Ha azon sóhajtozunk naphosszat, hogy mi mindent kell még megcsinálnunk és mindez milyen nyűgös és nehéz – bár rutinokkal, koncentrációval és tervezéssel máris kevesebb van belőlük -, akkor a derű, felszabadultság és nyugalom helyett kapkodás, rohanás és méltatlankodás az élet reggeltől estig. Úgy döntöttem, nekem ez utóbbi nem kell, maradok az előbbinél!
Az az alapelvem, hogyha felmerül egy „sóhajtoznivaló”, akkor ezt kétféle módon tudjuk felszámolni: vagy egyszerűen megszüntetjük az okát (ha tűz üt ki, vizet öntök rá), vagy ha nem tudom itt és most ilyen egyszerűen megoldani, esetleg rajtam kívülálló körülményektől is függ a dolog, akkor a hozzáállásomat változtatom meg: elkezdem megtalálni benne a jót, tanulni belőle vagy elfogadni az adott helyzetet.
Az életben vannak nemszeretem dolgok: aki ez ellen lázadozik vagy ez emiatt panaszkodik, egy életen át folyamatosan öngólt rúg magának. El kell fogadni, hogy mindig vannak és lesznek olyan dolgok, amelyeket nem olyan szívesen teszünk meg, mint mondjuk egy hétvégi wellness-kirándulást, de az attól még a feladatunk.
Jobban tesszük, ha inkább a saját nemszeretem-dolgokat szépen sorban górcső alá vesszük:
• Mi az, ami ezek közül megszüntethető, átalakítható?
• Mi az, amit mindenképpen rendszeresen meg kell tenni és nem elkerülhető?
A megszüntethető dolgok közé tartozhat például a mosogatás (veszünk egy mosogatógépet), a takarítás (ha van pénzünk takarítónőre), a gyerekszoba pakolása minden este (ha ráneveljük a gyerekeinket, hogy pakoljanak el maguk után) vagy bármely házimunka (ha képesek vagyunk megbeszélni a családdal a munkamegosztást), de elkerülhető a bevásárlás vagy a főzés is (interneten lehet ebédet rendelni) vagy a szőnyeg porszívózása (ha nincs szőnyeg) és így tovább.
Egy alapos rendszerezés-rendrakás is ide tartozhat, sok jövőbeli energiát és időt spórolunk meg azzal, ha mindennek megvan a helye és csak a legszükségesebb dolgok vesznek körül bennünket, így a napi rendrakás is sokkal gyorsabbá és egyszerűbbé válik.
Legtöbbször csak igény- és fantáziafüggő, hogy néhány időrabló megszokást akár rögtön felszámoljunk! Csak gondold át, hogy a Te életedben valóban minden kötelesség szerves és elengedhetetlen része a hétköznapjaidnak vagy valamilyen módon felszámolható, átalakítható esetleg?
A nem elkerülhető dolgokat pedig egy kis fantáziával sokkal élvezetesebbé lehet tenni. Lehet felmosni táncolva, tiszta ruhákat szortírozni és elpakolni, miközben egy kedvenc filmet nézünk vagy bevonni a gyerekeket a sütés-főzésbe és így együtt lenni velük.
Van egy kedvenc viccem: amikor emberünk elmegy a rabbihoz és megkérdezi tőle, „vajon imádkozás közben lehet-e dohányozni?”, mire a rabbi: „Azt semmiképpen, fiam, de… dohányzás közben imádkozhatsz!”
Azaz nem érdemes azon sóhajtozni, hogy „már hónapok óta nem néztél végig nyugodtan egy filmet” – inkább nézd azt úgy, hogy közben jár a kezed! Én kiválóan dolgozom filmnézés vagy babakocsizás közben is: amíg teregetek vagy hajtogatok, a szemem-fülem a tévén vagy amikor sétálunk vagy bevásárolok, az agyam pörög és akkor születnek a blogbejegyzések, amit hazaérve 10 perc alatt már csak le kell írni.
És persze végül maradnak azok a dolgok, amelyeket el kell végezni, nem szeretjük őket és ráadásul odafigyelést igényelnek: ezeket csak elfogadni tudod az életed részeként. Azt tudod tenni, hogy ezeket elvégzed, de ügyelsz arra, hogy ne vegyenek el több időt, mint amennyit feltétlenül szükséges (de annyit adj meg nekik!).
„Lépj hátra 3 lépést” és találd meg a nemszeretem-dolgokban azt, ami mégis örömet okoz vagy ami érték van benne, ami áldott, felemelő, ami miatt mégis hálás lehetsz, hogy ezt csinálhatod! Kinek okozol örömet azzal, hogy ezt megteszed? Miben visz előre ez a tevékenység és milyen pluszt ad? Ha ezeket „csakazértis” átgondolod, talán könnyebb lesz nap mint nap elvégezni – és előfordulhat, hogy végül emiatt sokkal könnyebben, gyorsabban is fog menni.
A cikksorozat többi része itt olvasható>>
