Ma már tényként kezeljük, hogy az anya foglalatoskodása a csecsemő körül fejlesztő hatású. Nem csupán a játékos foglalkozásokra gondolok, hanem a mindennapos teendőkre, a baba-mama „párbeszédre”. Lássuk, hogyan segíti az anya–gyermek kapcsolat a csecsemő fejlődését?
Daniel Stern megfigyelte, hogy már az újszülött is képes kapcsolatba lépni a külvilággal a szopóreflex, a fejfordítás és a nézés révén. Vagyis nem tehetetlen, képesek kommunikálni az édesanyjával. Az újszülött szükségletei kielégítéséhez, különböző életfolyamataihoz pozitív vagy negatív érzeteket kapcsol. Például etetés után boldog kielégültséget érez, míg sírás közben elöntik őt a parttalannak tűnő negatív érzéshullámok. Ezek csillapításában, a biztonság, a nyugalom érzetének kialakulásában az édesanyának kulcsszerepe van.
A következő fejlődési szakasz a 2.-tól a 7.-9.-ik hónapig tart. Aktív, társas fázis köszönt be. A baba képessé válik az akaratlagos mozgásra, hogy céljait elérje: például megcsörrentsen egy csörgőt, vagy elérjen egy játékot. Uralja a mozgást, és várja a cselekedetei következményeit. Például ha az anya megmozgat egy játékot, a baba ennek örül, keze-lába hevesen jár, széles mosolyra húzódik a szája. A következő mozgatásnál ugyanígy, így sarkallja az anyát arra, hogy szórakoztassa őt.
Az ismétlődő események emléknyomokat: érzetek, gondolatok, cselekedetek összekapcsolódásait képezik le a baba memóriájában. Ezeket más, hasonló helyzetben elő tudja hívni, például egy többször ismételt cselekvés során: szoptatáskor a mell látványa a szája kinyitására sarkallja, majd a szopómozgások beindítására. Képes szabályszerűséget felfedezni az események között, például amikor pelenkázáshoz készülődvén az anya előveszi a pelenkát, a kenőcsöt, ő már tudni fogja, hogy mi következik.
A 7.-9. hónap táján a csecsemő ráébred arra, hogy az élmények megoszthatók egymással. Ennek feltétele, hogy a csecsemő érzékelje, mások lelkiállapota hasonló ahhoz, ami benne is lezajlik. A szülő érzékeli a babában végbemenő változást, és önkéntelenül igyekszik a csecsemő hangulatára, motivációira ráhangolódni.
Stern szerint az érzelmek megosztása úgy megy végbe, hogy az anya intuitív módon a csecsemő érzelmi állapotára reagál, azt visszatükrözi, felerősíti. Például a csecsemő játék közben nevet, az anya is vidámságot sugall, ő is nevet. Vagy, a baba elesik, megüti magát, az anya miközben felemeli és babusgatja, megéli a fájdalmat, és vissza is jelzi: „fáj, ugye?” Bizonytalanságot előidéző helyzetekben megfigyelték, a csecsemő az édesanyja arcáról olvassa le a szükséges megoldást: bátorítást vagy aggodalmat, és ennek megfelelően cselekszik.
Ebben az időszakban baba az anya mozdulatait követve figyeli, mire mutat rá. Míg korábban az anya ujjait, kezét figyelte, most tekintete egyértelműen arra a tárgyra irányul, amit az anya megnevez, és amire rábök. Szüksége van még a visszacsatolásra, azaz az anya arcára emeli a tekintetét, és onnan olvassa le a megerősítő választ. Például ha az anya egy labdáról beszélve arra mutat, a baba is a labdát fogja nézni.
A szándékait is meg tudja osztani különböző hangadásokkal, mozgásokkal. A baba feltételezi, hogy képes az őt gondozó felismerni és megérteni a szándékait, kéréseit, és teljesíteni azokat, így a szándékok megosztható élménnyé válnak. Például a baba szeretne egy kekszet, így az asztalon álló kekszes tál felé mutogat, nyújtogatja a kezét. Ha az asztal magas, akkor felemeli a kezét, ezzel jelzi, hogy szeretné, ha az anyja felvenné. Amikor ez megtörtént, akkor a tálra mutat – így az anya tudni fogja, gyermeke enni szeretne.
A következő fontos időszak a beszéd kialakulásának szakasza. Ez másfél-két éves kor körül következik be. Kezdetben a szóhasználat, a szókincs a szülő és a gyermek kommunikációjára jellemző. A környezet tágulásával és a kortársi kapcsolatok megjelenésével átalakul, bővül a szókincs, elveszíti korábbi, meghitt jellegét a beszéd. A szülő feladata ebben az időszakban, hogy meghatározza az élmények jelentéseit, vezesse gyermekét élményeinek, kívánságainak, szándékainak megfogalmazásában.
László Tímea szociálpedagógus, mentálhigiénés szakember
Kedves Tímea!
Köszönöm a válaszod.
Hátrányon azt értettem, amire utaltál is, h késöbb önállótlanná válik, stb.
Örülök, h megerősítettél abban, h kizárólag Rá és magamra figyeljek , és hagyjam mások okoskodó beleszólását.
minden jót kívánok,
Móni
Kedves Móni,
mit értesz hátrányon?
Mítoszok szólnak arról, hogy ha egy gyermek sokáig szopik, akkor önállótlanná válik, nem tud leválni az édesanyjáról, nehezen illeszkedik be a közösségbe, stb. DE ez nem igaz!
Az a gyermek, aki a saját igényei szerint szopik, megtapasztalja azt, hogy az édesanya érzi, mire van szüksége. Megéli rendszeresen az édesanyja közelségét, a biztonságot, az együttlét lehetrőségét-minderre egy gyermeknek minden életkorban óriási szüksége van!
Úgy érzem, ezt Te is érzed, látod, és igyekszel Csanád igényei szerint cselekedni. És ezt ő is megérzi.
A tej, noha nem a legfőbb táplálék már ebben az életkorban, még mindig fontos szerepet játszik : sok tápanyag, immunanyag erősíti a baba szervezetét, ami különösen ebben az influenzás időszakban jól jöhet.
Írod, hogy Csanád visszahúzódó, de a támogatásoddal az idegen terepen is jól oldódik, és kezdeményezővé válik. Mindez a Te hozzáállásodnak köszönhető, biztonságban érzi magát, hiszen tudja, megéli rendszeresen, hogy az igényeit kielégíted.
Amíg ő igényli a szopizásokat, én szoptatnám továbbra is.
Az éjjeli szoptatásokkal a nyugalmát szolgáltad, ez így van rendjén. Azt tetted, amitre szüksége volt.
Ugyanakkor, azt is el kell mondjam, eljön az idő, amikor az édesanyák már zavarónak, terhesnek érzik gyermekük szoptatását. Ez általában nagyobb korban történik meg, tehát nem a pár hónapos babákról beszélek, ahol szoptatási nehézségek lehetnek.
Ezek az édesanyák jó szívvel szoptatták a gyermeküket, de egy ponton túl már nem szeretnék ezt. Szeretnék elválasztani, és eltökéletek ebben. Ettől ők nem rossz anyák, és nem kell magukat rossznak, bűnösnek érezniük.
A gyermekek is megérzik ezt az eltökéltséget, és az elválasztódás fokozatosan megtörténik.
A szoptatást másfajta közelség váltja fel: összebújások mese, ének közben, ölelések. Így a gyermeknek sem kell lemondania a meghittségről, azt egyszerűen más formában élik át.
Gyermekünk attól lesz nyugodt, kiegyensúlyozott és a külvilágban magabiztos, ha érezheti a támogatásunkat, és azt, számíthat ránk. Bármilyen formában.
Kedves Tímea!
A csecsemő önállósodása, az „elszakadás” egyik első élménye a szopi abbamaradása. Csanád fiammal ezt talán túl óvatosan közelítem meg. Ebben kérném véleményed, segítséged.
Csanád okt.20-án volt 15 hónapos.
Szopizik még, napközbeni étkezések kiegészítéseként, napközbeni elalváskor vagy visszaalváskor, esti lefekvéskor, éjjel, ha felriad, és reggel.
Szal, aktívan:)) Az az érzésem, h a szopinak nála már vígasz-szerepe van, mintsem táplálék-szerepe.
Akárhogy is, én szívesen szoptatom, tejcsim van.
Viszont van-e valami hátulütője annak, ha későn hagyja/hagyjuk el a cicizést?
Mikor kisebb volt, az éjszakai felriadásakor szándékosan cicire is tettem megnyugtatás képpen. Tehát, tuti „benne van a kezem” abban, h még mindíg cicizik.
Egyébként CSanád érzékeny gyerkőc, tétova, de ha az isemertlen ismertté válik számára, bátrabb; okos és ha biztonságba nérzi magát, kezdeményező, kísérletező.
Mi a véleményed?
Móni