Kényes kérdés, hogy mikor, mennyi különórát (sport, nyelv, tanulás, figyelem-fejlesztés, művészeti nevelés) érdemes gyermekeink szabad (játék)idejébe beilleszteni. Meddig ad örömöt, és mikortól válik egészségtelenné, nyomasztóvá a gyermek számára a sok ’okosítás’?! A „nagy versenyben” (hogy ki/miben jobb, gyorsabb, ügyesebb társainál) előkelő helyen áll az idegen nyelvek mielőbbi elsajátítása.
Az idegennyelv-tanulás nagyon is érthető és támogatandó igény, amit a szülők biztosítani szeretnének gyermekeiknek. Nem csak azért fontos, mert könnyebben boldogulunk a világban, ha több nyelven beszélünk, hanem nagyszerű élmény, és agytorna is egyben a nyelvtanulás. Manapság az angol nyelv jelenléte a legtöbb gyermeknek annyira természetes, hogy puszta érdeklődésből, mesecsatornákon, interneten keresztül stb. rengeteg információt gyűjtenek össze már az előtt, hogy tanórai keretek között angoloznának.
Az anyanyelvi fejlődés elvileg sosem zárul le, de 12 éves korig rendkívül aktívan változik, fejlődik. Meghatározzák olyan adottságok, amik minden ember idegrendszerében hasonlóan működnek, emellett az egyéni, örökletes adottságok és természetesen nagyon nagyrészt a környezet, a gyermeket körülvevő felnőttek által nyújtott nyelvi minta döntő hatású.
Nyelvtanulási szempontból mindenképpen szerencsések azok, akik kétnyelvű családba születnek. A következetesen használt két anyanyelv, amit a két szülőhöz köt a gyermek, általában stabil két nyelvi központot alakít ki az agyban, amit minden gond nélkül használ a gyermek.
Ha a szülők két külön nyelvet beszélnek, és egy harmadik nyelv az ország nyelve, ahol élnek, akkor a gyerekközösségben azt is könnyedén elsajátíthatja a gyermek, és így iskolás kora elején már akár három nyelvvel is indulhat a világba.
Nem javasolt azonban kétnyelvűséget ’játszani’, vagyis nem-anyanyelvi beszélőként tartósan idegen nyelven beszélni a gyermekhez azzal a szándékkal, hogy kétnyelvűvé váljon. Talán úgy tűnik, hogy ezzel segítjük őt, „hadd legyen abból neki is haszna, ha apa/anya korábban évekig élt külföldön”. Csakhogy a nyelv ennél sokkal bonyolultabb ’élőlény’. Bár beszéljük, értjük a nyelvet, ha nem anyanyelvünk, akkor annak átadása a hétköznapokban nem lesz soha elég hiteles ahhoz, hogy a gyermek olyan természetesen elsajátítsa, mint a valódi kétnyelvű családokban.
Adódhat olyan helyzet, hogy ez a ’tanítgatás’ komoly problémához vezet az anyanyelv megtanulásában is, ha a gyermeknek netán vannak figyelem vagy részképesség problémái.
Játékból minden jó lehet, de fontosabb és hasznosabb a korai életkorban (3-4 éves korig mindenképp) az amúgy kimeríthetetlen anyanyelvhez kötődő játékokkal tölteni az időt az idegen nyelv helyett. Ha ekkor jó nyelvi alapokat kap egy gyermek, a kommunikációja, a nyelvi figyelme stabil és jó lesz, megszereti a mondókákat, dalokat, meséket, az nyújtja a legbiztosabb alapot a későbbi idegen nyelv-tanuláshoz is, és az egyéb iskolai képességek kibontakozásához is. Nem beszélve arról, hogy a munka világában is könnyebben boldogulnak a jó kommunikációs készséggel rendelkező emberek.
Az esetek többségében szerencsére sem az otthon tanított idegen nyelvből, sem a túl korán elkezdett nyelvtanításból nem származik nagyobb bonyodalom. Azonban azoknál a gyermekeknél, akiknek a nyelvi rendszerében elmaradás vagy akadályozottság van, nem javasolt az intenzív idegennyelv-tanítás sem az óvodai évek alatt, sem az olvasás-írás elsajátítása alatt. Fontos, hogy kellően stabillá váljon a másként vagy lassabban fejlődő anyanyelv, hogy később az iskolai akadályokat jól vegyék ezek a gyermekek, és hasonlóan társaikhoz, ők is megtanulhassanak idegen nyelveket. Az ő esetükben a „nagy versenyben” nem jelenthet lemaradást ez a néhány év, hiszen jó nyelvtanárral, kellő érzelmi motivációval akár 10-12 évesen kezdett idegen nyelvből is könnyedén lesz nyelvvizsga érettségire.
Kedves Zsófi!
5,5 éves kislányom, szépen, tisztán, nagyon választékos szókinccsel beszél magyarul. Egy olyan leggóhetőség jött szembe, hogy fél évre kikötözhetnénk Kanadába az unokatestvéreinkhez angol nyelvet tanulni. Kislányom mehetne óvódába, illetve egy másik lehetőség, hogy egy évvel később az első osztályt kezdje ott és írni és olvasni is tanulhasson. Milyen haszna illetve kára lehet a gyermek számára, kérem segítsen!! Mennyire tartós lehet ez a nyelv tudás, megzavarja-e az anyanyelvi fejlődést?
Köszönöm: Kriszta
Tisztelt Szakértő!
Magyarországon élünk családommal, férjem angol, így kislányunk (mindjárt 3 éves lesz) két nyelvet hallgat. A magyar már remekül megy neki, jó a szókincse, a nyelvtant is egyre jobban használja. viszont az angolt még inkább csak érti és keveset mond, azt sem teljesen jó kiejtéssel. azért aggódom, mert férjem nem tud magyarul és félek, hoyg a kapcsolatuk így sérül. A kislánynak érezhetően sokkal kényelmesebb a magyar és ezért sokszor nem is akar édesapjával játszani. tanácsát szeretném kérni, hogy mit tudnék, tudnánk tenni, illetve, hogy ez a gyermek aktív angol használata körülbelül mikor fog megindulni?
köszönettel
Kedves Géda!
Nem könnyű helyzet, és mindenképpen a felnőtteknek kell ilyen esetben alkalmazkodni, a lehetőségek szerint segíteni. Nem gondolnám, hogy komolyan sérülne a gyermek kapcsolata az édesapjával emiatt, de mégsem igazán kényelmes ez a helyzet. Biztos, hogy a gyermek sokkal többet ért, mint gondolnák. Gyakori azonban, hogy csak évekkel később kezdi használni a második nyelvet. Tehát lehetséges, hogy sokáig így lesz ez még. Mennyit ért az apuka magyarul? Áthidaló megoldás lehetne hogy mindenki a saját anyanyelvén beszél, miközben értik egymást. Vagy az esetek nagy részében hárman kellene lenni, hogy segíthesse valaki a kommunikációt. Ez nem a legoptimálisabb, de jobb, mint az, hogy apa nélkül játszik. Érdemes a beszédet nem nagyon igénylő, mozgásos élményeket szervezni kettejüknek, mint játszóterezés, hintázás, biciklizés stb.
Az aktív angol használat elindulásának ideje teljesen bizonytalan, lehet, hogy fokozatosan fejlődik, és használja is, lehet, hogy gyűjtögeti az információt, és csak iskoláskor elején fogja használni, de akkor már elég jó szinten. Erőltetni nem szabad, érdemes nagyon megerősíteni, ha használja az angolt, és ugyanúgy örülni neki, mint az első szavaknak. Ha a kiejtése nem teljesen jó, akkor is inkább csak kommentár nélkül kellene megismételni a jó kiejtéssel a szót, és semmiképp nem szabad elvárni, hogy egyből sikerüljön neki is, nem ismételtetni, nem kiemelni, hogy nem megy neki jól. Magyarul is éveken át szoktak a gyerekek pöszén, hangtorzításokkal beszélni, ami idővel magától kitisztul. Lehet, hogy így nagyobb marad a beszédkedve.
Remélem tudtam segíteni, továbbiakban is szívesen válaszolok.
Üdvözlettel,
Zsófi
Angliában élünk a férjemmel, jelenleg otthon vagyok a picivel és együtt sajátítjuk el az angol nyelvet. Igyekszem, hogy ez minél inkább játékos keretek között történjen, anélkül, hogy ez bármi terhet jelentene számára. Szuperül haladunk, úgy gondolom nem lesz gondja a beilleszkedéssel. Minden gyereknek megvan a saját tempója és szerintem ezt kell elsődlegesen figyelembe venni. Sokan ráerőltetik a gyerekükre a rengeteg különórát, mert ez a „divat”, hogy már első osztály előtt írjon-olvasson-idegen nyelveket (többet!) beszéljen. Nem gondolnám, hogy ez a legfontosabb, én inkább egy boldog, kiegyensúlyozott gyereket akarok 🙂
Tisztelt Szakértő!
Fél éve költöztünk a most 4 éves kislányunkkal német nyelvterületre, a gyermek természetesen német óvodába jár. Én egyáltalán nem beszélek németül, most kezdtem tanulni, a férjem igen, de neki sem anyanyelve. Természetesen németül elsősorban nem tőlünk tanul ezért a gyermek. A fél év alatt azt vettem észre, hogy a magyarul selypítő gyerek még csúnyábban beszél magyarul, mint kiköltözésünk előtt. Mit tanácsol ilyen esetben a logopédus, ha 5 éves korára nem növi ki a selypítést, hogyan lehet fejleszteni a magyar beszédét? Megoldás lehet, ha a nyári hónapokra hazaköltözünk a következő nyáron és logopédus foglalkozik a gyermekkel?
Mi hiába beszélünk szépen magyarul hozzá, rengeteget mesélünk, verselünk, énekelünk, még sem beszél szépen magyarul.
Tisztelt Szülő!
Két dolog lehetséges, ami ennek a hátterében áll: Az egyik, hogy a gyermek a magyar nyelv elsajátításának egy olyan szakaszában került német nyelvi közegbe, amikor éppen a pontos hanghallás fejlődik. Ennek nyomán kezdi el a gyermek elkülöníteni azt, ahogy ő ejti a hangokat attól, ahogy a környezete. Ezután kezd el az artikulációban is figyelni arra, hogy megpróbálja a környezetében hallott tiszta hangokhoz igazítani a saját hangjait a beszédben. Ez egy hónapokig, évekig tartó folyamat. Ebbe szólt bele nehezítésként a német nyelv, ami más hangokat használ, mint a magyar. Meg kell tanulni azokat is ‘hallani’, hogy azután leutánozható legyen. Ez nagy feladat az idegrendszernek, amellett, hogy az új környezet, új emberek, és az új nyelv egyszerre terheli most a gyermeket. Lehetséges, hogy így neki hosszabb idő kell, hogy kitisztuljon a magyar nyelv, de közben szépen el fogja sajátítani a németet is.
Másik lehetséges dolog, hogy van valamilyen tartósan fennálló felső légúti probléma a háttérben, (nem feltétlenül jár ez feltűnő betegséggel, elég, ha mindig van egy kisebb lerakódás az arcüregben, ami a pontos beszédhanghallást befolyásolja). Emiatt a tisztuló beszéd most újból pöszébb lett. Érdemes fül-orr-gégészeten ezt megnézetni.
Ha Karácsony körül jönnek haza, akkor javaslom, hogy egy vizsgálatra mindenképpen keressenek fel egy logopédust. Ha nyárig nem lesz jelentős tisztulás a magyar nyelvben, akkor pedig akár a nyári logopédia is járható út. A lényeg, hogy elég stabilan kitisztuljanak a hangok, mire majd írás-olvasás tanulásra kerül sor.
Üdvözlettel,
Zsófi
Istenem köszönöm!!
Végre egy szakember, aki egyetért velem abban, hogy a kisgyereknek a legfontosabb, hogy a saját anyanyelvét elsajátítsa.