Bölcsőde és óvodakezdés – elszakadás helyett elengedés

Amikor már két napja nem aludtunk, egy halom koszos rugdalózó és egy síró csecsemő felett gyakran érezzük, hogy de jó lenne, ha legalább egy fél napra gyerek nélkül lehetnénk. Aztán hipp-hopp  ott találjuk magunkat a bölcsőde kapuja előtt, és azt kívánjuk, bárcsak soha ne kellene elválnunk a mi kicsikénktől.

Ez az érzelmi hullámzás természetes, nem könnyű minden helyzetben megtalálni az egyensúlyt kötődés és elengedés között. Ebben a helyzetben kívánt segíteni a szülőknek a Növekvő Hold Alapítvány tréningje, amelyen Kékesi Krisztina, a Mentőcsónak Műhely alapítója, life coach mutatta meg, hogyan lehet megkönnyíteni gyermekünk bölcsődei, óvodai és iskolai leválását.

elengedes_trening– Többször is adódik olyan helyzet az életben, amikor el kell engednünk a gyermekünket – kezdi Krisztina. – Az első ilyen mérföldkő az, amikor a gyermek bölcsődébe vagy óvodába kezd járni. Nem véletlen, hogy a Mentőcsónak Műhelyben külön tréning foglalkozik ezzel a témával, hiszen a kismamák többsége nem tudja, mit kezdjen ezzel a helyzettel. Gyakran előfordul, hogy a gyerek hetekig, hónapokig sír, amikor reggel ott kell maradnia a bölcsődében vagy az óvodában, de az sem ritka, hogy az anyuka szenved attól, hogy nem lehet egész nap a gyermekével. Az, ha nem tudjuk elengedni a gyermekünket, nem csak néhány hónapig jelent problémát. Ha nem kezeljük, nem találunk megoldást, akkor később sem tudunk megbirkózni azzal a helyzettel, hogy a gyermekünk kollégiumba kerül vagy megházasodik.

Egy tréningen résztvevő anyuka azt mondta, megnyugodott, hogy másokban is azok a kérdések fogalmazódtak meg, amelyek benne. Ennyire hasonlóak a szülők gondjai?

– Általában igen. A gyerek születése után eltelik egy év és nagyon beszűkül a világ. Vannak, akik két évig otthon vannak, már mennének, nyitnának kifelé, de lelkifurdalásuk van, hogy megtehetik-e ezt a gyermekükkel. Szívesen bölcsődébe adnák, de nem tudják eldönteni, hogy milyen szempontok alapján válasszanak. Egyáltalán aggódnak, nem ítéli-e el ezért őket a környezetük.

Az is gyakori, hogy az anya már szeretne némi időt a gyereke nélkül tölteni, visszavágyik a régi életébe, és lelkifurdalása van, amiért ilyen gondolatai támadnak. Úgy érzi, nem szép, hogy ilyesmit gondol a saját gyermekével kapcsolatban, és nem mer változtatni.

Olyan is előfordul, hogy az anyukát élvezettel tölti el a gyerekkel való együttlét, és akkor sem szeretné óvodába engedni, amikor a gyerek betölti a harmadik évét. A kicsi már menne a társak közé, jól érzi magát az anyukája nélkül, de ő képtelen elszakadni. Ráadásul csalódott is, mert úgy érzi, hogy a gyereke nem szereti őt, hiszen elég neki az óvó néni vagy a többi gyerek társasága is.

Nagyon gyakran azt visszük tovább, ahogy a mi szüleink neveltek minket, és bár pontosan tudjuk, mi okozott problémát a mi életünkben, nem változtatunk. De már az is jelentős előrelépés, ha valaki felismeri, hogy változtatnia kellene. Innen lehet továbblépni.

Miért fontos az, hogy megoldást találjon egy szülő ebben a helyzetben?

elengedés2– Jó esetben igyekszünk olyan gyerekeket nevelni, akik felnőttként önállóan helyt tudnak állni az életben. Ez azonban nem sikerül, ha ahhoz szoktatjuk őket, hogy mi mindig ott leszünk, és megoldjuk a problémákat helyettük. Ha valakinek 3-4 éves a gyereke, lehet, hogy nem is érzi nagy problémának, hogy túlságosan szoros a kapcsolata a gyerekével. Titkon talán még jó érzés is számára, hogy sír utána a kicsi, hiszen úgy érzi, ez is bizonyítja, hogy fontos a számára.

Amikor azonban a gyerek iskolába kerül, akkor nagyon gyakran előjönnek a pszichoszomatikus szindrómák, mert iskolásként mindenképpen szembesül azzal, hogy neki önállóan kell helytállnia, és döntést hoznia. És ha óvodásként nem tapasztalja meg, hogyan tud kicsit eltávolodni a szülőtől, akkor iskolás korában sokkal nehezebb dolga lesz. A szülő csak azt tapasztalja, hogy a gyerek hasfájásra, hányingerre panaszkodik, nem akar iskolába menni, és nem érti majd, hogy miért. Azért, mert, beletettük őt egy versenyautóba úgy, hogy még egy rollert sem vezetett soha. Ezért van a szülőnek nagy felelőssége. Mert az élet így is, úgy is rákényszeríti a gyereket, hogy önállósodjon, nem mindegy, hogy mennyire könnyítjük vagy nehezítjük a helyzetét. Nem csak az iskolába, hanem később a munkahelyen is nehezebben boldogul az, aki nem tudott leválni a szüleiről, sőt a párkapcsolatban is kudarcot vall, hiszen senki sem tolerálja sokáig, ha nem kétszereplős a kapcsolat, és a felesége vagy a férje állandóan a szüleihez tér vissza.

Mennyit segíthet ebben egy tréning?

Kékesi Krisztina
Kékesi Krisztina

– Önismereti alapokat adhat, segíti a személyiségfejlődést. Én azt tapasztalom, hogy a szülők 90%-a számára az is új információ, hogy milyen alapvető személyiségjegyeket hordoz, és ez milyen tipikus jellemzőket testesít meg. Már az is jelzés, ha valaki elgondolkodik azon, hogy tréningre lenne szüksége, hiszen akkor már felismerte, hogy valami nincs rendjén. Sokan mozdulnának abból a helyzetből, amiben most vannak, de érzik, hogy csak fájdalmak árán tudnának, ezért félnek változtatni. Varázspálca persze nincs sajnos, az utat mindenkinek magának kell végigjárnia, de lehet könnyíteni. A tréningen megnéztük, kinél mi az a terület, ahol problémája van, mi gátolja leginkább őt abban, hogy változtasson. Mert gyakran már megvan az elhatározás, de a cselekvés azért nem következik be, mert van egy blokk. Ilyenkor megnézzük, melyik területet kell fejleszteni ahhoz, hogy egy idő után változtatni tudjon a helyzeten.

Grunda-Hibály Gizella kislánya 3,5 éves, nemrég kezdte az óvodát. Azért vett részt a tréningen, hogy lássa, jó úton haladnak-e, szerette volna hallani más szülők tapasztalatait is.

– Elgondolkodtattak a hallottak – meséli tapasztalatait. – Láthattam, hogy a többi szülőnek milyen problémáik vannak, megnyugtatott, hogy nem vagyok egyedül a saját kérdéseimmel. Mindezek után virtuálisan vállon veregettem magam, megerősödtem abban, hogy jó úton haladunk. Egyfajta lelki masszírozás volt számomra ez a néhány óra.

– Nálatok milyen problémák merültek fel?

– Nyugtalanított, hogy hová engedem el a lányomat, mi történik vele az óvodában, milyen ember lesz, aki ott majd foglalkozik vele, hogyan reagál majd a gyerekre.

– Sikerült olyan óvodát találni, ami megfelel nektek?

– Igen, hosszas keresgélés után. De most nagyon jó szívvel engedem el reggelenként a gyereket. Tudom, hogy jó lesz neki. Ő akart már óvodába menni, többször mondta is otthon. Éppen jókor, mert már kinéztem egy helyet, így javasoltam, hogy nézzük meg együtt. Felkerekedtünk, és apuka, anyuka és gyerek elment megnézni az óvodát. A kislányunk első alkalommal bement a csoportba és nagyon jól érezte magát.

elengedéscímlap– És te hogyan vetted ezt?

– Kicsit furcsán éreztem magam. Az óvodában nem mutattam, de először, amikor egyedül mentem hazafelé, űrt éreztem. Aztán persze elkezdtem az üzleti coach vállalkozásommal foglalkozni, rengeteg teendőm van, amíg a gyerek az óvodában van, és így már sokkal könnyebb.

– Tapasztaltad, hogy a te rossz érzésed átragad a gyerekre?

– Persze. Ezért minden este végiggondoltam, hogy mivel van gondom, de figyeltem, hogy reggel már a gyerek ne érezze rajtam. Az óvónéni is segített nekünk, sok apró trükkel. A kislányom jele a lombos fa, és az óvónéni kitalálta, hogy van ott egy titkos mókus is. Így tudtunk beszélgetni arról, hogy az óvoda a titkos mókusok gyülekezőhelye, oda csak az óvónénik és a titkos mókusok, vagyis a gyerekek mehetnek, anya már nem. És tiszteletben is tartottam, hogy én oda be sem lépek. Azt is megbeszéltük, hogy amíg ő az oviban van, addig anya pénzt keres, hogy tudjunk kifestőt venni. Elfogadta, hogy mindenkinek van feladata, neki az óvoda olyan, mintha dolgozni menne. Három óvónő van a csoporttal, nagyszerűek mindannyian. A lányom az első alkalommal beült az egyikük ölébe. Ez engem is meggyőzött, hogy ahol ennyire jól érzi magát, az nem lehet rossz hely. Hiszen minél többen szeretik a gyerekemet, annál jobb neki.

Bródi Emília, fotó: Zentai Rita

A tréning létrejöttét és a cikk megjelenését a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Családbarát közgondolkodás népszerűsítésének támogatására kiírt pályázata tette lehetővé.

hirdetés
Bródi Emília - Babafalva.hu. Édesanya vagyok jómagam is, évek óta „szörfözök” az interneten és több fórumon találkoztam a gyermekvállaláshoz kapcsolható pénzbeli ellátás, munkába visszatérés, vállalkozás indítása kérdésekkel, nem egyszer a kismama, édesanya helyzetére nem alkalmazható válaszokkal. Innen jött az ötlet, létrehozok egy honlapot, amely a kismamák, anyák által felvetett problémákra, információigényekre épít, segítve ezzel nőtársaimat, közvetve a családok életét, anyagi helyzetét befolyásoló ismeretek, megoldások megosztásával. A versenyszférában több éves munkatapasztalat van mögöttem foglalkoztatással (munkaügy), bérszámfejtéssel, családtámogatási és társadalombiztosítási kifizetőhely működtetésével, vállalati pénzügyekkel kapcsolatos területen, középvezetőként. Évekig foglalkoztam tervezéssel, elemzéssel, üzleti jelentés készítéssel, de a könyvelés is szakterületem. Az érintett vállalkozási formák részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, egyéni vállalkozás.
Előző cikkElőzzük meg a nyári felfázást és fertőzést!
Következő cikkHazai vadakat és háziállatokat mutat be a Keszthelyen megnyílt állatpark