Amikor én voltam kismama, még nem volt divat a hordozás. Ha tudtam volna erről a lehetőségről, valószínűleg én is hordoztam volna, de nekünk csak a hagyományos kenguru, no meg a jó nehéz fémvázas háti hordozó jutott. Továbbmegyek: ha hordoztam volna, biztosan lett volna hordozós nyakláncom is. Mert egy kismama legyen csinos! No meg aztán, egy hordozós nyaklánc nem csak öltöztet, de remekül el is szórakoztatja a csemetét.
De mire is jó egy ilyen lánc?
- A mama nyakában lógva kéznél van a babának, leejteni sem tudja. Elszórakoztatja őt, fogdoshatja, rágcsálhatja, ha odafigyelve választjuk ki az alapanyagokat (kicsit lejjebb részletesebben írok erről), semmi káros anyaggal nem találkozhat.
- A színes golyók vonzóak, vonzzák a szemet. Tapintásuk a horgolás szerkezete miatt kissé érdes. Ez egyrészt az íny masszírozására is alkalmas, másrészt a tapintás révén új tapasztalatokat szerezhet a baba. A golyók forgatásával – csúsztatgatásával a finom motorikus funkciók fejlődnek.
- Nem mellékes szempont, hogy a horgolt ékszerek igen divatosak, tehát a mama is.
Tehát: elő a horgolótűkkel, hölgyek! Nagyon kevés horgolási ismerettel elkészítheted a magad hordozós láncát! Aki még sosem horgolt, kis keresgéléssel megtanulhatja az internetes oktató videók segítségével (Google: horgolóiskola).
Nézzük, mi is kell hozzá:
- natúr, kezeletlen fagolyók, jó, ha két különböző méretben! (Kb. 20 mm és 13-15 mm-es méretű golyókat érdemes választani! Legyen NATÚR, hiszen a szájába veszi a baba, így nem oldódhatnak ki belőle káros anyagok.)
- 100% pamut fonalak ( lehet biopamutot is kapni, de a „sima” pamutfonal is remek választás. Vannak már úgynevezett pamuthatású akrilfonalak is, ezek jellemzője, hogy kellemes, puha tapintásúak, nem szöszölnek, ezeket is bátran választhatjátok.)
- és egy megfelelő méretű horgolótű. Ezekhez a pamutfonalakhoz kb. 3-as méretű tűt javaslok.
Elkészítése:
- A fagolyókat rövidpálcával horgoljuk körbe. Egy kezdő hurokba készítünk 6-7 rövidpálcát, és spirálban haladunk körbe. Az első 7 szembe mindig kettő rövidpálcát teszünk, majd egyet-egyet, amíg körülbelül a golyó 2/3-áig nem ér (idővel bele kell próbálni). Utána visszafogyasztunk (vagy két egyszerre befejezett rövidpálcával, vagy úgy, hogy mindig kihagyunk egy pálcát), addig, amíg el nem fogynak a szemek. A végén egy nagy lyukú tűvel eldolgozzuk a kilógó szálakat.
- Készítsünk néhány golyót.
Hogy végül nyaklánc legyen belőle, többféle megoldás is van.
- A legegyszerűbb, ha horgolunk egy láncszemsort. Ezt érdemes kisebb tűvel horgolni, hogy szorosabb legyen, mert később megnyúlhat.
- Vagy egy vékonyabb szaténszalagra is felfűzhetjük a golyókat. Ehhez egy nagy lyukú, lehetőleg tompa végű varrótűt érdemes használni.
- Variálhatjuk behorgolatlan golyókkal, különböző méretben is, esetleg szintén kezeletlen fa karikával, de aki jártasabb a horgolásban, virágokkal is feldobhatja a láncát. A lehetőségek végtelenek.
- A szalag lehet masnira kötős a nyakban, de kapcsot is ráügyeskedhettek. (Én jobban szeretem a masnira kötős megoldást, egyrészt mert teljesen bababarát, másrészt mert jobban szabályozható a lánc hossza.)
TIPP: a szaténszalag végét méretre vágás után egy pillanatra nyílt lángba tartva fixálhatjuk, így nem fog foszlani!
FIGYELEM!
A hordozós lánc kizárólag a mamák nyakába való, a babákéba sose tegyétek, veszélyes lehet!
Jó munkát, örömteli szórakozást!
