt, mert ahelyett, hogy a hordozóeszköz a baba fejlettségi szintjének megfelelő helyzetben rögzítené a hátát, homorításra kényszeríti azt.
A babának, és neked is egészen más élményt ad kifelé vagy befelé fordítva hordozni. Ha szembe vagytok egymással, neked sokkal könnyebb, és finomabb élmény az együttlét, mert közelebb van hozzád a baba, jobban érzed őt. Ugyanez igaz a babára is: ha szembe van veled, igazán érez téged: „kéznél vagy” neki, érzi az illatod, hallja a szívverésed hangját. Ettől, valamint a szoros öleléstől és a ringatástól kapja a baba azt a végtelen biztonságot, ami a hordozás csodálatos áldása. Azért is beszéllek le a kifelé fordításról, mert azzal ennek a csodának egy jó részéről lemondanál, teljesen fölöslegesen.
Elöl, csípőn vagy háton?
Aki kifelé fordítva hordoz, azért teszi, mert a baba már nem szereti, ha hasra van kötve, arccal befelé – és persze, mert nem tudja, hogy mindezzel rosszat tesz a babának. Valószínűleg nem tud könnyedén, kényelmesen csípőn- és háton hordozni sem. Hiszen ha tudna, nem választana nehezebb és kényelmetlenebb megoldást. A babák nagy része négy hónapos kora után túl kíváncsi (5-7kg-os súly felett pedig túl nehéz) az elölhordozáshoz. Ha szeretnél a hordozás csodájából az első, pici babás időszak után is részesülni, váltsál csípőn- és/vagy hátonhordozásra!
A te egészséged érdekében is ajánlom, hogy elöl csak 5-7kg-os súlyig hordozz. Ennél nagyobb súly elölhordozása túlterheli a gerincedet és a gátadat. Érvényes ez nőre és férfire egyaránt. Ennél nagyobb súlyú babát hordozz csípőn vagy háton! Legkönnyebb háton hordozni, de – ha jól van felkötve rád a gyerek – csípőn is nagyon sokkal könnyebb, mint elöl. Minél nehezebb a gyerek, annál inkább igaz, hogy a csípőnhordozás inkább rövidtávon ajánlható, hiszen ez a gerincednek féloldalas megterhelés. Ha mégis hosszabb távon használod, érdemes váltogatni, hogy melyik oldaladon van a gyerek.
Kedves Orsi!
Természetesen ismerem azt a véleményt, amit a hozzászólásodban képviselsz. Mióta egyre többen és egyre többet hangoztatjátok mindezt, többször is konzultáltam azokkal az ortopédiai szakemberekkel (gyógytornásszal, gyógypedagógussal, korai fejlesztővel és ortopéd sebészekkel), akikkel kapcsolatban állunk. Ezek a konzultációk az együttgondolkodáson és az értékes információkon kívül a mindennapi gyakorlatunk szempontjából komoly megerősítést adtak. Reménykedve abban, hogy nyitottsággal olvasod a válaszomat, leírom, mit látok másként, mint Te.
Előre bocsájtom, hogy nem vagyok ortopéd szakember. Biológus vagyok, ennek megfelelő anatómiai ismeretekkel, baba- és gyermekhordozási tanácsadó, igen nagy tapasztalattal és józan paraszti ésszel. Ezekben a minőségeimben tudom tolmácsolni mindazt, amit a fenti ortopéd szakemberekkel konzultálva tudunk a baba csípőfejlődéséről és a hordozásról.
Számomra nagyon emlékezetes az az eset, amikor két évvel ezelőtt a Nemzetközi Babahordozó Hét központi rendezvényének nyitónapján Dr. Mező Róbert ortopéd sebészt egy hatszemközti beszélgetésen arra kértem, hogy tegyen az előttünk álló nyilvános beszélgetésben egy olyan nyilatkozatot, hogy ha egy hordozó csak a baba popsiját támasztja alá, a combját nem (tehát a baba lába teljesen lóg), illetve ha egy babát kifelé fordítva hordoznak, akkor az a babának egészségtelen, rossz, ne tegyék. Erre a doktor úr azt választolta: „Ne gondolja már, hogy egy egészséges csontozatú és genetikájú gyereket el tudunk rontani?! Nem vagyunk mi olyan nagyok! Ennél sokkal nagyobb a testkontaktus jelentőségge! Sokkal fontosabb az, hogy a baba ott legyen az anyukájánál!” Elszégyelltem magam, hogy én ortopédiai érvekkel jövök egy hordozóeszköz ellen, miközben az ortopédus olyan érvekkel szól mellette, amik az én szakmám érvei kellenének, hogy legyenek.
Azóta magamévá tettem a szemléletét: ha ortopédiai szempontból rosszul hordozott babát látok, az első, amit meglátok, hogy ő egy testkontaktust élvező, azaz hordozott baba, és csak másodjára látom azt, hogy de jó lenne, ha övék lehetne az a kerek élmény a hordozásról, amit én is ismerek. Jó lenne elsősorban azért, mert ha a gyerek nem „lógna”, akkor az anyukájának könnyebb és finomabb lenne a hordozás, és még többet hordozná. És azért is, mert ha netalántán a baba ortopédiai korrekcióra szorul, még azt is megkapná hordozás közben… Ezzel eddig tehát csak annyit mondok – jeles ortopédiai szakemberekkel a hátam mögött (azóta más ortopéd szakemberekkel is konzultáltam, ugyanilyen eredménnyel) –, hogy az általad kifogásolt pozíciónál sokkal rosszabb pozíciók sem károsak abban az esetben, ha a gyermek csípője nem beteg.
No de mi van, ha beteg??? Ha dysplasiás (a csípőízület csontjai a normálisnál fejletlenebbek), hipotón (túl laza) vagy hipertón (túl feszes)? Ilyen esetekben, és akkor, ha a babát sokat (legalább napi 4-6 órát) hordozzuk, fokozott jelentőssége van az ortopédiailag helyes testhelyzetnek mind a hordozó személy, mind a baba szempontjából. Nézzük most csak a baba szempontját!
Fontosnak tartom leszögezni, hogy hordozással nem lehet egy babát spárgáztatni: azaz nem lehet a lábát akkora terpeszbe nyitni, hogy a két combcsont által bezárt szög 180 fok legyen vagy azt megközelítse, bárhogyan is hordozunk. Képzelj el egy egyenest a baba combtövének vonalában: annyi hiányzik a 180 fokos terpeszhez (azaz a spárgához), amekkora a távolság a képzeletbeli egyenes és a baba térdei között. Nagyon nagy, még ha a legnagyobb terpeszben hordozott babára gondolunk is!
A másik, amit fontos tudni, hogy míg az összezárt lábakból, a kelleténél kisebb terpeszből könnyebben baj lehet, a nagy terpesszel igen nehéz bajt csinálni. Mindez azért van, mert ha a terpesz túl kicsi (vagy nincs), akkor a combcsont feje a csípőízületi vápa közepe helyett a külső szélét nyomja, ami azt jelenti, hogy nem mélyíti a vápát, így az túl sekély marad. Míg ha a terpesz az általad megszabottnál nagyobb, akár 150-160 fokos, akkor a combcsont feje még mindig a csípőcsont teste felé (azaz befelé) nyomja a vápát, tehát szépen befelé mélyíti azt. Valóban spárgáztatni kellene a babát, tehát a lábát 180 fokban terpeszteni ahhoz, hogy a combcsont fejével eljussunk a vápa belső széléig, tehát a másik, szintén nem kívánatos szélsőségig.
Egy olyan eltéréstípus létezik, amikor terápiaként indokolt az általad javasolt szigorúan szűk terpesztés, előre billentett medencével és magasra felhúzott térdekkel: extrém hipotónia esetén, azaz akkor, amikor a baba csípőízülethez tartozó izmai annyira lazák, hogy a hátára fektetve leejti térdeit (spárgában) a földre.
Továbbá vannak újszülöttek, kicsike babák, akiknek az első időkben fájdalmas az általad kizárólagosan javasoltnál nagyobb terpesz, mert a pocakban levő összecsomagolt állapot után nehezen viselik az izmok és szalagok nyúlását. Ez nem betegség, hanem egy teljesen fiziológiás (azaz egészséges) állapot, azonban a nagy terpesz kellemetlen a babának. Ez esetben is segít, ha olyan hordozási módot keresünk (pl. csípőnhordozás), ami kisebb terpesszel jár.
Az összes többi ortopédiai eltérés és az összes egészséges baba esetében tökéletesen megnyugtató, ha mindössze arra figyelünk, hogy „a hordozóeszköz ne csak a baba popsiját támassza alulról, hanem teljes hosszában a combjait is – egészen a térdhajlatokig.”
Ha van kedved minderről személyesen beszélgetni, a terpeszeket élőben, együtt megnézni, szeretettel várlak a Hordozóházban vagy a klubunkban!
Üdv:
Ági
„Akkor hordozol helyesen, ha a hordozóeszköz nem csak a baba popsiját támasztja alulról, hanem teljes hosszában a combjait is – egészen a térdhajlatokig.” Ööö, ez így marhára pontatlan… Igen, legyen megtámasztva, de marhára nem mindegy, hogy milyen pózban, mekkora terpesszel, mennyire felhúzva!!!!! A terpesz kb 60-90 fokos kell legyen, a térdek pedig fent, a köldök magasságában. A túlterpesztés, spárgáztatás (leginkább az első évben) káros!!!!