Balogh József: Karácsonyéj legendája

karácsonyi vers

Vén december friss havat hullt, s mesélt nagyanyóka,
tátott szájjal hallgatta őt Krisztián és Zsóka:
Tudjátok-e, réges-régen, nagyon messze innen,
örvendeztek az angyalok, s boldog volt az Isten!


Názáretben fia lett az asszony Szűzanyának,
s a kis Jézus mindene volt Józsefnek, az ácsnak.
Betlehemi jászolában szuszogott a gyermek,
nem fázott, hisz meleget rá az állatok leheltek.
Karácsonyéj legendája nem csoda és álom,
pásztorének szép dallama röpült szét a tájon.
Tiszta lelkű, jó emberek hódolattal jöttek,
hitték, hogy e kisded lesz majd gyönyöre a Földnek.
Megváltónak születése: ez a szent karácsony,
megünnepli minden ember szerte a világon.
Fenyőfákon angyalhaj és dió, cukor alma,
szótlan kéri: gonoszságnak szűnjön a hatalma.
S ne lehessen semmi-helye szívekben a télnek,
és az égen szeretetünk csillagai égnek…
Lassan a kis unokákat álom fogta kézbe,
röpítette képzeletük, s nagymama meséje.
Kinn a szél, bár havat hajszolt, őket csönd takarta,
s nyári mező lett az álmuk, ugyanolyan tarka.
Aztán másnap kora este felöltözve várta
családjukat a karácsony csillagszórós fája.

hirdetés

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .