Döbör Ágota pszichológus

Döbör Ágota

Témakörök: pszichológus, pár- és családterapeuta, anya-magzat kapcsolatanalitikus

A szakértő elérhetőségei:
www.doboragota.hu

e-mail: [email protected]
telefon: 30/239-7926

Pszichológusi diplomámat 2002-ben szereztem a Debreceni Egyetemen (klinikai gyermeklélektan specializációval). Ezt követően a Szegedi Tudományegyetemen helyezkedtem el ahol, személyiségfejlesztő és önismereti tréningeket és pszichológia kurzusokat tartottam. 2003-tól 2010-ig az Orosházi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnál dolgoztam pszichológusként. Jelenleg Budapesten élek 2 gyermekemmel és férjemmel, 2015 óta magánrendelésemen segítem a hozzám fordulókat.

A gyerekekkel és családokkal való munka során megerősödött bennem, hogy nem csupán a korai gyermekéveknek, hanem a méhen belüli életnek, sőt, a születésnek is meghatározó szerepe van a későbbi problémákban.

Pár- és családterapeutai végzettséget szereztem és érdeklődésem a transzperszonális pszichológia felé fordult.
Később lehetőségem volt az anya-magzat kapcsolatanalízis módszertanát elsajátítani, melyet a módszer megalkotóitól (Hidas György, Raffai Jenő, és Müller Zsófia) tanulhattam.

Hiszem, hogy egy problémát csak a tágabb rendszerbe helyezve lehet megérteni és kezelni, és ennek a tágabb rendszernek sok esetben a korábbi generációk mítoszai, „örökségei” is részei, ahogy például egy kismama szülésére is kihatással lehetnek a női felmenői szüléstörténetei.

hirdetés

2 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Tisztelt Szakértő!

    Kérdésem 4 éves ksifiammal kapcsolatos. Most töltötte be a 4-et februárban, de már kb. 3 hónapja téma nála a halál. Ha meghalnék, akkor mit csinálnál? – kérdezi. Mondom, hogy nagyon sírnék. De a bátyó meg tudna vigasztalni? (Van egy hatéves testvére.) Nem, senki sem tudna, vigasztalhatatlan lennék – felelm. Ettől megnyugszik, de pár nap elteltével megint végigjátsszuk ugyanezt a párbeszédet szórol-szóra. Néha azt is megkérdezi, hogy ha a bátyja halna meg, akkor ő meg tudna-e engem vigasztalni? Mire persze mondom, hogy nem, senki nem tudna megvigasztalni akkor sem, mert senki nem pótolható, ő sem, a testvére sem. Máskor olyat mond, hogy egyszer majd mérget szed az erdőben, és beleteszi a levesbe, de utána nem eszik majd belőle. Kérdezem, hogy akkor minek beletenni? Mert ki akarom próbálni – mondja. Megint máskor azt mondja, hogy ha felnőtt lesz, akkor belenéz majd a Napba, hogy megvakuljon, mert ki akarja próbálni,hogy milyen érzés. Engem ezek kicsit megijesztenek. Ezeket leszámítva nagyon kiegyensúlyozott, jókedvű, nagyon szeretjük egymást, a családi háttér is nyugodt, békés, boldog. A fantáziája nagyon élénk, ez minden egyébben is megnyilvánul, de ezek a beszélgetések engem nyugtalanítanak. Mostanában haláleset nem történt a családban, a legutolsó már több, mint 1 éve volt. Akkor az egyik dédnagymamája halt meg, de nem igazán fűzte hozzá szoros viszony, szóval nem hiszem, hogy emiatt merült fel. Van-e okom az aggodalomra? Normális ez? Hozzáteszem, hogy a bátyja is ennyi idős volt, amikor a haláltéma felmerült nála, de annak volt közvetlen oka (meghalt a nyuszink).

    Válaszát előre is megköszönöm:
    Kolibri

    • Kedves Kolibri!

      Ebben a korban a legtöbb gyereket elkezdi foglalkoztatni a halál. érdekli őket, de a halál véglegességét még nem értik, ezért is rémisztő néha a szülőknek, ahogy a halálról (vagy mint kisfia a megvakulásról) beszél. A leirtak alapján szépen beszél vele a halálról, megnyugtató válaszokat ad. jó, hogy kimondja gondolatait, kérdéseit, és nem marad velük egyedül! Elgondolkodnék azonban azon, milyen filmeket, meséket néz, gyakran ezekben hangoznak el olyan félmondatok, melyek beindjtják a fantáziájukat. Sajnos gyakran a mesék nem a gyerekek számára megfelelő formában beszélnek ezekről a kérdésekről. a másik, a kortársközösség. vajon mennyire téma ez az óvodában? Van-e valaki, aki behoz akár extrém témákat is (pl mérgezés)? mindenesetre az irány jó: beszélgetni, megnyugtatni, életkorának megfelelően megmagyarázni. érdemes egy növényt elültetni, mert az élet körforgását szépen megmutatja a gyerekeknek. A természet más módon is segjt ezek megértésében (bogarak tanulmányozása, stb.) ha az érdeklődése fokozódik, egyre extrémebb lesz, vagy pár hónap alatt sem csökken, esetleg szorongás társul hozzá, érdemes lenne alaposabban átbeszélni szakemberrel!

      üdvüzlettel,
      Döbör Ágota

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .